Charles Michel és Ursula von der Leyen kapcsolata kifejezetten rossz, ami nekünk jó lehet – tényleg eljön a jogállamisági Mikulás?

Több hónapnyi látszólagos szélcsend után kifeszítették a vitorlákat Brüsszelben a magyar uniós pénzek végeláthatatlan problémahalmaza kapcsán. Az Erasmus-ügyben súlyos negatív gesztus érkezett, kis hazánknak egy nagypolitikai alkuval váratlanul az ölébe hullott szűk 1 milliárd euró – az igazán nagy falatról, további 13 milliárd euróról pedig minden valószínűség szerint december közepéig születik döntés.

Búcsú az Erasmustól – egyelőre

November 23-án az Európai Bizottság goromba lépésre szánta el magát Magyarországgal szemben: meg sem szólalt. Ez azért probléma, mert ahhoz, hogy a modellt váltó magyar egyetemek 2024 közepétől ne essenek ki a diákcserét támogató Erasmus és a kutatási együttműködéseket koordináló Horizont ösztöndíjprogramból, a bizottságnak november 23-áig kellett volna engedélyt adnia az uniós ösztöndíjakkal foglalkozó Tempus Közalapítványnak arra, hogy megállapodást kössön az egyetemekkel. Bár a kormány már két héttel a határidő előtt elküldte javaslatait Brüsszelbe, melyekkel orvosolta a bizottság alapítványi egyetemekkel kapcsolatos aggályait, az EB nemes egyszerűséggel nem válaszolt rá, és hagyta letelni a szerződéskötés határidejét. Ezért jelen állás szerint 2024 nyarától az alapítványi egyetemek hallgatói és oktatói nem vehetnek részt a csereprogramokban. Úgy zárták ki őket belőlük, hogy közben az Európai Unión kívüli országok garmadája benne lehet a programban, s a Brüsszel által az Erasmusban való részvételre méltatlannak tartott magyar egyetemekre egyébként külföldi hallgatók érkezhetnek, csak a magyar hallgatókat nem engedik ki Erasmus-félévekre. A szankció olyannyira súlyos, hogy még a Magyarországgal kritikus jogállamisági jelentéseket megfogalmazó zöldpárti francia EP-képviselő, Gwendoline Delbos-Corfield is az eltörlését javasolta – hiába.

Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért felelős államtitkára szerint még nincs minden veszve. November 23-ai nyilatkozatában leszögezte: a bizottság dönthet úgy, hogy kitolja a szerződéskötés határidejét. „Tárgyalunk, bízunk abban, hogy az EB elfogadja azokat a javaslatokat, amelyeket pont az ő észrevételeire tettünk, az európai uniós források megfelelő védelmét biztosítandó, és nem követi az eddigi taktikát, miszerint mindig újabb és újabb szempontok beemelését kéri, ami csak az időhúzást szolgálta” – fogalmazott.

Amíg az Erasmus- és Horizont-ügyek rendeződnek, a kormány ígéretéhez híven átvette az ösztöndíjprogramok finanszírozását: a minisztérium, a Tempus és több modellváltó egyetem új, az Erasmusnál kedvezőbb, a magyar felsőoktatás igényeire szabott feltételeket nyújtó ösztöndíjprogramról egyezett meg, amely 10 milliárd forintból gazdálkodva a modellt váltó egyetemek nyolcezer hallgatójának, oktatójának és kutatójának ad havi 350–500 ezer forintos nemzetközi ösztöndíjat. Tavasszal már lehet rájuk pályázni, így a jövő őszi félévtől hézagmentesen az Erasmus és a Horizont helyére lépnek majd. Hankó elmondta: a magyar hallgatóknak legfontosabb európai, ázsiai és észak-amerikai egyetemekkel kötöttek megállapodást, s az ott teljesített krediteket teljes mértékben elismerik majd.

