A magyar Nobel-díjak megtörik az ellenzék hitét a végső győzelemben!

„Remélem életben vannak még azok, akik Karikó Katalint kirugdalták innen-onnan. Nagy érzés lehet, hogy a kisszerűségeddel hozzájárultál olyasvalaki világra szóló sikeréhez, akit nem tartottál sokra. A magyar ellenzék állandó problémája, hogy a már pozícióban lévők nem tűrik a náluk jobbakat, nekik is ismerős lesz a feeling. Persze az ellenzékből már »kormányzóképes« korában sem lehetett tehetséges embereket kirugdalni, az utolsó »tehetségük« Gyurcsány Ferenc volt.

És én kérek elnézést, hogy egy univerzumban emlegetem Karikó Katalint és Krausz Ferencet azokkal, akik most megpróbálják megfosztani a magyar nemzetet attól az örömtől, amit két tagjának Nobel-díja jelent. De ez a magyarországi liberalizmus, ilyenek a Magyarországon élő liberálisok. De azért jó, ha mi is értékén kezeljük a dolgokat, a Nobel-díjat és a díjazottjainkat is. Mert a Karikó Katalin és Krausz Ferenc bizonyosan értékesebb, mint a díj, amit kaptak.

A világon sok ezer kutatócsoport folytat egy időben felfoghatatlanul érdekes és fontos kutatásokat számtalan tudományos témában. Sok olyan áttörés és jelentős eredmény van, ami mögött mindig végtelen munka és rengeteg tehetség áll. Sokszor a kisebb eredményekhez is kell annyi, mint a világraszóló diadalokhoz. Sokszor csak a legszűkebb szakma képes az ilyesmit megítélni.

Én csak a fizikai Nobelek történetét ismerem jobban, de nem azért mert érdekelt volna, hanem azért, mert szinte minden fizikai ismeretterjesztő könyv és előadás, sőt a félszakkönyvek (és ezek érdekelnek) közkedvelt belső poénja is az azon való élcelődés, hogy ki miért és ki miért nem kapta meg a Nobel-díjat. Ha valaki ismeri a fizikatörténetet, kevés egyértelmű díjazottat talál, főleg mostanában. Szinte mind megérdemelte, viszont hegyekben állnak az olyanok, akik a díjazottak alapján szintén megérdemelték volna.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán