Ítélkezhet-e majd a mesterséges intelligencia a bírók helyett? – tanszékvezető a Mandinernek

Az utóbbi időben a bíróságok digitalizációs fejlődésével is foglalkozik, ön fordította le Richard Susskind „Online bíróságok és az Igazságszolgáltatás jövője című művét”, amely így most jelent meg magyarul. Kezdjük azonban azzal, hogy hol tartanak ma a magyar bíróságok ezen a téren?

2018-ban hirdette meg az Országos Bírósági Hivatal a digitális bíróságok programot, amelynek keretében minden bíró különböző informatikai eszközöket kapott, amelyek a munkájukat segítették. Ez jókor történt, mert másfél évre rá kitört a világjárvány, ami arra kényszerített a bírókat, hogy otthonról dolgozzanak, távmunkában. Egy átmeneti időre a jogalkotó lehetővé tette a tárgyalások online megtartását is. Az Európai Bizottság által kidolgozott igazságügyi eredménytáblán az egyik mérőszám a bíróságok digitalizáltsága volt, és ebben a szegmensben Magyarország a harmadik volt a 2020. évi adatok alapján. Ezután viszont úgy felgyorsultak a technológiai változások, hogy ez ma már nem elég egy előkelő helyhez. Ezért a fejlesztéseknek folyamatosaknak kellene lenniük.

Élen jár ezekben Észtország, ahol már kisebb perértékű ügyeket emberei beavatkozás nélkül oldanak meg, de az USA, Nagy Britannia, Kína és Szingapúr is élen jár a digitalizációban. Ez utóbbi  országokban komoly távolságok vannak, amelyek megnehezíti a bíróságokhoz való hozzáférést, így kihasználják a távmeghallgatás lehetőségét.

A fejlett országokban és egyébként hazánkban is az utóbbi években csökken a bíróságokhoz érkező ügyek száma. Ami nálunk azért is különösen érdekes, mert a rendszerváltás után egészen a 2010-es évekig rendszerszintű probléma volt a bíróságok túlterheltsége. A tendencia azonban megfordult, amelynek több oka is lehet. A reformok és az új eljárási kódexek által hozott változások mellett biztosan szerepet játszott ebben az új technológiák megjelenése és elterjedése is. Átalakultak a mindennapi szokásaink, és ami már nem intézhető el okoseszközzel, az kiesik a látókörünkből. A fiatalok esetében ez hatványozottan igaz. A bíróságok alapvetően a legtöbb helyen úgy működnek, ahogy az előző 200 évben, személyes jelenléttel, a bíróság épületeiben, a hivatali órákban. 

Elérhetővé kellene tennünk egyes funkciókat okoseszközökkel az online térben.

De ha nem reagálunk és kiürülnek a bíróságok, akkor hol intézik peres ügyeiket az emberek?

Az azért is érdekes kérdés, mert hiába érkezik kevesebb ügy a bíróságokra, az állampolgárok közötti viták száma biztosan nem csökkent. Ezzel együtt a viták jellege is átalakul, rengeteg már online térben zajlik. 

Az államnak ezért is fontos, hogy a bíróságok hatékonyan működjenek. A bíróságok fő funkciója a társadalmi béke biztosítása.

Milyen eszközöket javasolna, hogy visszatereljük az embereket a bíróságokra?

A bírósági ügyintézésben, különösen a jogi képviselők és bíróságok közötti kapcsolattartásban, beadványok mozgatásában már működőképes, elektronizált megoldások léteznek. Ugyanakkor a pandémia alatt ideiglenesen alkalmazható online meghallgatások, tárgyalások lehetősége megszűnt és egyelőre a jogalkotók nem tették általános lehetőséggé, pedig érdemes lenne. Végig kellene gondolni, hogy mik azok a helyzetek, ügytípusok, eljárási szintek, ahol erre lenne lehetőség, az eljárásjogi alapelvek megtartásával. 

A nem jogász ügyfelek számára nem az eljárás a fontos, hanem az eredmény, hogy minél előbb kapjanak döntést a jogvitájukban. Ezt kellene elfogadni. A fiatal generáció részéről ez már elvárásként jelenik meg. A modern technológia segítségével lehetne a bíróságok szolgáltató jellegét erősíteni.

Hogyan nézne ki ez a gyakorlatban?

A bíróságnak nem kizárólag az eljárások lefolytatása és az ítélkezés a feladata, hanem ennél több, más. Például segíteni az ügyfeleket a joghoz jutásban. Már a permegindítást megelőzően lehetne tájékoztatni őket a lehetőségeikről. Hogyan néz ki az eljárás, mennyi időt, pénzt, energiát vesz igénybe? Ezeket a válaszokat jelenleg az ügyvédektől kapják meg – már aki megengedhet magának ügyvédet. Az államnak viszont mindenkinek biztosítania kell az igazságszolgáltatáshoz való fordulás jogát. 

