Hogy az ítélkezés tekintetében jó-e hogy esetleg egy az embernél adott esetben intelligensebb entitás részt vesz-e, azt az adott társadalomnak kell eldöntenie.
Vannak ugyanis erre már példák. Az USA-ban, Wisconsin államban pár éve létrehoztak egy algoritmust annak érdekében, hogy a büntetőeljárásokban könnyebben lehessen dönteni egy letartóztatott elleni kényszerintézkedésről.
Ezt a bírónak kell mérlegelnie, de nem az alapján, hogy átnéz százezer ilyen döntést. Egy algoritmus azonban képes erre, és tud mondani egy százalékos eredményt például arra, hogy ki lesz bűnismétlő. A rendszert a védői kritikákra reagálva hozták létre, mondván, hogy nem következetes a bírói gyakorlat, objektívebb mérőszámokon kell alapulnia a döntéseknek. Így a bíró egy plusz információt kapott a döntéséhez. A bírák azonban nagyon ritkán tértek el a program által hozott eredményektől. Fennállt tehát annak a veszélye, hogy elkényelmesednek az ilyen helyzetekben. Az első reakciók kedvezőek voltak, de a védők megint elkezdtek tiltakozni, most már azért, mert a bírói döntések sértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, hiszen olyan adatokon alapulnak, amelyeket ők nem ismerhetnek meg.
Minden bírói döntésben ott van ugyanakkor az emberi tényező, ami – legalább is még – nincs meg a mesterséges intelligenciában.
A bírói döntéshozatal nagyon összetett folyamat, a bírónak mindig a törvényeknek megfelelően kell ítéletet hoznia, de a legtöbb jogszabály is ad mérlegelési lehetőséget számára. Ugyanakkor vannak olyan élethelyzetek, egyszerű jogviták, ahol már most objektív kritériumok alapján lehetne dönteni és amelyek tömegesek. Például közlekedési szabálysértéseknél. Kínában már internet-bíróságok működnek emberi beavatkozás nélkül. Ha az egyszerű jogviták terhét levennénk a bíróságok hátáról, sokkal több idő marad a bonyolult jogvitákban való gyorsabb, hatékonyabb ítélkezésre.
Nyitókép: Távmeghallatás a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a Hableány-katasztrófa kapcsán indult büntetőperben. (Fotó:MTI/Máthé Zoltán)