„Azt megélni nem volt egyszerű. Azon a napon, amikor összerendelte a családot a férjem, a gyerekeket, engem, hogy most akárhol is vagytok, gyertek haza, mert valamit el kell, hogy mondjak nektek, az a pillanat örökre megmarad és nem jó emlékként az életemben. Úgy éreztem, hogy sokkot kaptam, nem tudtam megszólalni” – emlékszik Borkainé. Hozzátette, hogy Borkai őszinte volt.
„A szememet kereste végig, amíg erről mesélt, és láttam a szemében azt, hogy bocsáss meg nekem kérlek, ne hagyj itt”
– fogalmazott. Hozzátette: ha a nevét kérdezik meg, azt se tudta volna elmondani, olyan sokkot kapott. Azt érezte, „itt van egy test és belül üres, se szív, se lélek, semmi nem volt bennem”.