Szegény... szegény hülye lány

„A HVG tudósításában – már a címben is – imigyen számolnak be P. Lili aktivista legutóbbi performanszáról. »Ahelyett, hogy ezért térden kúszva hálálkoznának, ahelyett Iványi Gábor is megkapja a magáét, mint én is, más is (...)«.

Érdekes...

Vannak ezek a fránya deverbális verbum képzők, például ez a -kodik, -kedik, -ködik, s ezek ikertesója, a -kozik, -kezik, -közik.

Leginkább belső történések kifejezésére használjuk, erős visszaható zamattal.

Na most, a hálál (hálát ad) szavunk imigyen feldíszítve kizárólag a -kodik képzőt ismeri – vagyis: hálálkodik.

Mert például elhíresülése idején is mondott már olyan »irodalmiakat« – például:

»jövőre való megváltást« (az mi lehet?)

»vállaljuk a felhivalkodást« (jó lenne, ha valaki megmutatná, hogyan kell felhivalkodni)

»ki kinek a faszát szopja teli erőből« (például te?)

Aztán kiírta a pólójára, hogy »ELVIEG független Katalin«, majd közli az őrá fogékony hallgatósággal, miszerint térden állva kellene »hálálkoznunk«.

Szegény... szegény hülye lány. Apropó! Róla jut eszembe, hogy a -kodik, -kedik, -ködik denominális verbum képző is tud lenni, bizony! Itt van például az ökörködik – na ugye!

Meg művészet. Ó, Istenem, a kisökör bevallása szerint magyar – testnevelés szakos tanár akart lenni. Már úgy a »jövőre való megváltást« meg a »hálálkozást« előtérbe helyezve, miközben nagyot szítt a cigarettájából rúdmászás előtt.

Micsoda szerencséje a világnak, hogy nem lesz. Tanár se. Marad a »ki kinek a faszát szopja teli erőből« szakértője. S utána majd hálálkozik...”

***

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd