Térdig járunk az őszben, közeledünk az októberi forradalom és szabadságharc évfordulójához. Ne feledjük, 1956 volt eddig az utolsó olyan fegyveres szabadságküzdelem, amely hazánk területén zajlott.
A hősök előtti főhajtás természetesen többféle kötelezettséggel jár. A tiszteletadás és a szabadságvágy továbbörökítése mellett a számvetés kötelezettségével is, ami felett hajlamosak vagyunk az ünnepi rutinban szemérmesen átsiklani. Október 23-a ugyanis rákényszerít minket, hogy a lyukas zászlók erdején át a múltba tekintve, majd újra a jelen felé fordulva megvizsgáljuk, hogyan is gazdálkodtunk a ránk bízott javakkal.
S hogy milyen javakat hagyományoztak ránk, az utódnemzedékre ötvenhat hősei? A nemzeti egység megteremtésének lehetőségét, az idegen befolyás elleni állhatatos küzdelmet és a magyar érdekek önfeláldozó képviseletét – tűzön-vízen, barikádon át.
Ilyen talentumokkal pedig lelkiismereti kötelességünk felelősen gazdálkodni, hiszen minden ősszel minden főhajtással minden kopjafa előtt számot kell adnunk velük. És fel kell tennünk a kínzó kérdést: egy nemzetként, közös célokért, lánglelkű elszántsággal létezünk-e a Kárpát-medencében mi, magyarok?
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
„Egyiptom kulcsfontosságú szövetségesünk” – hangsúlyozta az egyiptomi elnökkel folytatott tárgyalás kapcsán a miniszterelnök.
Már Donald Trump első ciklusában azzal vádolták az elnököt, elfogadta Putyin segítségét, és az oroszok beavatkoztak az amerikai választásokba, több módon befolyásolták a voksolást.
És ezt még tudta fokozni...
A kötcsei pikniken Lentner Csaba közgazdász a TISZA Párt és a kormány adópolitikájának szembenállásáról, valamint a tudományos élet politizálódásának veszélyeiről beszélt.
A. I. – olvasom egy öreg, megkopott tégla feliratát Vászoly templomkertjének falán.
Köszönöm Karácsony Gergely főpolgármesternek hogy valódi államférfiként vállalta fel a szabadságért való küzdelmet.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
