Havas Henrik megpróbálja kiönteni önmaga műanyag szobrát – íme a köztünk felejtett '90-es évek, az SZDSZ áporodott gőgje, nézzük meg jó alaposan

Nagyinterjút készített a 24.hu Havas Henrikkel. A kérdező szerepében Nagy József, ez az együttállás pedig grandiózus világmegfejtést ígért. És ahogy várható is volt, az egók összesimulásából kedélyes kvaterka nőtt ki, ami kortörténeti dokumentumnak is beillene.

Hogy miért? Mert Havas Henrik és Nagy József eposzi hosszúságú egymásratalálása 

Azt, hogy a pártállam alkonyát követő eszmélkedésben hogyan kerültek magasra a kilencvenes évek érdem nélküli médiaszemélyiségei, és hogy miért is lett olyan a kereskedelmi televíziózásunk, amilyen.

Havas önelégültsége, önfényezése, münchauseni történetszövése amúgy egész szórakoztató lenne, ha nem tudnánk, hogy mindezt kurvára komolyan gondolja. A majdnem-ember vágyvezérelt kalandjait, amik arról szólnak, hogy majdnem német egyetemi ösztöndíjas, majdnem befutott drámaszerző, majdnem világhírű hollywoodi forgatókönyvíró lett. 

Nem derűsebb a kép akkor sem, ha hitelt adunk az ide-oda indázó anekdotáknak, például annak, hogy Antall közmédiáért felelős államtitkárnak nevezte volna ki hősünket. Akárhogy forgatom, nem vet jó fényt a rendszerváltás utáni magyar elitre, és úgy egyáltalán a közállapotokra, hogy Havas és társai majd' húsz évig tényezők lehetettek.

A hosszú interjúból két dolog mindenesetre messze kiviláglik: egy, hogy Havasban nulla önreflexió ébredt az évek során. Kettő, hogy a Heti Hetes szellemiségét teljesen nem tudtuk visszazárni a palackba.

Mindez nem más, mint a megtestesült és köztünk felejtett '90-es évek. Az SZDSZ áporodott gőgje, a mindent jobban tudás és az irritáló kivagyiság.

Az illúziókkal természetesen leszámolhatunk, a kereskedelmi tévé, a bulvár, a politikai humor most már olyan lesz idehaza, amilyennek a Heti Hetes komédiakomisszárjai annak idején összelapátolták. Továbbá abban se legyen kétségünk, hogy ha egyszer az erőviszonyok megborulnak, a múlt árnyai szép sorban előkúsznak majd a múlt dohos szekrényéből, ahonnan most Havas is kikukucskált. Csukjuk is gyorsan be, lélegezzünk fel, tekintsünk a jövőbe.

A kilencvenes évek elmúltak.

(Nyitókép: képernyőfotó)