Póka Vanessza, Póka Egon rock-blues énekes, Máté Péter-díjas magyar basszusgitáros-zeneszerző lánya interjút adott a Magyar Nemzetnek, melyben mesél apja személyiségéről, az őt övező jelenségről valamint a fiatalok felé tanúsított figyelmességéről.
Póka Egon szellemisége
Póka Vanessza elmondta a lapnak, hogy két dologban biztos apjával kapcsolatban: volt olyan ember, akit élete során megbántott valamivel, de az sosem volt szándékos.
„Az apám egész élete arról szólt, hogy adott: a közönségnek a zenéjével, a fiataloknak az iskola megalapításával, az oktatni vágyó zenészeknek a lehetőséggel, hogy taníthassanak. Szellemisége tovább él az iskolában”
– tette hozzá.
Úgy látja, hogy az édesapja, az alapító társai és az iskola tanárai „egy kölcsönös tiszteleten alapuló, összetartó közösséget hoztak létre, amely az elmúlt 25 évben folyamatosan gyarapodott - egyedülálló módon a szakmában”.
Durva szubkultúra, egy másik generáció
„Ő egy jelenség volt, akit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Volt, aki rögtön tudta ezt szeretni benne, és volt, aki sosem”– nyilatkozta a zenész lánya.
Póka lánya úgy véli, hogy apja egy másik generációból származott, egy durva szubkultúrából, és nagyon sok mindenen kellett átmennie ahhoz, hogy megteremthesse, amit létre akart hozni. Ebből fakadhat az, hogy olykor karcos és durva is tudott lenni.
A diákok és a „kicsikéi”
Úgy emlékszik vissza apjára, hogy ha valakit megbántott, akkor tudott bocsánatot kérni, és tudott megbocsátani is.
„Az iskolában is mindig, mindenkinek segített, ha volt olyan diák, akinek nem futotta ételre, meghívta ebédre, mindezt úgy, hogy ne legyen kellemetlen a szituáció egyiküknek sem” – mondta a lapnak. A diákokkal való kapcsolatáról az énekes lánya elmondta, hogy ha volt olyan diák, akinek orvosi ellátásra volt szüksége akár egy enyhe nátha miatt is, édesapja minden kapcsolatát bevetette, hogy segítsen.
„Volt olyan, hogy baleset érte valamelyik tanulót, elsőként volt a helyszínen és segített bármiben , az irodája ajtaja mindig nyitva volt és bárki bemehetett”.
„Mindent megtett a „kicsikéi”-ért, mert neki mindenki a kicsikéje volt - fiú, lány, férfi és nő egyaránt”.
2021 októberi búcsúztatásán is el tudtam mondani, hogy nekem rengeteg testvérem volt, ő minden diákjának apja volt egy kicsit. És igen, ezzel együtt tudott nagyon nyers, őszinte is lenni és volt, érthetően, aki ezt nem tudta elfogadni, akinek ez túlzó volt.