Vagy alkalmazni egy jogi chat GPT-t. Nyilván nem lehet jogvitákat okostelefonon elintézni, de a kisértékű perek esetében megoldás lehetne, hogy pár kattintással elintézhető legyen az ügy. Az egyszerű, tömeges méretű, gyakran ismétlődő jogvitákat kezelni tudja egy ilyen rendszer.

Legtöbb esetben azért fordulok ügyvédhez, mert nem vagyok jogász, nem értek hozzá. Egy ilyen rendszer viszont csak akkor működne, ha a jogot le tudjuk fordítani a hétköznapi nyelvre, hogy egy nem jogvégzett ember is el tudjon benne igazodni.

Az egyik leghíresebb online áruházban több millió adás-vételi szerződés jön létre évente, amelyek egy részéből vita lesz. A cég rájött, hogy ha saját maga fejleszt egy online vitarendezési platformot, az növeli a honlap látogatottságát és elismertségét. 2015-ben hozták ezt létre, és feleletválasztós kérdések alapján pár percen belül dönt egy vitában: kinek van igaza, kinek kell fizetnie, különben szankcionálják. Már első évben 800 ezren vették igénybe ezt a lehetőséget, pár évvel később pedig a tapasztalatok, visszajelzések alapján egyszerűsítették a platformot, ugrásszerűen tovább növelve a felhasználók száma. A bíróságok világára lefordítva minél egyszerűbb egy eljárás, egy űrlap, minél kevesebb dolgot kell elintéznek, hogy elinduljon egy eljárás, annál többen veszik majd ezt igénybe.

Ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor jobb vagy elengedhetetlen a személyes jelenlét.

A bíróságok digitalizációja biztos hogy nem váltja ki minden ügyben, eljárásban a személyes jelenlétet és az emberi tényezőt sem. A technológiában való gondolkodás nem feltétlenül a már most a bíróságon lévő ügyekben nyújtanak segítséget, hanem a bíróságokra még be nem érkezettek esetében.

Ha már digitalizáció, akkor megkerülhetetlen a mesterséges intelligencia kérdése. Milyen tere lehet ennek a bíróságok működésében?

A mesterséges intelligencia jelenleg az információs technológia Szent Grálja. Van egy egyre élesedő vita, hogy meddig szabad hagyni fejlődni? Csak idő kérdése, hogy mikor éri el vagy haladja meg a humán intelligencia szintjét. Kérdés, hogy ez jó-e.

Vannak ugyanis erre már példák. Az USA-ban, Wisconsin államban pár éve létrehoztak egy algoritmust annak érdekében, hogy a büntetőeljárásokban könnyebben lehessen dönteni egy letartóztatott elleni kényszerintézkedésről.

Ezt a bírónak kell mérlegelnie, de nem az alapján, hogy átnéz százezer ilyen döntést. Egy algoritmus azonban képes erre, és tud mondani egy százalékos eredményt például arra, hogy ki lesz bűnismétlő. A rendszert a védői kritikákra reagálva hozták létre, mondván, hogy nem következetes a bírói gyakorlat, objektívebb mérőszámokon kell alapulnia a döntéseknek. Így a bíró egy plusz információt kapott a döntéséhez. A bírák azonban nagyon ritkán tértek el a program által hozott eredményektől. Fennállt tehát annak a veszélye, hogy elkényelmesednek az ilyen helyzetekben. Az első reakciók kedvezőek voltak, de a védők megint elkezdtek tiltakozni, most már azért, mert a bírói döntések sértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, hiszen olyan adatokon alapulnak, amelyeket ők nem ismerhetnek meg.

Minden bírói döntésben ott van ugyanakkor az emberi tényező, ami – legalább is még – nincs meg a mesterséges intelligenciában.

A bírói döntéshozatal nagyon összetett folyamat, a bírónak mindig a törvényeknek megfelelően kell ítéletet hoznia, de a legtöbb jogszabály is ad mérlegelési lehetőséget számára. Ugyanakkor vannak olyan élethelyzetek, egyszerű jogviták, ahol már most objektív kritériumok alapján lehetne dönteni és amelyek tömegesek. Például közlekedési szabálysértéseknél. Kínában már internet-bíróságok működnek emberi beavatkozás nélkül. Ha az egyszerű jogviták terhét levennénk a bíróságok hátáról, sokkal több idő marad a bonyolult jogvitákban való gyorsabb, hatékonyabb ítélkezésre.

Nyitókép: Távmeghallatás a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a Hableány-katasztrófa kapcsán indult büntetőperben. (Fotó:MTI/Máthé Zoltán)