Főhajtás és számvetés a kopjafák előtt

Térdig járunk az őszben, közeledünk az októberi forradalom és szabadságharc évfordulójához. Ne feledjük, 1956 volt eddig az utolsó olyan fegyveres szabadságküzdelem, amely hazánk területén zajlott.

A hősök előtti főhajtás természetesen többféle kötelezettséggel jár. A tiszteletadás és a szabadságvágy továbbörökítése mellett a számvetés kötelezettségével is, ami felett hajlamosak vagyunk az ünnepi rutinban szemérmesen átsiklani. Október 23-a ugyanis rákényszerít minket, hogy a lyukas zászlók erdején át a múltba tekintve, majd újra a jelen felé fordulva megvizsgáljuk, hogyan is gazdálkodtunk a ránk bízott javakkal.

S hogy milyen javakat hagyományoztak ránk, az utódnemzedékre ötvenhat hősei? A nemzeti egység megteremtésének lehetőségét, az idegen befolyás elleni állhatatos küzdelmet és a magyar érdekek önfeláldozó képviseletét – tűzön­-vízen, barikádon át.

Ilyen talentumokkal pedig lelkiismereti kötelességünk felelősen gazdálkodni, hiszen minden ősszel minden főhajtással minden kopjafa előtt számot kell adnunk velük. És fel kell tennünk a kínzó kérdést: egy nemzetként, közös célokért, lánglelkű elszántsággal létezünk-e a Kárpát-medencében mi, magyarok?