Megéri harcolnunk egymásért – Boris Palmer intenzívebb párbeszédet szorgalmaz Magyarország és Németország között

A cikk szerzője Dörstelmann-Fodor Kinga, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgató-helyettese

A Mathias Corvinus Collegium meghívására Budapesten tartott előadást Boris Palmer, Tübingen főpolgármestere. A Zöld pártból nemrég kilépett politikus karrierje során először merészkedett nemzetközi porondra, fellépését pedig már hetekkel ezelőtt óriási érdeklődés övezte a német média részéréről. Előadása során Palmer nem csak a kritikus hangokra reagált, hanem kifejtette, hogy miért tartja fontosnak az előítéletektől mentes párbeszédet a két ország között.

Kritikus hangok 

Németországban augusztus végén bombaként robban a hír, hogy Tübingen polgármestere, a Zöld pártnál időközben kegyvesztetté vált Boris Palmer Magyarországra látogat. Palmer útja annyira felbolygatta a német közéletet, hogy a DPA (Német Sajtóügynökség, az MTI német megfelelője) sajtóközleményben reagált a közelgő előadásra. A közlemény idézte azon kritikus hangokat, amelyek szerint Palmer látogatása nem más, mint „behízelgés a szélsőjobbnak” és teljesen elfogadhatatlan a jelenleg Magyarország és Németország között húzódó politikai ellentétek tükrében. Több baden-württembergi politikus követelte, hogy Palmer mondja le magyarországi fellépését, sőt a heves kritikák hatására még az a tübingeni professzor visszakozásba kezdett, aki 2022-ben Palmer számára javasolta, nyugodtan fogadja el az MCC Magyar-Német Intézetének meghívását.

Pedig aki végighallgatta az előadást, valójában kevés kivetnivalót találhatott abban. Palmer bár fontos és megosztó kérdéseket vetett fel a két ország migrációs politikájával kapcsolatban, azonban józan, mérsékelt álláspontokat fogalmazott meg előadásában, amelyet talán így lehetne összefoglalni: Mindkét országnak más történelmi tapasztalatai vannak a migrációval kapcsolatban, így eltérő álláspontjuk érthető, azonban, ha az Európai Unión belül közös álláspontra akarnak jutni, akkor mindkét félnek engednie kellene bizonyos elképzeléseiből.

Magyar és német álláspontok

Palmer előadása közben mind a német, mind a magyar publikumhoz intézett kritikus kérdéseket. A magyar migrációs politikával kapcsolatban például a következőket fogalmazta meg a német közönség számára: 

Mi különbözteti meg a görög haditengerészet visszatoloncolásait a magyar határőrökétől? A ceutai és melillai spanyol kerítés talán etikusabb fémből készül, mint a magyar?”, illetve, „miért van az, hogy Németországban az a magyar hozzáállás, hogy következetesen megakadályozza a migránsok illegális határátlépését, elég ok arra, hogy az egész országot és annak kormányát erkölcsileg elmarasztalják?”

De természetesen a magyar publikum sem úszta meg a migrációs politikára vonatkozó vitriolos kérdéseket: „Ha az EU ilyen hosszú küzdelem után végre egyetért a magyar állásponttal, hogy hatékony határellenőrzésre és határrendészeti eljárásokra van szükség, akkor miért elég egy szolidaritáson alapuló elosztási mechanizmus – amely néhány ezer elismert menekült befogadását írná elő saját országában – arra, hogy elutasítsa a teljes megállapodást? Magyarország valóban olyan állam akar lenni, amely egyáltalán nem nyújt segítséget azoknak az embereknek, akik politikai üldöztetés vagy háború miatt jogállami eljárás után menedékjogot kapnak? Magyarország valóban túlterhelt azzal, hogy évente 3000 embernek ad védelmet? És nem furcsa, hogy a német zöldek és a magyar kormány egyetért abban, hogy az EU-ban elért megállapodást teljesen észszerűtlenül utasítsák el?”

Magyarország nélkül mégsem megy

Palmer előadásában aggodalmát fejezte ki az európai gazdaság, különösen a német gazdaság gyengülése miatt. A Magyarország és Németország közötti kapcsolatok tekintetében úgy látja, hogy a két ország között feszülő ellentétek lehetőséget adhatnak arra, hogy megpróbáljuk megérteni egymás perspektíváját és tanuljunk azokból. Véleménye szerint a jelenlegi helyzetben Európa egyébként sem engedheti meg magának, hogy kirekesszen egy olyan országot, mint Magyarország. Fontosabb lenne tehát, hogy a kölcsönös ítélkezést felváltsa az előítéletektől mentes eszmecsere a két ország kapcsolatában. 

Az előadást követő beszélgetés során Palmer érdekes ellentétre hívta fel a figyelmet: Szerinte, ha Németországban valamit kormányközeliként ítélnek meg, annak általában pozitív jelentéstartalma van, míg, ha ez az állítás Magyarországgal kapcsolatban hangzik el, akkor ugyanez az állítás már negatív jelentéstartalommal bír. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a német politikusok presztízsveszteséget szenvedhetnek el, ha Magyarországra utaznak, mint ahogy az az ő esetében is megfigyelhető volt, az utazását kísérő médiakampány kapcsán. Így viszont nehéz párbeszédet folytatni egymással.

A német belpolitika kapcsán szóba került a woke-ideológia is, amelyről Palmer elmondta, hogy bár úgy látja, a woke ugyanolyan veszélyeket tartogat magában, mint más szélsőséges ideológiák, amelyek egyeduralomra törekednek a társadalomban, ő azonban a valós veszélyt Németországban jelenleg mégis a szélsőjobb erősödésében látja. Arra a kérdésre, hogy kooperálna-e az AfD-vel, Palmer azt válaszolta, ha bekerülnének a városi közgyűlésbe, akkor a hatályos törvények miatt nem zárhatná ki őket a demokratikus párbeszédből, azonban szövetségi szinten úgy látja a párttal való bármilyen együttműködés lehetetlen, annak szélsőséges nézetei miatt.

Fotó: Gyurkovits Tamás, MCC