Hova tűntek a katolikusok és a romák a népszámlálás adatai nyomán? Miért volt nálunk olyan magas az infláció? – a KSH elnöke a Mandinernek!

Hivatalba lépése óta egyetlen rövid interjút adott. Tudatos kommunikációs stratégia?
Alig öt hónapja neveztek ki, először csapatot akartam építeni, mára összeállt. Szó sincs arról, hogy nem kívánok szóba állni a sajtóval, most is itt vagyok, és a jövőben is aktív leszek ezen a téren. Törekszem a KSH reputációjának további emelésére.

Azért több stratégiai célt is megnevezett már, például a felhasználói elégedettség növelését, a hatékony és széles körű információmenedzsmentet, továbbá az intézményi kultúra fejlesztését. Ezek hogy állnak?
Látjuk, a szakpolitika, a gazdasági élet és a média szereplői, de az állampolgárok is egyre inkább igénylik a friss adatokat. Ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell: a minőséget megtartva gyorsabb, naprakészebb és átfogóbb adatszolgáltatást kell nyújtanunk. Hosszú távú célunk, hogy a KSH az EU három legjobb statisztikai hivatala közé kerüljön, s Közép-Európában meghatározó információs központtá, az adattudomány motorjává váljon.

Hogyan?
Eddig mintegy 270 adminisztratív adatforrást integráltunk, idetartoznak a pénztárgépek, a Nemzeti Útdíjszolgáltató, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Magyar Turisztikai Ügynökség vagy épp az Árfigyelő. Új elemzési módszereket, például hálózatelemzést, úgynevezett web scrapinget és 

Nem a nulláról kezdjük a fejlesztést: a népszámlálás során az internetes kitöltés egyes, a lakosság által megadott kódjait már az MI segítségével dolgoztuk fel. Az újításainknak máris hírük ment, az innovációt a visegrádi országok is szeretnék eltanulni. Fontosnak tartjuk a nemzetközi együttműködés kiszélesítését, hogy közösen tegyünk a statisztika jövőjéért. További cél a fiatalok felé fordulás, az újabb generációk statisztikával való „megfertőzése” – természetesen a kollégák minél nagyobb megbecsülése mellett. Ezt célozza a diákoknak szóló statisztikai versenyek rendezése is, például a Stat Wars Uni az egyetemistáknak, amit idén immár hatodik alkalommal szervezünk meg, ezúttal a Magyar Nemzeti Bankkal, jövőre pedig a V4-re is ki akarunk terjeszteni. A lényeg az, hogy minél nyitottabb legyen a KSH.

Mit jelent a legjobb háromba kerülni?
Ezt leginkább az általunk fejlesztett módszerek mások általi átvétele, a tudományos konferenciák száma és minősége, a tudományos teljesítmény, illetve a visszajelzések révén tudjuk lemérni. Külön indikátor nincs, de azért többnyire mérhető teljesítményről beszélünk.

Most hol áll a hivatal?
A középmezőnyben.

Valahol azt mondta, vége a boldog békeidőknek, vagyis a KSH monopolhelyzetének. Hogyhogy?
Száz évvel ezelőtt nem volt más adat-előállító a statisztikai hivatalokon kívül sehol a világon. Ma viszont már egyre több szereplő van az adatpiacon, mint például a Google vagy az Amazon. A monopolhelyzetünknek vége. Ha ezt nem ismerjük fel időben, lemaradunk. Olyan korban élünk, amelyben elárasztanak minket az adatok, s a hivataloson kívül számos „nem hivatalos” statisztika is létezik. Nyilván vannak releváns kutatások, érdekességek is, viszont ezen információk egy része súlytalan, sőt szakmaiatlan, mégis alapot teremt a dezinformáció­nak és az álhíreknek. Kardinális, hogy a hivatalos statisztika értékeit, megbízhatóságát és pontosságát hangsúlyozzuk. A KSH vagy a tudományos szereplők által támasztott minőségi és megbízhatósági elvárásokat ugyanis nem mindenki teljesíti.

