Aki beveszi, hogy a Sztárbox semmi más, mint nettó szórakoztatóipari produkció, az sajnos mérhetetlenül naiv.
Bonyolult dolog ez a diktatúra.
Kezdjük ott, hogy Magyarországon az van (igen, diktatúra), mégpedig nagyjából 2010 óta. Illetve egyesek szerint 2011-ben kezdődött el úgy igazán, amikor országos lapok a később az Európai Bizottsággal egyeztetve véglegesített médiatörvény miatt kijelentették: megszűnt a sajtószabadság. Mások a hosszú évek óta alkotmánysértő állapotot is felszámoló választási törvénymódosítástól datálják a demokrácia megszűnését, s persze akad olyan is, aki az Alaptörvényt okolja, mondván, az olyanokat állít, hogy a házasság egy nő és egy férfi közötti életszövetség. Őrület!
A csavar ott van a történetben, hogy a hibrid rezsimként és választási autokráciaként is emlegetett rendszer ugyan diktatúra, ám az ellenzéki pártok az elmúlt tizenhárom évben minden választáson elindultak, sőt, 2014 után meg is nyerték az időközi voksolásokat,
lebontva – időlegesen – a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többségét.
Aztán az elnyomás odáig fajult, hogy 2019 októberében a legnagyobb, vagyis a budapesti önkormányzatot vette be a balliberális oldal: Karácsony Gergely főpolgármester, Gyurcsány Ferenc pedig a közgyűlési többség birtokosa lett. Sőt, jó pár megyei jogú városban is ellenzéki polgármester irányít azóta, több-kevesebb sikerrel.
Apropó ellenzék! Ők megmutatták, hogy tudnak valódi demokráciát szervezni, lásd előválasztás! Igaz, sokan közülük valahogy úgy vannak már a 2021-es hókamókával, ahogyan a KFT slágerének vonatkozó sorában áll: „Utólag úgyis az egészet letagadom.”
A magyar politikai erőviszonyokra alighanem Dobrev Klára adta a legfrappánsabb megfejtést a baloldalról, amikor a 24.hu-nak úgy nyilatkozott:
diktatúra van, de 2026-ban nyer az ellenzék. Ha élne, a gordiuszi csomót átvágó Nagy Sándor most alighanem könyörögne a receptért.
És hát úgy alakult, hogy ebben a fojtogató légkörű országban, ahol egyes ballib megmondóemberek szerint még a Kádár-rendszerhez képest is kisebb a szabadságfok (legutóbb talán Kepes András jelentett ki valami ilyesmit a nyolcvanas évek és a jelenkor médiaviszonyait taglalva a Telexen),
a második legnézettebb, minden háztartásba eljutó kereskedelmi tévécsatorna úgynevezett sztárokat kezdett bokszoltatni.
Az egész koncepció otromba, vitákat is szült, de most nem ez a lényeg. Ha igaz lenne mindaz, amit a jelenlegi kormány fejére ráolvastak az elmúlt kábé egy évtizedben, akkor ez a műsor nem jöhetett volna létre. Pláne nem úgy, hogy két, nettó kormányellenes aktivista (civilben színész) szereplője, sőt, talán főszereplője is van a produkciónak.
Ezt is ajánljuk a témában
Nem akármilyen all star csapatot rántott össze az RTL, hogy az őt hétről-hétre verő TV2 nyomába eredjen: a tavaly még Márki-Zaynak kampányoló Nagy Ervin és a baloldal összes tüntetésén megjelenő Molnár Áron is ringbe lépett vasárnap este.
Mielőtt valaki a logikát kicsavarná: a törvények betartásával minden médium olyan műsort csinál, amilyet csak akar, a nézettségért, a bevételért, vagy egyéb célokért, és jól is van ez így. Csak aztán ne mondja senki, hogy ezt nem lehet meg azt nem lehet!
Visszatérve a ringbe: ily módon a csatorna árukapcsolást hajtott végre, hiszen miközben közérdeklődésre sajnos nagyon is számot tartó verekedéseket szervezett le a kamerák előtt, arra elvileg nem alkalmas szereplőkkel, a mozgalmár
Molnár Áron például úgy üthetett ki hevülten egy ártatlan fodrászt, hogy az ebből realizált dicsőségét a kormány kérlelhetetlen és engesztelhetetlen ellenfelének, az ellenzék majdnem-államfőjelöltjének, Iványi Gábornak ajánlotta fel.
A Budapestre nemrég lángoló utcákat álmodó, egyfajta ballib civil vezérnek felépített Nagy Ervin ugyanakkor kicsit veszített a nimbuszából, amikor a kiütése után nyögdécselve fetrengett a földön. De csak azért, mert korábban azzal hencegett, ilyet ő szokott csinálni másokkal. Hát, úgy néz ki, Árpa Attilával nem.
Ezt is ajánljuk a témában
A színésszel vasárnap a Sztárboxban Árpa Attila bánt el játszi könnyedséggel.
Egyelőre itt tart ez a kiváló médiatartalom, de jön a folytatás. Mindenesetre aki beveszi, hogy ez egy nettó szórakoztatóipari produkció, az menthetetlenül naiv.
Sebaj, itt ilyet is lehet!
Csak hagyjuk már az olyan lózungokat, hogy vannak a valódi színészek (értsd: Nagy Ervin és Molnár Áron), meg a jobbos színészek! És elég abból a szövegből is, hogy itt nincsen sajtószabadság! Egy magyar állampolgár interneten, tévén vagy rádión is olyan információhoz jut hozzá, amilyenhez csak akar. Még Sztárboxot is nézhet, ha kedve szottyan.
(Nyitókép: képernyőfotó)
A migrációs diktátum volt az utolsó csepp a pohárban.
Megint csak az internet...
Kiderült: az egyszerű német emberek szemében Magyarország másképpen néz ki, mint az akadémikusok és újságírók szemszögéből.
Történelmi párhuzamot hozott fel arra, hogy szerinte mikor kezdődik egy diktatúra.
Nagy Ervin tehát éppen a magyar demokráciának köszönheti ismertségét, amit most oly nagyon le akar váltani.
Menczer Tamás a közösségi oldalán tette helyre a Tisza Párt elnökét, aki szerinte ismét megtartotta a szokásos hazugságdélelőttöt.
Tényleg nem tudják a kapusok hárítani a tizenegyeseit?