Derült égből százmilliárdok

Ha az Erasmus és Horizont programokból való kizárás hervasztó igazságtalanságát félretesszük, s csak az uniós ügyeink bevételi és kiadási oldalát vetjük össze, akkor viszont kimondottan szép novembere volt Magyarországnak: a politika kifürkészhetetlen útjai ugyanis úgy hozták, hogy felszabadult hazánk részére 350 milliárd forintnyi olyan uniós forrás, amelyre ősz elején még bizonyosan nem számított senki. Ez a fejlemény minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a jogállamisági közelharc legalább annyira szól a nagypolitikáról, mint a korrupciót és az igazságszolgáltatást érintő vádakról. Az történt ugyanis, hogy Lengyelországban az október 15-ei választás eredményeképpen várhatóan hamarosan kormányra kerül Donald Tusk, aki kampánya során megígérte: hivatalba lépése másnapján hazaviszi az uniós pénzeket. Ezt azonban mondani könnyebb, mint megcsinálni, mert a lengyel miniszterelnöknek nincs teljhatalma. A bizottság jogállamisági aggályait orvosolni hivatott törvényjavaslatot ugyanis Andrzej Duda köztársasági elnök alkotmánybírósági normakontrollra küldte, az alkotmánybíróság viszont döntésképtelen, ezért hónapok óta jottányit sem mozdult az ügy. A félelnöki lengyel rendszerben erős hatalommal rendelkező államfő, illetve az alkotmánybíróság felett márpedig Tusknak sincs hatalma – így a helyreállítási alapot és a kohéziós pénzeket, amelyekből Lengyelország sem kapott még egy fillért sem, ő sem tudja könnyen feloldani.

A hivatalosan semmiféle közjogi pozícióval nem bíró Tusk azonban nemrég Brüsszelben járt, s nem hiába tárgyalt Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel: ott alkudhatták ki azt a cseles megoldást, amelynek köszönhetően mégiscsak tetemes mennyiségű uniós pénzt vihet haza Tusk nem sokkal azután, hogy hatalomra kerül. Az Európai Bizottság ugyanis szintén november 23-án elfogadta a lengyel helyreállítási terv módosítását, s a RePowerEU nevű, az orosz fosszilis energiahordozókról való mihamarabbi leválást segíteni hivatott alprogramjából felszabadított Lengyelországnak 5,1 milliárd eurónyi előleget.

Az előlegre az orosz–ukrán háború okozta rendkívüli helyzet miatt semmilyen jogállamisági elvárás és egyéb feltétel nem vonatkozik, a bizottság szabadon kifizetheti. Kifizethette volna éppenséggel eddig is, de a szándék világos: a jövő év elejétől érkező pénzekkel a néppárti Von der Leyen a néppárti Tusknak szeretett volna segítséget nyújtani, nem a Jog és Igazságosság konzervatív kormányának. Azonban a többi tagállam előtt még a bizottságnak is vállalhatatlan lett volna az, hogy ennyire átlátszóan Tuskra szabja a jogállamisági feltételeket, így az a döntés született, hogy ugyanazon a napon elfogadják Magyarország módosított helyreállítási tervét is, és felszabadítják a ránk eső előleget – esetünkben ez 920 millió euró (350 milliárd forint), amelyet energetikai projektekre fordíthatunk.

Magyarországnak a terv módosítása azt is jelenti, hogy összességében is jóval több helyreállítási pénzre vagyunk jogosultak. Eddig csak 5,8 milliárd eurónyi (2200 milliárd forintnyi) vissza nem térítendő támogatást hagyott jóvá nekünk – a 27 szupermérföldkő teljesítése esetén – a bizottság, múlt hét óta viszont már papírunk van róla, hogy ezenkívül még 4,6 milliárd euró is jár nekünk: 700 millió euróval nőtt a vissza nem térítendő támogatások értéke, és 3,9 milliárd eurónyi hitelt is kapunk, mert Lantos Csaba energiaügyi miniszter vezetésével meggyőző tervet dolgozott ki a kormány a fosszilis energiahordozókról való leválásról. A hitel kamatozása ráadásul jóval kedvezőbb, mint a Magyarország számára a nemzetközi pénzpiacokon elérhető kölcsönöké. A tervek szerint a helyreállítási pénzek 67 százaléka a zöldátállásra, 29 százaléka a digitalizációra megy majd.

