A táblával nem az a gond, hogy valaki kedveli Orbán Viktort és azt gondolja, hogy jókat mond, hanem az, hogy Magyarország törvényeként hivatkozik egy politikus mondataira, mintha ezeket a gondolatokat kellene a gyerekeknek követniük, mint a 10 parancsolatot a keresztény vallásban. A vallásos áhítat a gond, ami a szemünk előtt fejlődik ki egy politikus személye körül, hogy szépen diktátori magasságokba emelje, akinek a szavai megkérdőjelezhetetlenek.
Ha arra akarják nevelni a gyerekeinket, hogy van a drága atyuska a fejük felett, akinek a mondatai vezérfonalként szolgálnak az élethez, meghatározzák a társadalmi normákat, akkor nagy veszélyben vannak a gyerekek.
Mert nézzük meg, Oroszországban, Kínában vagy Észak-Koreában is milyen jól sült el a személyi kultusz és egyszemélyes hatalom. Milyen hatással van az egész társadalomra, amikor már gyerekkortól kezdve agymosás zajlik az intézményekben? Az ilyen táblák megjelenésétől óvjon az ég minket, mert az már tényleg egy lépés attól, hogy beleszóljanak még abba is, hogy milyen gondolataink vannak egy bizonyos kedves vezetőről. Nem tehetek róla, de Mao Ce-tung táblái jutnak eszembe a kínai iskolákban – vajon nálunk mikor kerülnek fel kötelező jelleggel a most még leszedett táblához hasonló parancsolatok a sulikban?
A legszomorúbb az egészben, hogy már fel sem háborodunk. Születik róla pár cikk, néhány komment, de valahogy már annyira megfőtt békák vagyunk, hogy észre sem vesszük, hogy alattunk még feljebb kapcsolták a gázt, és már a gyerekeink fejébe akarnak pártpolitikát nyomni. A tanult tehetetlenség működik, azt hisszük, nincs már lejjebb, de sajnos úgy tűnik, hogy még mindig van hova süllyedni, és a következő generációnak nagyon sok tennivalója lesz, hogy eloszlassa az utánunk maradt sötétséget.”
Nyitókép: Dömötör Csaba Facebook-oldala