A hisztériaellenzék, amely önmagáról önmagáért beszél kudarcra van ítélve

„Az elmúlt napokban végképp megindult a jövő évi választásokat megelőző kampány, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy Donáth Anna egy publicisztika és egy beszéd formájában programot hirdetett, melynek alapállítása, hogy végre ki kell mondani az igazságot, Márki-Zay Péter pedig országjárása indult, melynek célja, hogy »elvigye az igazságot« az ország minden pontjára.

De nem csak szóhasználatban, a diagnózisban is nagyon közel áll egymáshoz az egykori miniszterelnök-jelölt, és az őt az előválasztás két fordulója között elsőként támogató Momentum állítása: a 22-es kampányban volt jó program, voltak jó jelöltek, de részben a Fidesz erőfölénye, részben az ellenzék hiteltelensége miatt nem jött össze a győzelem. A Fidesz médiatúlsúlya nyilván nehéz kérdés, mert ugye arra nem sok ráhatásunk van itt az ellenzéki oldalon, ezért ezen a ponton eltérő megoldást javasol a két vezető: a Momentum a kordonbontásban látja a médiatúlsúly lebontásának az eszközét, Márki-Zay Péter szerint ki kell mondani, hogy a Fideszt választáson nem lehet leváltani. Utóbbiból nem következik teljesen logikusan a pártalapítás, de ez legyen az ő gondja.

Beszéljünk inkább arról, amire nekünk ellenzéki politikusoknak valóban van ráhatásunk: a 22-es vereség tanulságainak levonása és a hitelesség kérdése. Én erősen vitatnám azt az állítást, hogy 22-ben teljeséggel kiváló volt a program és voltak jó jelöltek. Szerintem a választók által is érzékelt programunk a semmitmondás csúcsteljesítménye volt: úgy nem lehet elindulni egy választáson, hogy nincs semmilyen állításunk az adórendszerre vonatkozóan, és a mondandónk összefoglalható úgy, hogy a Fidesz tulajdonképpen mindent jól csinál, csak korruptak és antidemokratikusak. Az nem egy program, hogy hónapokig azzal untatjuk a választókat, hogy feles vagy kétharmados többséggel fogunk alkotmányozni.

Soha többet nem ismételhetjük meg azt, hogy olyan jelöltekkel indulunk akinek szimpatikusabb volt a Fidesz adórendszere, mint az általunk elképzelt. És ezt talán még annál is nagyobb probléma volt, minthogy Márki-Zay Péter egy egyszemélyes monodrámává alakította az egész kampányt. És tegyük hozzá, hogy ez nem Márki-Zay Péter hibája: a hat párt alakította ki úgy a kereteket, hogy egy olyan jelölt állhatot az egész kampány élére, aki szerint az ellenzék legnagyobb problémáját a mögötte álló pártok jelentik.

A 2022-es letaglózó vereség után – mind MZP, mind Donáth Anna részéről – újra bedobni az előválasztást, mint minden problémát megoldó csodafegyvert, miközben legutóbbi ez a módszer nulla plusz egyéni körzetet és egy, az ellenzék politikai ajánlatát kevésbé megtestesítő jelöltet eredményezett, finoman szólva is vitára érdemes állítás, ami azt bizonyítja, hogy van még dolgunk a vereség okainak feldolgozásával.

Én megértem, hogy azért mond hasonló dolgokat Márki-Zay Péter és a Momentum, mert mindkettő azt állítja, hogy a politikának az a célja, hogy morálisan felsőbbrendűnek tetszelegjenek, mint más pártok vagy a választópolgárok maguk. Ugyanakkor, ez helytelen hozzáállás. A hisztériaellenzék, amely önmagáról önmagáért beszél, hogy önmaga morális mércéjét megüsse kudarcra van ítélve.

Donáth Anna és Márki-Zay Péter hisztériájának az alternatívája az LMP.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd