Az első keresztény közösségekben ugyanúgy voltak vezetők és vezetettek, mint minden közösségben. Bizonyára igyekeztek a keresztényi szeretet szerint berendezni az életüket, de ők is esendő emberek voltak. Az is kérdés, hogy biztos csak a keresztény ősközösségeket tekinthetjük-e mintának, ha egyszer az egyház isteni alapítású. Azaz akárhogy kapálódzik Perintfalvi, a teljes középkor meg az újkor legalább olyan releváns, mint az őskereszténység.
Márpedig a Bibliából és a keresztény tanításból arról értesülünk, hogy még a mennyek országában is létezik hierarchia.
Ha pedig a keresztény közösségben ideális esetben az alá-fölé rendeltségi viszonyokat nem felülírja, hanem ignorálja a szeretet, akkor az azt jelenti, hogy azok a viszonyok azért ott vannak, akár formálisak, akár informálisak.