Mikre gondol?
Például azokra a tudományos hátteret nélkülöző, ötszáz fő megkérdezésén alapuló kutatásokra, amik gyorsan elterjednek a médiában. Ez a fake news kategóriája. A KSH-nak ezzel szemben a minőség az egyik legfontosabb alapelve, amelyből nem engedhetünk. Talán érdemes tisztázni: Magyarországon az a hivatalos statisztikai adat, amit a Központi Statisztikai Hivatal publikál. Ha valamiről azt állítjuk, hogy az 102,1, akkor az nem a „KSH szerint” annyi, hanem objektíven és pontosan annyi nemzetközi és nemzeti standardok, módszertan szerint, legyen az az adat bérrel, inflációval, GDP-vel, kiskereskedelemmel vagy akár külkereskedelemmel kapcsolatos.

Ha már bérek: mit szól ahhoz, hogy egyesek szerint az átlagbér mint adat torzít, hiszen a szélsőértékek is benne vannak?
Úgynevezett helyzeti középértékből igen sok van, köztük a kritikákban leginkább említett medián mutató. Viszont azt csak a matematikai átlag „tudja”, hogy ha a vizsgált emberek számával megszorzom, megkapom a teljes megkeresett bértömeget. A megjegyzések jórészt politikai indíttatásúak. Úgy gondolom, hogy statisztikai szempontból az átlagkereset a legjobb, a társadalom számára is könnyen értelmezhető mutató. Az pedig nemcsak nálunk, hanem minden országban érvényes, hogy az átlag nagyobb, mint a medián.

Ugyancsak kifogás szokta érni az utóbbi évben nem túl rózsás inflációs adatok kapcsán az alkalmazott fogyasztói kosarat, mondván, azzal is lehet manipulálni a végeredményt.
A fogyasztói kosár tartalmát mindig a fogyasztói szokások határozzák meg, ráadásul úgy, hogy minden elemnek más a súlyozása. Például ha része a csomagnak a láncfűrész, akkor azt annak figyelembevételével súlyozzuk, hogy nyilván nem kell olyan gyakran vásárolni, mint mondjuk zsömlét vagy villanykörtét. Vagyis szó sincs arról, hogy az árukat jobban őrző, ám ritkán beszerzett termékek felül lennének reprezentálva a kosárban, s ezzel kvázi mesterségesen javítanák az inflációs adatot. Ráadásul most már a kosár az előző évi fogyasztás alapján frissül, igazodik a szokásokhoz, korábban ez csak kétéves késéssel történt meg. Az EU-s összehasonlításban hivatalosnak számító inflá­ciós adataink tűpontosak és naprakészek. Fontos: ha valaki térképre teszi a számokat, rögtön láthatja, hogy 

Ráadásul 2023-ban az eddigi tényadatok alapján az infláció hazánkban mért csökkenése mondható a legnagyobbnak a balti államoké után.

Nálunk volt a legmagasabb. Tud segítséget nyújtani a KSH az okok pontosabb feltárásában?
Alapvetően mi a jelennel foglalkozunk, annak ismérveit mérjük, majd rendszerezzük az adatokat. Ám a huszonegyedik században nem zárkózhatunk be. Természetes, hogy a tudományos és a gazdasági élet vagy éppen a kormányzat szereplői várják a legfrissebb információkat, adatokat. Mindenképp pozitívum, hogy októberben egy számjegyű lett az infláció. Előrejelzéseket nem készítünk, de vizsgáljuk a trendeket, és ezek alapján nagy bizonyossággal kimondhatjuk, hogy 2024-ben az átlagos infláció a 3 és 6 százalék közötti sávban maradhat. A nagy infláció okai közül kiemelkedik az orosz–ukrán háború, az abból következő energiaválság, amely befolyásolta a termelői árakat, különösen az energia­intenzív ágazatokban, s ez csapódott le a fogyasztói árakban. Mindezt tetézte egy alig leplezett, az extraprofitot hajszoló üzleti gondolkodás is egyes gazdasági szereplők részéről. Ennek feltárása azonban nem a KSH dolga.

A kormányzat dolgozik rajta – és a gazdasági növekedés beindításán is. E téren milyen tendenciát lehet megrajzolni?
Ennek kapcsán mutatnék rá arra, hogy elkezdtünk kísérleti statisztikák készítésével foglalkozni, amelyek nem részei a hivatalos statisztikának. A KSH a múlttal foglalkozott, ám felgyorsult a világ. Mivel mi vagyunk a legnagyobb adatkezelő, ezt a határvonalat át kell lépnünk, de szigorúan elválasztva a kísérleti statisztikákat a hivatalosaktól. Már 2024 első negyedévében publikálunk néhányat.

Mit takar ez a műfaj?
Mondok egy példát: az áfaadatok alapján szinte azonnal meg tudjuk becsülni egyes cégek árbevételét még jóval azelőtt, hogy visszakapnánk a kitöltött kérdő­íveket. Vagy említhetjük a teherautók forgalmát is, mely alapján kísérleti statisztikaként nagyjából meg tudjuk becsülni az ipar teljesítményét. Hasonló módon kezdtük el fejleszteni az Ingatlan.com-mal közösen a lakbérindexünket, amely kiállta a próbát, immár hivatalos mérésként publikáljuk. Ha viszont egy kísérleti statisztika elveszíti a relevanciáját, mert mondjuk az apropóját adó pandémia lecseng, könnyen el is tudjuk hagyni. Ami a kérdést illeti, a GDP tekintetében sem tudunk konkrét prognózist adni, hiszen annak magára a folyamatra is hatása lenne, de a következő tendencia látszik kirajzolódni: ha minden így marad, nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gazdaság már a harmadik negyedévben kikerül a recesszióból.

Jó pár éve nem számít létminimumot a KSH, a kritikák szerint azért, hogy a kormány kedvében járva elfedje a szegénység valódi mértékét. Lesz helyette új módszer?
Elárulom: én vezettem annak idején a létminimumot számító osztályt, és az én javaslatomra szüntette meg a KSH ezt a sok évtizedes mutatót. A külső társadalmi és gazdasági változások miatt egész egyszerűen megszűnt a relevanciája. El kellett engedni. Egyébként az egész Európai Unióban létezik egységes szegénységi mutató, ami a jövedelmi, a munka- és a deprivációs szegénységi adatokból áll össze, a KSH is ezt használja. A szubjektív számításokat pedig más országokban is külön kutató­intézetek végzik – vagy nem végzik.

Hogyan alakult az utóbbi tíz-­tizenöt évben a magyarországi szegénység?
Az utóbbi nyolc évben drasztikusan csökkent a szegények aránya Magyarországon, s az kiemelendő, hogy a kelet–közép-európai mintázat nyugatiasra kezdett változni. Tehát a depriváltak helyett a jövedelmi szegénységben lévők aránya nőtt a népességen belül. Jelenleg a lakosságnak 19 százaléka érintett, de évekkel ezelőtt még bőven 30 százalék fölött volt az arány.

Népszámlálás. A legfontosabb talán, ám korántsem meglepő fejlemény, hogy kevesebben vagyunk, mint tíz éve, s alighanem többen, mint tíz év múlva. Valóban nem fordítható meg már a folyamat?
A Novák Katalin köztársasági elnök által összehívott demográfiai kerekasztalnak ez a feladata, a munkában az Akadémia, a jegybank és az államkincstár elnöke mellett a KSH vezetőjeként jómagam is részt veszek. Hangsúlyozom: nem determinisztikus dologról van szó. 

Az okok között ott van, hogy a nők egyre későbbi életkorban szülnek, így csökken a valószínűsége annak, hogy háromnál több gyermeket vállalnak. Meg kell vizsgálni a jó gyakorlatokat is, hiszen vannak olyan részei az országnak, ahol az országos 1,6-es átlagot magasan meghaladja a termékenység. Fontos az is, hogy a teljes Kárpát-medencei magyarságra kell gondolni és számítani ebben a kérdésben.

Arra vonatkozóan van bármilyen adatuk, milyen hatása volt a gáláns családtámogatási rendszernek a demográfiai folyamatokra?
A KSH 1900 óta évente megvizsgálta a teljes termékenységi arányszámot, kiegészítve a a népesedés­politikai intézkedésekkel, beleértve az 1956-os abortusztörvényt vagy az 1973-as törvénycsomagot, továbbá a gyes, a gyed, illetve a családi pótlék be­vezetését és az utóbbi évek családpolitikai intézkedéseit is. Az értelmes népesedéspolitikai lépéseknek van hatásuk a termékenységre. Ám a korábbi intézkedéseké legfeljebb néhány évig volt kimutatható, a mostani stabil, mégis folyamatosan megújuló támogatási szisztéma viszont tartósan hatásosnak bizonyul. A mélypont a 2011-es 1,23-os termékenységi arányszám volt, amit sikerült 1,6 környékére emelni. Ebből az következik, hogy a támogatások hatására azóta több mint 160 ezerrel több gyermek született. Úgy vélem, ha a tendencia megfordításához ez még nem elég is, fontos eredménynek tekinthető. Innen ráadásul lehet továbblépni.

