Szegény ferencesek le vannak fundamentalistázva is („de hagyjuk is a bibliai érvelést, hiszen láthatjuk, hogy az mennyire egyoldalú és gyenge. Konkrétan fundamentalista”), de hát
Perintfalvi szélsőbalos teológiai nézetei alapján mindenki „fundamentalista”, aki úgy kábé hagyományosan keresztény.
Ugyan a fundamentalizmus ma a közbeszédben valamiféle bigott, intoleráns vallásos fanatizmust jelöl, valójában nem létezik vallás alapvető meggyőződések nélkül. A „fundamentalizmus” kifejezés egy 1910-13 közt kiadott könyvsorozatból származik (The Fundamentals: The Testimony of Truth), ahol bizonyos alapvető keresztény vallási meggyőződéseket jelentett, amelyekben semmi különleges nem volt.
Persze a „fundamentalista” kifejezés mára a Perintfalvi-félék által használt lenéző, kirekesztő kifejezés lett, lényegi jelentés nélkül
(vö.: „üres jelölő”). Perintfalvi meghatározza az ellenséget, á la Carl Schmitt, azaz Reinhard Koselleck kifejezésével élve „aszimmetrikus ellenfogalmat” alkot, rámutatva a „barbárokra”.
Mindez olyasmi, amit elvileg a feminizmus nem csinál, mert csúnya dolog, és pont ezek ellen küzd. Közben persze akaratlanul újratermeli maga is.
Perintfalvink persze nemcsak az ábrakritikára szorítkozik, hanem messzemenő következtésekre ragadtatja magát a jóravaló ferences szerzetesek személyiségstruktúráját és nézeteit illetően. Például szerinte az ábra azt sugallja, hogy az asszonyt „egyébként is muszáj kordában tartani a csábító szexualitása miatt, ami a férfi vesztét okozza”.
Nos, ha valahol aztán végképp mindenki szerint rendben van a nő „csábító szexualitása”, akkor az a házasság, szóval a csábítóan szexuális nő nem fogja férje vesztét okozni.
Végül kifejti, hogy a „látens nőgyűlölet” nem érzelem, hanem az alávetetés önkéntelen megőrzési kísérlete; ugyanakkor megjegyzi, hogy szerinte azért vannak a nőket valóban gyűlölő szerzetesek is, „akik látens melegek. Vagyis a vallási bűntudat miatt nem tudják integrálni a személyiségükbe a homoszexualitásukat. Ilyenkor gyakran azért utálják a nőket, mert valójában a »bibliai tanítás rendje« szerint nekik férfiként vágyniuk kellene rájuk. Csakhogy ők a férfiakra vágynak. Ezt a frusztrációt fojtják nőgyűlöletbe.”