Itt vannak a legnagyobb kiborulások az elmúlt évekből: „intelligens kultúrlények”, akik undorodnak Magyarországtól, egyfajta „csúf bőrbetegség magyarságuk”

A Mandiner épp a hétvégén számolt be arról, hogyan érzi magát Hernádi Judit Jászai Mari-díjas színésznő mostanság. A Heti Hetes egykori állandó vendége Gulyás Márton Partizánjának volt a vendége, annak a csatornának, amely saját bevallása szerint is kapott külföldi adományokat – amerikai demokráciaféltő alapoktól; Soros-hálózattól.

Hernádi igen rossz véleménnyel a jelenlegi rendszerről (meglepetés nem ért minket), mert mint Gulyásnak panaszolta, „ez Európa rossz, savanyú kovásza. Sz*r benne lenni”. De a színésznő nincs egyedül.

Itt van rögtön színésztársa, Nagy Zsolt, aki a Marie Claire-nek adott interjújában aggodalmaskodott: „Egy nagyon kis része ennek az országnak, köztük én is, végtelenül csalódottan áll a pálya szélén, és nézi, ami történik. Hogy hogy lopják és becstelenítik meg ezt az országot. Szégyellem magam Ausztriában, Németországban, Franciaországban vagy Szicíliában, amikor megkérdezik, hogy: Where are you from? A válasz után mindig rögtön hozzá kell tennem, hogy nem értek egyet Orbánékkal. Mindenhol. Nem lehetek büszke a saját országomra Magyarországon kívül. Azt érzem, hogy meghalt egy részem.”

Tarr Béla rendező pár hónappal korábban ugyancsak a Partizánban borult ki – pontosabban: vidékizett. Gyula környéki emlékeit idézte fel: „Az az ember egy mezőgazdasági proletár volt. Semmi nem emlékeztetett már a hagyományos paraszti kultúrára. Ekkor megértettem, mit jelent az, hogy Alföld, és megértettem, miért tudott győzni a Fidesz harmadszor is. Az az ember az agyát szétitta. Kész. Véglényekké válunk. Először a méltóságodat tiporják el, aztán a fizikai állapotodra is rámegy.”

Mint azt a Magyar Nemzet minap kiszúrta, Para-Kovács Imre újságíró, író a Klubrádióban vitte tovább ezt a szólamot: „Mindig azt mondjuk, hogy szeretnénk, hogy normális ország legyen. De sosem lesz normális. Szeretném elmondani a kedves hallgatóknak, hogy voltak országok itt a földön, és voltak üres helyek. Mert az nem kellett senkinek, nem volt jó hely. És akkor bementek ide emberek, és azt mondták, hogy mi is ország vagyunk. És akkor a valódi országok mondták, hogy jól van persze.” A műsorvezető rákérdezett, hogy Magyarország is így keletkezett, mire Para-Kovács: „Igen, többek közt, meg Románia, meg ezek.”

Nádasdy Ádám a HVG-nek szörnyülködött, merthogy a nyelvész-költő-műfordító úgy véli, mostanában sajnálkozva néznek az emberre Londonban, ha kiderül, hogy magyar. Ennek hátterében természetesen a Fidesz és Orbán Viktor személye áll – fűzte hozzá. Egyébként a lap újságírója, Csáki Judit sem állt túl messze ettől a megfejtéstől (sic!): „Ma láttam Orbán magyarországát. nyomorult, semmit sem értő, a nevüket leírni alig-alig tudó embereket, akik megkérdezték, hogy a három lap közül melyikre kell húzni a négy nemet. Ez a tömeg – mert ez tömeg – az a bázis, ami a kétharmadot biztosítja neki. Orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement. – elképedtem, amikor a névjegyzékben láttam, hogy mennyi idősek, és mennyivel néznek ki többnek annál.” Kollégája, Tóta W. Árpád szintén: „Orbán érti a néplelket. Az ellenzék bezzeg nem érti. És mi van, ha a néplélek téved? Mi van, ha a néplélek ostoba, mint a s*gg?”

Ismét csak a Magyar Nemzet idézte fel Lakatos Márk LMBTQ-aktivista hungarobarátnak aligha titulálható interjúját. Lakatos arra a következtetésre jutott, hogy a magyar nemzetben van a hiba. Úgy véli, évek óta zajlik „az emberek elpusztítása és megbetegítése, és ez arról szól, hogy minél sötétebb és minél rosszabb egészségű emberek alkossák a nemzet nagy részét, mert azokat lehet szinte bármilyen alantas eszközzel manipulálni”. Lakatos szakmabeli kollégája, Herczeg Zoltán már egy évvel korábban sem érezte a boogie-t. „Undorodom ettől az országtól, szégyellem, hogy én is magyar vagyok” – írta a közösségi oldalán, hozzátéve: „Az ember nem változik, a magyar még ehhez képest is visszafele. Hányingerem van.”

Mikor, még csupán nyolc esztendeje működött idehaza az antidemokratikus mucsa, Dányi Tamás újságíró a következőkkel nyugtatta a Népszava olvasóit: „Igaza volt Kertész Ákosnak, amikor azt mondta, hogy a magyar nép genetikusan alattvaló. Ezt kiegészíteném azzal, hogy ostoba is, mert aki képes a Fideszre szavazni, annak gondjai lehetnek az értelmi képességeivel.” Ugyanezen évben jelent meg Karáth Kata írása a Guardianban: „Orbán bigott elképzelései miatt szégyellem, hogy magyar vagyok. (…) Mostanában nem igazán szeretek magyar lenni. Az elmúlt években a magyarságom egyfajta csúf bőrbetegséggé vedlette át magát, amit zavartan igyekezek levakarni magamról. (…) A világ számára nem vagyunk mások, mint egy apró ország csordulásig tele szűkagyú emberekkel, akik egyenesen élvezik az elharapódzó zsarnokságot.”

Végül, ki mással zárhatnánk a sort, mint Nagy Ervin színésszel. „Saját jó minták híján ez a társadalom addig izmozott, míg posztkommunista rendszert hozott létre. Nem Orbán Viktor szervezte meg Magyarországot, hanem a magyar nép alkotta meg magának Orbánt. Megint akartak maguknak egy Kádár Jánost, egy új apukát, mert még mindig nem szeretnék önállóan maguk intézni a dolgaikat” – nyilatkozta a HVG-nek még 2017-ben, a következőkben reménykedve: „Jobb szeretnék az unalmas Bajnai Gordon irányítása alatt élni. Azonban a társadalom még nem tart ott, hogy egy kedves, intelligens belvárosi kultúrlény kelljen neki.”

Nyitóképen Jessica Starr sóhaja, mikor megtudja, Donald Trump elnök lett (Forrás: képkivágás)