Rég kihaltnak hitték őket
Mint írták, a balatonkeresztúri lelőhelyen feltárt leleteket időben több és jól elkülöníthető korszakra lehet felosztani. A publikációban vizsgált és szénizotópos kormaghatározással az időszámításunk előtti 2560-1620 közöttre datált temetkezések közül a legkorábbi a régészeti szakirodalomban a Somogyvári-Vinkovci kultúrához tartozó sír. Szintén itt bukkantak rá a régészek arra az ugyanehhez a kultúrához tartozó másik, nyolc csontvázat tartalmazó sírra, amely – e korszakon belül – a legfiatalabbnak számít. E sírnak az az egyik legfőbb különlegessége, hogy a nyolc egyén testét a korszakra jellemző hamvasztásos temetkezési szokástól eltérően egyetlen közösségi gödörben hantolták el.
Az archeogenomikai vizsgálatok szerint a Somogyvár–Vinkovci kultúrához tartozó egyén harmadrészben az akkori dél-dunántúli őslakosok, kétharmad részben pedig a korszakban az Európát benépesítő, a kelet-európai sztyeppékről érkező és valószínűleg indoeurópai nyelveket beszélő népcsoportok egy korábban nem vizsgált, feltehetően a Baltikum térségéből származó ágának leszármazottja. Az általa képviselt populáció sokkal jobban hasonlít a modern balkánihoz, mint az őket nagyjából időszámításunk előtt 2200 körül követő és a térségből kiszorító, az archeológiai szakirodalomban Kisapostagi-kultúrának nevezett közösséghez tartozó népességhez. Ez az újonnan érkezett népesség – a 11 csontvázas temetkezés teljes genomelemzése alapján––, európai viszonylatban
a korszakban egyedülállóan magas ősi, vadászó-gyűjtögető genetikai örökséggel rendelkezett
Ez azért számít különlegesnek, mert a vadászó-gyűjtögető népcsoportok történte az utolsó pleisztocén eljegesedés előtti időkre nyúlik vissza; ők tekinthetők Európa őslakosainak még a földművelés és állattenyésztés elterjedése előtti időszakban – hangsúlyozza a közlemény.