A magukat egyházhoz tartozónak sorolók száma drasztikusan csökkent. Hova tűntek a hívők?
A nemzetiségre és vallásra vonatkozó kérdésekre az Európai Unióban csak önkéntes válaszadást lehet kérni. Most rekordmennyiségű állampolgár, a lakosság negyven százaléka élt a lehetőséggel, vagyis sajnos nem mondott semmit. Innentől kezdve szándék kérdése, hogyan interpretáljuk az eredményt. Vegyük például azt, hogy a válaszadók körében a katolikusok aránya 50,2 százalék volt, az egész népességet véve azonban már csak 30 százalékról beszélhetünk. Viszont a teljes lakosság körében 18 százalék volt a nem vallásosak aránya 2011-ben, ami mostanra 16 százalékra csökkent. Megjegyzem, európai tendencia, hogy az emberek egyre kevésbé válaszolnak a nem kötelező kérdésekre, 

ez még a közismerten vallásos lengyelekre is igaz.

Az sem tűnik reálisnak, hogy tíz év alatt százezer roma eltűnt Magyarországról.
Valóban, ám ahogy említettem, a nemzetiségi hovatartozásra sem volt kötelező válaszolni. A KSH az előző népszámlálás után már készített egy kutatást a roma kötődésű népességről, abból 600-700 ezres szám volt kiolvasható.

Mit emelne ki a népszámlálás tanulságai közül?
Egyértelműen kiolvasható az adatokból, hogy Magyarország változik és egyben fejlődik. Tíz éve alig néhány százalék töltötte ki a kérdőívet az interneten, ezúttal hetven százalék tett így. Csak az utolsó vasárnap egymillióan éltek ezzel a lehetőséggel. Egyébként rákérdezett a KSH a digitális jártasságra is: a hatévesnél idősebb korosztály 83 százaléka végez rendszeresen valamilyen digitális tevékenységet, 53 százalék pedig a neten intéz dolgokat, például vásárlást. Minden negyedik ember beszél legalább angolul, ami 2011 óta 50 százalékos emelkedést jelent. Érdekesség: Kétvölgy településen a lakosság 79 százaléka legalább két idegen nyelvet beszél. Tavaly októberben a népszámlálás adatai alapján a felnőtt lakosság 33 százalékának volt érettségije s további 22 százaléknak diplomája. 165 ezer fővel, 3 százalékponttal emelkedett azoknak a száma, akiknek az érettségi a legmagasabb végzettségük, a diplomások száma pedig 400 ezerrel, 5 százalékponttal. A 30 év alattiak körében a házasságok száma és a gyermekvállalás megugrott, úgy, hogy a 65 évesnél idősebb népesség több mint 2 millió főt számlál.

Ha már jó hírek: egyes orgánumok azon élcelődtek, hogy korábban a KSH szikáran közölte az inflációs adatot, júliusban viszont már megtoldotta a közlemény címét egy bizalomgerjesztő, pozitív megállapítással.
Szó sincs arról, hogy bárkit jókedvre akarnánk deríteni, a KSH marad az objektivitásnál. A hivatalnak egyetlen célja van: hasznos információt átadni a társadalomnak és a gazdasági szereplőknek. Ezért kezdtük el a megváltoztatni, tartalommal megtölteni a sabloncímeket és a bevezetőket.

Az Európai Unió bármilyen intézménye meg­találta már a KSH-t valamelyik Magyarországgal szembeni eljárásban?
Az európai statisztikai hivatalok auditálása során a KSH-t idén vizsgálták, kiváló eredménnyel zártuk az ellenőrzést. Az Európai Unió statisztikai hivatalai, illetve az Eurostat vezetése között rendszeres és szoros együttműködés zajlik, negyedévente összeülünk, egyeztetünk. 

Komoly, szakmai kérdésekkel, nem pletykákkal foglalkozunk. A visegrádi országokkal még intenzívebb együtt gondolkodást tervezünk a jövőben, az elképzelések között pedig szerepel, hogy egy közös kiadványban úgy mutassuk be a régiót, mintha egy ország lenne, érzékeltetve a V4 súlyát az EU-n belül. Ez a népesség vonatkozásában egyszerű, de a legtöbb mutatóéban már a kollégák szoros együttműködésére, párbeszédre van szükség.

Nyitókép: Ficsor Márton