A keresztény hit mindig mégis hit

„Világ Megváltója, »bölcsőd, s szállásod akarok lenni« – imádkozza Johann Sebastian Bach és a XVII. századi protestáns énekköltő, Paul Gerhardt a csodálatos karácsonyi korált (»Itt állok jászolod felett…«).

A karácsonyi ünnep, minden igazi ünnep sajátossága, hogy a transzcendens vagy akár világtörténelmi jelentőségű eseményt, melyet ünneplünk, összeköti személyes életünkkel, annak mindennapi gondjaival és örömeivel. Úgy is mondhatnánk, akkor van közöm a világ Megváltójához, ha hozzám, egyszerű, porszem, a világ több millió éves életéből legfeljebb néhány évtizedet igénybe vevő emberhez is megérkezik.

A karácsonyi eseménynek leér a lába a földre. Odaér hozzánk, hiszen mi, emberek adunk szállást a Kisjézusnak. Ő angyalseregek felett rendelkezhetne, mégis lemond róluk, hogy EGY legyen közülünk. Éppen olyan, mint te és én. 

 Szenvedésének nem kezdete, hanem vége a kereszthalál. Nemcsak az a három óra a Golgotán, hanem az egész élete szenvedés, mert az anyaméhtől fogva azonosul minden emberi szenvedéssel. 

»Megüresíti magát.« Így nevezi ezt az első keresztény közösségek egyik Krisztus-himnusza. Olyan politikai, gazdasági, kulturális és emberi körülmények között játszódik le élete és következik be halála, hogy az alapvetően nem különbözik bármely más ember lehetséges életkörülményeitől. Bárkit elérhet a szegénység, rászakadhat a háború borzalma, beszoríthatja életét a betegség, s a végén mindannyiunkat a halál vár. Csakhogy Ő önként vállalta ezt a sorsszenvedést. Így és ezért lehet hozzánk legközelebb, amikor mi, emberek az élet és a halál, a szenvedés értelmét, okát és célját keressük.”

Nyitókép: Balog Zoltán református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke gyerekekkel közösen meggyújtja a harmadik adventi gyertyát Budapesten, a Hold utcai református templomban, ahol hátrányos helyzetű és nevelőszülői hálózatban nevelkedő gyerekeknek adott át ajándékot 2023. december 20-án. MTI/Lakatos Péter