Tudományos szenzáció – új népcsoportra bukkantak a Balatonnál

Az M7-es autópálya 2003-ban, illetve 2004-ben történt bővítése során a Balatonkeresztúr határában megtalált bronzkori sírok csontanyagának archeogenetikai elemzése arra utal, hogy egy mindeddig ismeretlen népcsoport temetkezési helyét fedezték fel – idézte a Bölcsészettudományi Kutatóközpont (HUN REN BTK) közleményét az Origo.

Az autópálya bővítését megelőző kutatófeltáráson Fábián Szilvia irányítása mellett elvégzett ásatás tárta fel azt a bronzkori temetkezést, amelynek csontanyagát a HUN-REN BTK Régészeti Intézetének és a HUN-REN BTK Archeogenomikai Intézetének kutatói vetettek részletes vizsgálat alá. A vizsgálat eredményéről szeptember 9-én a rangos Oxford Acdemic Molecular Biology and Evolution szakfolyóiratban jelent meg publikáció, Gerber Dánieltől. 

A HUN-REN BTK Archeogenomikai Intézetében elvégzett komplex vizsgáltnak 

 – áll a Bölcsészettudományi Kutatóközpont közleményében.

Rég kihaltnak hitték őket

Mint írták, a balatonkeresztúri lelőhelyen feltárt leleteket időben több és jól elkülöníthető korszakra lehet felosztani. A publikációban vizsgált és szénizotópos kormaghatározással az időszámításunk előtti 2560-1620 közöttre datált temetkezések közül a legkorábbi a régészeti szakirodalomban a Somogyvári-Vinkovci kultúrához tartozó sír. Szintén itt bukkantak rá a régészek arra az ugyanehhez a kultúrához tartozó másik, nyolc csontvázat tartalmazó sírra, amely – e korszakon belül – a legfiatalabbnak számít. E sírnak az az egyik legfőbb különlegessége, hogy a nyolc egyén testét a korszakra jellemző hamvasztásos temetkezési szokástól eltérően egyetlen közösségi gödörben hantolták el.

Az archeogenomikai vizsgálatok szerint a Somogyvár–Vinkovci kultúrához tartozó egyén harmadrészben az akkori dél-dunántúli őslakosok, kétharmad részben pedig a korszakban az Európát benépesítő, a kelet-európai sztyeppékről érkező és valószínűleg indoeurópai nyelveket beszélő népcsoportok egy korábban nem vizsgált, feltehetően a Baltikum térségéből származó ágának leszármazottja. Az általa képviselt populáció sokkal jobban hasonlít a modern balkánihoz, mint az őket nagyjából időszámításunk előtt 2200 körül követő és a térségből kiszorító, az archeológiai szakirodalomban Kisapostagi-kultúrának nevezett közösséghez tartozó népességhez. Ez az újonnan érkezett népesség – a 11 csontvázas temetkezés teljes genomelemzése alapján––, európai viszonylatban 

Ez azért számít különlegesnek, mert a vadászó-gyűjtögető népcsoportok történte az utolsó pleisztocén eljegesedés előtti időkre nyúlik vissza; ők tekinthetők Európa őslakosainak még a földművelés és állattenyésztés elterjedése előtti időszakban – hangsúlyozza a közlemény.

A szakértők ezután rámutattak, hogy az eddigi ismeretek szerint utolsó csoportjaik az i. e. 4. évezred elejére teljesen eltűntek Európából. A Balatonkeresztúrnál felfedezett és a Kisapostag-kultúrához tartozó populáció genetikai kutatása azonban az eddigi ismereteinkkel szemben 

A BKK közleménye kiemelte, hogy „az elemzett csoport egy, mindössze néhány száz évvel a Dunántúlon való megjelenésük előtt létezett, nagyrészt érintetlen vadászó-gyűjtögető forrásból származik”.

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay