Sztárbox: „Azért jólesik látni, ahogy beverik az XY pofáját”

„A Schobert-család meghitten és lelki támogatással küldte pályára Norbit…” – szólt Szujó Zoltán műsorvezető, mielőtt Istenes Bence és a Schobert-família ifjabbik Norbija összecsaptak a ringben, hangos szurkolás, csillogó fények és bazári hangzavar közepette.

Bár a celebek Sztárbox nevű kakasviadala nem mai csirke – 2004-ben és 2005-ben is 1-1 adást forgatott az RTL, kétmilliós nézőszámmal – viszonylag gyorsan és nyom nélkül tűnt el a bulvármédia süllyesztőjében, hogy 2023 őszén főnixként támadjon fel, s foglalja el korábbi fészkét, csak hogy teljes legyen a madaras képzavar.

A műsor viszonylag egyszerű struktúrát követ:

rengeteg show-elemmel dobják fel, illetve húzzák el vagy háromórásra az egészet. A dolgot elméletileg szakértő – Kovács Kokó István olimpiai, világ – és Európa-bajnok öklöző – felügyeli, a szurkolók között ott van a család, a barátok, és hasonszőrű celebritások vezényletével.

A műfaj, mint kérdésünkre Székely Levente szociológus, az Ifjúságkutató Intézet igazgatója elmondja, „természetesen nem a sport iránt érdeklődő közönségnek, hanem a celebek iránt érdeklődőknek szól”, és beleilleszkedik abba a hírességeket számukra szokatlan vetélkedők elé állító műsorok sorába, mint ahol énekeltetik-táncoltatják őket, főzőtudásukat vagy éppen általános műveltségüket tesztelik. Ugyanígy a nézettséghez hozzáadhat nem csak az, hogy az érintett szurkolhat a kedvencének, vagy láthatja éppen a hősét elbukni, hanem

A műsort bevallottan néző ismerőseink körében, avagy nem reprezentatív módon végzett felmérésünk is megerősíti ezt. Idézünk három, viszonylag tipikus választ: „azért jólesik látni, hogy beverik a Nagy Ervin pofáját”; illetve: „ennek legalább van tétje, nem úgy, mint amikor a Facebookon kakaskodnak”; valamint: „bénán bokszolnak, ami vicces”.

Két adás után nehéz lenne megmondani, hogy nézettségben mennyire lesz erős a műfaj; ugyanakkor a hatása feltehetőleg túlmutat az egyszeri nézőközönség pillanatnyi figyelmén.

Szakértő a Sztárboxról: Emelni kellett a tétet

Guld Ádám médiakutató, a Pécsi Tudományegyetem docense kérdésünkre többek között a nézettségért folytatott kétségbeesett versenynek tudja be a műfaj újbóli felbukkanását.

„Tudjuk, hogy a hagyományos kereskedelmi csatornáknál egyre elkeseredettebb harc folyik a nézők figyelméért, az RTL pedig az elmúlt időszakban igencsak megszorítva érezheti magát, hiszen az elmúlt szezonban több szempontból átvette a vezető szerepet a TV2, így a figyelemgazdaság szempontjából logikus lehet, hogy tétet emelnek” – fogalmaz, hozzátéve: ilyen szélsőséges médiakörnyezetben két extrém „jolly joker” van a kermédia paklijában, az egyik a szexualitás, a másik az erőszak. „A különbség, hogy az esetek többségében a médiában inkább szimbolikus, mint valódi erőszakot szoktunk látni, itt viszont egyes szereplőknek még a testi épsége is veszélybe kerül, konkrétan vér folyik”.

Mindennek volt azért hazai előképe, nem csak a fikciós műfajokban, mint a detektívfilmek vagy horrorfilmek, ahol a néző helyén kezeli, vagy éppen a sportmérkőzések, ahol társadalmi szempontból pontosan korlátozott, ezáltal legalizált módon jelenik meg az erőszak. Hanem például az egyes bűncselekmények ábrázolásánál is, ahol közvetettebb – verbalizált módon, illetve a képernyőn kitakart részletekkel – jelenik meg, s végül a talk-showk showelemeként, ahol sosem derült ki, mennyire megrendezett egy konfliktus, „de valódi pofonok csattantak”, amíg a médiahatóság közbe nem lépett. Egyszóval: láttunk már ilyet.

ami a sport vagy épp a szórakoztatás kontextusának is betudható” – vélekedik a kutató.

Ugyanakkor itt van a bulvár logikája, s azon belül is a valóságshowk műfaja – „a Sztárbox is alapvetően az érzelmekre hat, mint a bulvár, és nem a rációra; valóságshow, hiszen akármennyire is van megrendezve, a valóságként reprezentálják”. Egy másik nézőcsalogató elem lehet a híres emberek megnyilvánulásai és botrányai a műsor keretein belül, vagy éppen annak kapcsán.

– ilyen formában az agresszív indulatok magunktól eltávolított, részben szimbolikus kiélése történik”.

Guld egy harmadik értelmezést is ajánl: a sztárok, celebek irányából. „Megnéztem, kik szerepelnek, s általában azok, akik ugyancsak a bulvármédia rendszeres szereplői, néhány zenész vagy színész kivételével olyan celebritások, akiknek az extra láthatósága mögött csekély vagy semmilyen valódi teljesítmény nincs a kifejezés hagyományos ételmében, sőt, feltehetőleg szándékosan sok a megosztó karakter, akik inkább hírhedtek, mint híresek, egyszóval: a percemberek”. Hiszen „egy komoly teljesítménnyel rendelkező ismert művész vagy előadó nincs rászorulva arra, hogy egy ilyen alacsony színvonalú szórakoztató műsorral növelje a láthatóságát” – teszi hozzá.

No, de akkor mi a helyzet a színészként sikeres Molnár Áronnal és Nagy Ervinnel? Guld kételkedik abban, hogy komolyabb közéleti vagy társadalmi üzenet sikeresen célba érne egy ilyen műfajnál és egy ilyen típusú műsor átlagos nézőjénél. Hozzáteszi: „nem tudom, hogy egy színész esetében mennyire lehet átgondolt stratégia a műsorban való szereplés, s hogy az ő énmárkája hogyan jelenik meg, s mit ad hozzá a részvétel. Elvileg a sporthoz pozitív értékeket társítunk, de ebben a formátumban csak egy a kereskedelmi médiára jellemző,

Márpedig az elég valószínű, tehetjük hozzá, hogy Molnár Áron (noÁr) éppen efféle platformként tekint a Sztárboxra, hiszen mint arról lapunk is beszámolt, győzelmét egy időben ellenzéki államfő-aspiránsként is fellépő Iványi Gábornak ajánlotta.

Más kérdés, hogy milyen hozadéka van mindennek mondjuk Nagy Ervin számára, aki klasszikus keménylegényként állt bele a műsorba úgy, hogy szabályosan látszott a „meccs” után, hogy azt sem tudja, hol van. A médiarítusnál egy sokkal primitívebb rítus is kikandikál a bulvárszoknya alól: ennek kapcsán éppen Schobert Norbert kottyantotta el magát, aki azt mondta, fia „ezáltal lesz férfi”.

Megosztó figurák, nagy pofonok

És persze mindehhez érdemes hozzáadni a közönség részvételének a kérdését is, például Glózer Rita (ugyancsak a PTE docense) tanulmányai – mint a 2021-es Túl (?) a részvételi kultúrán vagy az idén júliusi Korunkban megjelent A kibeszélés öröme – árnyalják a képet. Utóbbi a Való Világ 11. évada kapcsán állapítja meg: a kommentek, ezáltal

Miközben a produkció érdeke is, hogy megosztó figurákat szerepeltessen, ami hozzájárul a közösségi médiában elérhető figyelem kiaknázásához is.

„Az eredetileg televíziós tartalom valójában a tévénézőknél jóval szélesebb közönséget ért el a közösségi és tartalommegosztó oldalak jóvoltából, pontosabban az ezeken jelen lévő felhasználók sokféle aktivitása (tartalmak továbbosztása, kedvelése, hozzászólás, különféle felhasználói tartalmak készítése) révén”.

Vagyis a szereplők átkonvertálják a rájuk irányuló figyelmet egy másik típusú – közösségimédiás – figyelemmé, ami, tehetjük hozzá, jól értékesíthető – ráadásul az, hogy fizikai erőszak történik, talán utal a közéletben érezhető megosztottságra is, ahogy a szurkolók – családtagok, barátok, más celebek – jelenléte is hozzátesz az élményhez.

Eljutni a fiatalokhoz, bármi áron

S ebből kiindulva megkapargathatjuk Nagy Ervin színészi-közéleti mázát, aki Borbély Alexandrával együtt, bár színészként is szép karriert tudhatnak a hátuk mögött, most ezt igyekeznek átkonvertálni influenszer-tőkévé – ha Glózer tanulmányait vesszük alapul, sztárból a sztárceleb irányába tartanak mindezzel.

Ugyanakkor a celebek, vagy celebbe csúszó sztárok ismertségét egyénileg is növeli, ha a közösségi médiában is képesek tematizálni a közbeszédet. A kereskedelmi tévé menedzsmentje nem hogy nem bánja, ha a tévét alig fogyasztó Z-generáció, amit sehogy máshogy nem volt képes bevonzani, illegálisan használja, mémeket, paródiát kreál az adásokból, mint Glózer rámutat. A docens asszony egyébként az elmúlt években fokozott eldurvulást tapasztalt az online kommenttérben, ami a fokozódó feszültség lenyomata is lehet, a kommentelők elsősorban egymást gyalázzák, nem is feltétlenül a produkciót – belenéztünk a Sztárboxot övező hozzászólásokba, amelyek maximálisan alátámasztották ezt a tapasztalatot.

Ötvözetek és tanulságok

De van mindennek még egy rétege is, amiről szintén lapunkban esett szó: az RTL kereskedelmi televízió, de emellett közéleti, kormánykritikus szerepet is vállal, így a celebritások kiválasztása sem nélkülöz egyfajta mintázatot a bulvárlogikán túl, ahogy Molnár Áron – noÁr – is ügyesen árukapcsolja az ellenzéki aktivista szerepet a színészettel, a kormányellenes kegytárgy-boltot a nézettségért folyó versennyel.

Egyszóval mindez a felállás tökéletesen megfelel a kereskedelmi tévéknek, a figyelemért küzdő celebeknek, politizáló celebeknek is jó – amíg a közönség megint rá nem un az egészre.

***

Nyitókép: Facebook