Hátravan még egy nagy csata

Az utóbbi hónapok a kormány és a bizottság háza táján azonban nem a helyreállítási pénzekről szóltak, hanem egy jóval ambiciózusabb feladatról: igyekeztek hazahozni a legnagyobbat az uniós pénzeszsákok közül, s még kérdéses, sikerült-e. A „klasszikus” uniós pénzek, a hétéves költségvetésben meghatározott, a magyarországi régiók EU-átlaghoz való felzárkóztatását szolgáló kohéziós támogatások 22 milliárd eurójából az Európai Bizottság javaslatára az Európai Tanács tavaly decemberben 6,3 milliárd eurót a jogállamisági kondicionalitási eljárás során befagyasztott, és 17 jogállamisági mérföldkő mögé zárt. A fennmaradó 15,7 milliárd euró sorsáról viszont már nem kérdezte meg a tagállamokat, hanem saját hatáskörben tartotta vissza a feljogosító feltételek nevű csodafegyver segítségével.

Ennek a csodafegyvernek két fajtája van: az égvilágon minden kifizetést blokkoló horizontális és a csak bizonyos operatív programok kifizetését akadályozó vertikális. Vertikális feljogosító feltételek fognak 2 milliárd eurót az akadémiai szabadság állítólagos sérelme miatt – e summa sorsa valószínűleg az Erasmus-pénzekével egyszerre fog rendeződni –, 600 millió eurót a gyermekvédelmi törvény, 100 milliót a migrációs politika miatt, azaz összesen 2,7 milliárd eurót érint horizontális és vertikális blokkolás. Van viszont 13 milliárd euró, szűk 5000 milliárd forint, amelyet egyes-egyedül a horizontális feljogosító feltétel blokkol. Ezt a pénzt a legkevésbé nehéz megszerezni mind közül, így ennek felszabadítására startolt rá a múlt évben a kormány; a 17 mérföldkő, illetve 27 szupermérföldkő mögé dugott pénzek ügyében nem folytak érdemben tárgyalások.

A 13 milliárdunkat fogó horizontális feljogosító feltételt a kormány májusban teljesítette – ekkor ugyanis elfogadta az Országgyűlés azt a reformot, amelyet Varga Judit igazságügyi miniszter, jelenleg fideszes EP-listavezető pontról pontra letárgyalt a bizottsággal. Olyannyira az EB igényeinek megfelelő reform ez, hogy Varga addig be sem nyújtotta, amíg Didier Reynders igazságügyi biztos ki nem mondta rá az áment. A kormány júliusban küldte ki 200 milliárd forint értékben az első számlákat Brüsszelbe, a bizottságnak 90 napja van megvizsgálni, majd kiegyenlíteni őket. Ezeknek a pénzeknek októberben már meg kellett volna érkezniük, azonban a testületnek e tárgyban is van csodafegyvere: küldhet tisztázó kérdéseket a reformmal kapcsolatban a kormánynak, s az az idő, amíg a kormány a válaszokon dolgozik, nem számít bele a 90 napba. Így sikerült Brüsszelnek messze a decemberbe nyúlóan kitolni egy októberi határidőt.

Nem nehéz észrevenni, mire megy ki itt a játék: az EB a tisztázó kérdésekkel – amelyek kapcsán egy bizottsági tisztviselő nemrég Magyari Péternek, a Válasz Online uniós szakújságírójának bevallotta, hogy tényleg csak az időhúzás végett küldözgetik ki őket – összetolta a 13 milliárd euróról szóló döntés határidejét az Európai Tanács idei utolsó ülésével, amelyet december 14–15-én tartanak Brüsszelben. Ezen a tanácskozáson szó lesz az EU költségvetésének bizottság által kért kiegészítéséről, az Európai békekeret – amely nevével ellentétben egy Ukrajnának szánt katonai segélyprogram – következő, 500 millió eurós részletének kifizetéséről, valamint a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről Ukrajnával és Moldovával. Előbbit több nettó befizető tagállam is ellenzi, a katonai segélyt Magyarország és Szlovákia, a csatlakozási tárgyalások megkezdését viszont, úgy tűnik, egyedül Magyarország vétózná meg a csúcson. Az Európai Bizottság így most azzal próbálja belezsarolni Magyarországot a vétó elengedésébe, hogy a csúcs utáni határidőig kitolja a döntést arról, hogy az általa szóról szóra lediktált igazságügyi reform megfelel-e az igényeinek. A kérdés érdemi jogértelmezési kihívást nem jelent, politikait viszont annál inkább: ha a bizottság igennel válaszol, jog szerinti kötelessége odaadni Magyarországnak a kohéziós források túlnyomó részét, 13 milliárd eurót – magára vonva ezzel az Európai Parlament haragját.

Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter nemrég Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár The Bold Truth About Hungary (a meztelen igazság Magyarországról) című műsorában leszögezte: a kormány nem köti össze az Ukrajnával kapcsolatos politikai ügyeket a jogállamisági feltételekkel, a pénz azért jár, mert hazánk teljesítette az elvárt igazságügyi reformot, s ettől függetlenül hoz majd döntést a békekeret, illetve a csatlakozási tárgyalások ügyében. Azt azonban észrevették, hogy a bizottság összeköti a kettőt, s ennek tudatában politizálnak. 

A brüsszeli tisztázó kérdések második csomagjára, amely november elején érkezett, a kormány lapzártánkig nem válaszolt. Bóka ezzel kapcsolatban november 21-én azt mondta: „a válasz elküldését megelőzően is zajlanak egyeztetések mind technikai, mind politikai szinten a bizottsággal”, amelyeknek az a céljuk, hogy „a bizottság tanulási folyamata a lehető leghamarabb lezáruljon, és ne kerüljön sor további tisztázó kérdések feltételére”. A kormány tehát éppen tárgyalásos úton igyekszik kezelni az Európai Bizottság zsarolási kísérletét. A tét nem kicsi, minden valószínűség szerint az Európai Tanács utolsó idei ülése körüli napokban fog eldőlni a magyar uniós pénzek oroszlánrészét kitevő, 13 milliárd kohéziós euró sorsa, mégpedig – igazságügyi reform ide vagy oda – politikai szinten.

Ettől minden bizonnyal nem független fejlemény az, hogy a kormány és az Európai Tanács, azaz a tagállamok kormányfőit tömörítő, a bizottság javaslatairól döntő testület között november végén intenzív párbeszéd indult meg. Orbán Viktor miniszterelnök a múlt héten levélben tette világossá Charles Michel európai tanácsi elnöknek, hogy nem fog tudni hozzájárulni semmilyen Ukrajnával kapcsolatos közös uniós politikához, ha az európai vezetők nem tartanak sürgősen stratégiai megbeszélést az ország ügyében. A levél Politicóhoz kiszivárgott részletei szerint Orbán többek között arra keresi a választ, hogy az EU számíthat-e arra, hogy az Egyesült Államok a végtelenségig finanszírozza Ukrajnát, s hogy milyennek kellene elképzelni Európa biztonsági architektúráját a háború után.

A levél bizonyosan megihlette Michelt, mert már hétfőn Budapestre látogatott, hogy Orbán Viktorral tárgyaljon a miniszterelnök által felvetett kérdésekről. A két vezető igyekezett olyan megállapodásra jutni, amely lehetővé teszi, hogy az utolsó idei csúcson döntésképes legyen Ukrajna ügyében az Európai Tanács, s ne szenvedjen súlyos arcvesztést a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló döntés halogatásával.

Charles Michelről pontosan tudható, hogy mind személyes, mind munkakapcsolata kifejezetten rossz Ursula von der Leyennel. Nem zárható ki tehát, hogy a tavaly decemberi nagy megállapodáshoz hasonlóan – melyben a nagy tagállamok nyomására az Európai Bizottság enyhíteni kényszerült a Magyarországgal szembeni jogállamisági szankcióit – idén is tanácsi deal hatástalaníthatja a bizottság zsarolási próbálkozását, s ezáltal hozhat Magyarországnak 13 milliárd eurót a jogállamisági Mikulás.

Nyitóképen: Orbán Viktor fogadja Charles Michelt, az Európai Tanács elnökét a Karmelita kolostorban november 27-én. A megbeszélésre a decemberi EU-csúcs előkészítése részeként került sor. Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán