Hajléktalan Budapest: Karácsony változást ígért, a változás elmaradt

Épp négy évvel ezelőtt, 2019. október 13-án nyerte meg Tarlós Istvánnal szemben a főpolgármester-választást Karácsony Gergely. Ennek apropóján a Mandiner az évfordulót az egykori ígéretekkel való szembesítéssel és értékeléssel „ünnepli”.

*

„Vegyük vissza Budapestet, és végre csináljunk egy várost, ami mindenkié! Ami élő, élhető és emberközpontú. Ahol a döntéseket értünk hozzák és ahol minden budapesti érzi, hogy számít!” – adta ki a jelszót 2019-es választási kampánya során Karácsony Gergely. A négy évvel ezelőtt főpolgármesterré választott párbeszédes politikus (pártja három azonosítható karakterének egyike) a versengés során több alkalommal is vetélytársa, a Fidesz és KDNP által támogatott Tarlós István fejéhez vágta, hogy a budapesti hajléktalanhelyzeten sürgősen változtatni kell – a fedél nélkül élők és a város többi lakója érdekében egyaránt. Úgy fogalmazott, Tarlós és a Fidesz „nem a hajléktalanságot akarja megszüntetni, hanem a hajléktalan embereket”. A választási győzelme óta eltelt négy esztendő alatt azonban adós maradt a megoldással. Sőt, a helyzet azóta romlott. 

Mit ígért Karácsony Gergely?

A választási program részeként megírt, hangzatos „Budapest Alkotmányban” olvashattuk: „Budapest mindannyiunk közös otthona, ahol nincsenek első és másodrangú állampolgárok. A város fellép az egyenlőtlenségek mérséklése (...) érdekében.” De ugyanitt szerepel az alábbi kijelentés is: „A lakhatást alapjognak tekintjük, a városnak mindent meg kell tennie a mindenki számára elérhető, megfizethető lakhatás érdekében. (...) A hajléktalan embereket nem büntetni, hanem segíteni kell.” 

A 2019-es kampány során Karácsony Gergely azt ígérte, az általa vezetett főváros lakhatási lehetőségek biztosításával segíti majd a hajléktalan embereket, a hajléktalanság újratermelődését pedig úgy fogja megakadályozni, hogy szociális támogatást nyújt mindazoknak, akik lakhatási szegénységben élnek. Az imént már idézett „Budapest mindenkié” című dokumentum vonatkozó fejezetében pedig 

Azt ígérte, új rendszerben folytatja majd a hajlék nélküli emberek fővárosi segélyezését, hogy az a korábbinál hatékonyabban segíthesse a hajléktalanságból való kilépést. 

Érezhető változás?

A konkrétumokat e fejezetben leginkább nélkülöző program alapján mára jóval kevesebb hajléktalannak kellene lennie Budapesten, azaz a leginkább nélkülöző honfitársaink helyzetével kapcsolatosan – mint fentebb idéztük – érezhető változásnak kellett volna bekövetkeznie. Az érzet persze rettentő szubjektív, de aki rendszeresen megfordul Budapest belső kerületeiben, aluljáróiban és közparkjaiban, valószínűleg látja és érzékeli, hogy a helyzet az elmúlt négy évben véletlenül sem javult a fővárosban – sokkal inkább romlott. 

Történt mindez annak ellenére, hogy a foglalkoztatottság robosztus bővülése és a munkanélküliség történelmi mélypontra csökkenése kedvezett az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőknek, illetve azoknak a magasabban kvalifikált személyeknek, akik nem azért kerültek korábban utcára, mert nem volt a munkaerőpiacon értékesíthető tudásuk. A bővülő foglalkoztatás tehát a probléma egy részét (országosan, így Budapesten is) „felszívta” ugyan, de megszüntetni nem tudta. Az ország gazdasági teljesítményének másik nagy érdeme, hogy a koronavírus-járvány idején átmenetileg állás nélkül maradt csoportok hamar visszakerültek a munkaerőpiacra, így – bár a szakértők tartottak ilyen jellegű hatástól – a járvány után nem nőtt a fedél nélküliek száma. Mindezzel együtt van még tennivaló e területen. 

Bár a hajléktalanok pontos számát megmondani lehetetlen, még a vonatkozó becslések is nagyságrendi eltéréseket eredményeznek. 

míg más szakemberek országos viszonylatban beszélnek 12-14 ezer fedél nélküliről. A regisztrált hajléktalanok száma a fővárosban 2022-ben 6000 volt, a probléma azonban ennél biztosan súlyosabb. Legtöbbjük egyébként Józsefváros, Újbuda és Erzsébetváros területén él – ezek azok a városrészek, ahol a legtöbb szállást működtetik részükre.

És ha már az intézményrendszer: általános tapasztalat, hogy az otthont nélkülözők egy része veszi csak igénybe az állami, egyházi és civil szféra által nyújtott intézményhálózat adta támogatást. Míg nyáron a hajléktalanszállók kihasználtsága jócskán 50 százalék alá esik, a hűvösebb idő beköszöntével (tehát épp e napokban) ez hamar 70 százalék környékére nő, majd a legkeményebb január-februári éjszakákon az is előfordult már, hogy kevésnek bizonyul az ágyak száma Budapesten. 

Ráadásul a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy kifejezetten magas az úgynevezett rejtett hajléktalanság. A zsargon arra utal, hogy a legtöbben „nincsenek szem előtt”, azaz olyan helyeken húzzák meg magukat (erdős területek, elhagyott telkek, barnazónák, vasúti töltések sűrűn benőtt környéke stb.), ahol a város forgatagától távolabb, összetákolt kunyhókban tengethetik mindennapjaikat. Azaz, amit a metróaluljárók környékén látunk, csak a jéghegy csúcsa. 

Amikor a kevés is sok

S bár az általános közérzetet meghatározó hatást a hajléktalanok legkisebb csoportja váltja ki, egyes városrészeknek mostanra elegük van az utcán élők által okozott mindennapos kellemetlenségből. A sajtó az elmúlt években többször is arról írt, hogy Újbudán például tarthatatlanná vált a helyzet: aluljárókat használnak nyilvános illemhelyként, szemétkupacok borítanak buszmegállókat és áruházak előtt, parkokban vernek tanyát a hajléktalanok. 

Mindez pedig ismét csak a jéghegy csúcsa. Amint korábban írtuk, a fedél nélkül élők törpe kisebbsége válik a hétköznapokban láthatóvá, ez a csoport azonban egyszerre rombolja a város- és országimázst, a közegészségügyi és közbiztonsági helyzetet. S míg Tarlós István főpolgármestersége idején a Városháza határozott intézkedéseket tett a helyzet javítása érdekében, az elmúlt négy esztendő során e területen nem történtek érdemi lépések.

Egyre idősebb, egyre betegebb emberek

Eközben jelentősen változott a hajléktalan emberek korfája is. A budapesti hajléktalanok átlagéletkora például nyolc évvel nőtt: míg korábban 47 év körül mozgott, mostanra 55 éves az „átlagos” fedél nélküli. Ráadásul egyre betegebbek is – hívják fel a figyelmet a velük foglalkozó szakemberek, akik arról tájékoztatnak, hogy az utcán élők túlnyomó többsége komoly egészségügyi problémákkal küzd. 

Szociológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy komoly gondot jelentenek köreikben (a többségi társadalomban is jelen lévő) addikciók. Persze az arányok ez esetben mások: egy hajléktalan ember például nem engedheti meg magának a játékfüggőséget, ám annál gyakoribb az alkoholizmus, a dohányzás és az olcsón beszerezhető kábítószerek okozta rombolás. 

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád