Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
A színész szerint legendás művészek dolgoznak a színházakban megalázó bérekért, miközben a BKV 700 ezer forintért keres buszsofőrt.
Nagy Zsolt színész a Nők Lapja Cafénak adott interjút új, Éger című filmjének bemutatása kapcsán. A beszélgetésben szóba került a színész magánélete, a filmek és reality-k, amikben nemrég szerepelt, és az is, hogy látja ma a színészek helyzetét Magyarországon.
Rögtön a beszélgetés elején felhozta a társadalmi különbségek problémáját a gazdagok és a szegények között, majd megjegyezte:
„Egyébként meg legyenek gazdagok és boldogok, nem zavar. Az viszont zavar, hogy ez az ország, ez a város nem ismeri el a polgárait és az értelmiségét.”
Szerinte legendás színészek dolgoznak a színházakban megalázó bérekért, és a tanárok is hasonló helyzetben vannak, miközben a BKV több mint 700 ezer forintért keres buszsofőrt.
„Sosem vágytam arra, hogy a legújabb BMW-ben üljek, és nyilván jobban élek egy élelmiszerbolt pénztárosánál. Közben meg látom, hogyan tolódnak el az arányok. Harminc éve dolgozom ebben a szakmában és most kellene a zeniten lennem. Ennek ellenére tele vagyok egzisztenciális kérdésekkel” – mondta, majd beszélt arról is, hogy a mai világban sokkaz másképp kezelik a színészeket, mint a korábbi generációk esetében. Azt is nehezményezte, hogy közel száz film elkészítése után az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című valóságshow-ban volt olyan szereplőtársa, aki nem ismerte fel. Szerinte, aki a médiában mozog, annak illene tisztában lennie, azzal, ki is ő.
Az Éger című frissen megjelent filmmel kapcsolatban azt kérdezte a riporter, a kultúra megbecsültségének a hiánya, vagy politikai döntés volt a hatalom részéről, hogy ilyen alacsony költségvetéssel kellett dolgozniuk.
„Érezhető és már nem is csak lappangóan, hanem kimondva egy olyan kánonteremtési folyamat, ami a kritikus, kísérletező, egaliter, nem szabályos, nem csendben maradó – és lehetne hosszan folytatni – személyeket, sztorikat, iskolákat ellehetetleníti. És az is jól kitapintható, hogy én ehhez a körhöz tartozom, vállalásaim vagy akár a korábbi és mostani szellemi partnereim miatt, gondolok itt a Krétakörre elsősorban” – mondta, de hozzátette, az úgynevezett gonzó stílusnak mindig is része volt, hogy kevés pénzből kellett gazdálkodni.
Nyitókép :YouTube/Képernyőkép