Hogyan lehet innentől kezdve egy szavát is elhinni az ifjú újságírónak? Az MCC ösztöndíjasa utólag váltott álláspontot.
Nekiment az MCC-nek Bence-Xavier Széchenyi, az arisztokrata család amerikai leszármazottja, miután eltöltött egy tanévet az intézményben a Hungary Foundationnel közös Budapest Ösztöndíj keretében –
s miután, érdekes egybeesés, felvették a New York-i Columbia Egyetem híres-neves újságíró szakára.
Szerinte az egész MCC az orbáni propagandáról szól, és amikor a saját témáiban (politikai korrupció és kelet-európai etnikai konfliktusok) szeretett volna publikálni, figyelmeztették, hogy legyen óvatos. Miután mégis publikált, akkor állítása szerint pánikrohamok törtek rá. Egyébként az MCC az ösztöndíjak mellett többek közt „pazar vacsorákat, partikat, külföldi utakat” kínál.
Rodrigo Ballester, az MCC korábban az EU brüsszeli bürokráciájában dolgozó tanára azzal tette helyre az ifjú titánt, hogy elmondta:
úgy tűnt, nagyon is élvezte azokat a „pazar vacsorákat”.
Tekintve, hogy Széchenyi Bence korábban Budapesten volt Fulbright-ösztöndíjas, felmerül az emberben a kérdés, hogy miért is pályázta meg a Budapest Fellowshipet.
Még egyszer el akart jönni diákként ősei hazájába? Kutatni akarta a témáit? Vagy csak be akart épülni, hogy utána nekimenjen az MCC-nek?
Ott voltam a program félév végi záróvacsoráján, és emlékszem, Bence milyen szép beszédet mondott: dicsérte az MCC-t, a mentorát, magát a Budapest-ösztöndíjat, és láthatóan elérzékenyülve búcsúzott társaitól. Mindez csak felvett póz lett volna?
Honnan tudhatja a Columbia, hogy legközelebb nem az ő újságírás szakába száll bele Bence, ha épp karrierje következő foka úgy kívánja?
Honnan tudható ezentúl, hogy mikor őszinte és mikor van „beépülve”? Mikor pózol?
A Budapest-program ösztöndíjasainak – mint azt megtudtuk – kötelező részt venniük az MCC által szervezett utakon Budapesten kívülre és a környező országokba, kötelező az MCC-vel egyeztetett módon tanítaniuk és különböző médiaanyagokat készíteniük, legyen az akár egy könyvrecenzió vagy podcast. És természetesen az év végével publikálniuk kell egy tudományos anyagot, egyeztetve a mentorukkal.
Nos, akármi is történt Bence és mentora közt, ha az ember kap egy ösztöndíjat, annak és a fogadó intézmény szabályainak eleget kell tennie, igazodnia kell hozzájuk. Ha az elképzeléseitek – például abban, hogy mit kutass – nem egyeznek, akkor nem mész oda.
Mindenesetre Bence úgy savazza és propagandistázza az MCC-t, hogy közben kiderül: valójában a progresszív agendát viszi, és azt hiányolja az MCC-ből.
Azaz egész egyszerűen ideológiai konfliktusról van szó.
Kíváncsi lennék amúgy, mit gondolnak konzervatív diákok a Columbia újságírás-szakáról. A Columba Ivy League-egyetem, azaz a nyolc amerikai keleti parti elitegyetem (Harvard, Yale, Princeton, stb.) egyike. Az újságírás alapszak, ami kilenc és fél hónapos, 126691 dollárba kerül, ami 44 millió forint. Még egyszer: egy kilenc hónapon át tartó újságírókurzus a Columbián, Észak-Manhattanban 44 millió forint. Persze mindezt az amerikai fizetésekhez kell mérni. Egy végzett újságíró Amerikában a Politico 2022-es cikke szerint 36-58 ezer dollár közt keres évente, ami 12-20 millió forint, azaz havi fizetése 1-1,6 millió forint között mozog. Igaz, a beiratkozók 70 százaléka kap átlagosan 40 ezer dolláros támogatást, ami a 44 millió forint durván egyharmada.
Kérdés, ha Bence ki bírja ezt fizetni, mi szüksége volt az HF-MCC ösztöndíjára.
A Columbia médiaiskolájához 2018-ban csatlakozott az a Raju Narisetti, aki korábban a Gizmodo ügyvezető igazgatója volt, és aki ekkortól a Knight-Bagehot ösztöndíjat vezeti, ami az üzleti és gazdasági újságírásra szakosodott. Ő 2015-2018 között negyvenszer adakozott Hillary Clinton kampányára, és háromszor az Emily’s Listre, ami Demokrata párti abortuszpárti nők listája volt. A kurzusok között az egyik, gazdasági újságírást tanító tanegység többek közt „Trump adóháborúira” koncentrál, más elnököket nem említve. A „Covering American Politics”, azaz az amerikai politikáról szóló kurzus külön kitér a populizmusra, a fegyveres erőszakra és az egyenlőtlenségekre. Külön kitérnek a 2020-as választásokra, Trumpra és ellenzékére – Bident a kurzusleírás nem említi. Van külön kurzus a klímaváltozással kapcsolatos tudósításról, és persze a „gender és szexualitás”, a „gender és migráció”, illetve a faji kérdés („Covering Race”) sem maradhat ki – eme kurzust a szak dékánja tartja.
A szak vezetője, Jelani Cobb egy átlagos, joviális progresszív, aki Trumpot szimplán autoritáriusnak tartja; akárcsak Winnie O'Kelley oktatási igazgató, aki azzal köszönti videójában az érdeklődőket, hogy „az autoritarianizmus épp felemelkedőben, a demokrácia hanyatlóban van”.
De Bencével, aki leszélsőjobbozta Orbánt, bizonyára megtalálják a hangot.
Széchenyi Bence nyilván több legyet üt egy csapásra azzal, hogy a Guardianben beleszáll az MCC-be. Egyrészt huszonévesen bejut a Guardianbe, ami a szélsőbal elismert lapja, és ahová máshogy nem juthatott volna be. Másrészt elhatárolódik az MCC-től, ami fontos a progresszív körökben; harmadrészt bevágódik a Columbián.
Lelke rajta.
Nyitókép: mcc.hu
Ezt is ajánljuk a témában
„Washington D.C-ből érkezve Budapest egy rendkívül biztonságos város, ahol soha nem éreztem félelmet vagy az illető úriember által említett megfigyelést. Nevetséges az a gondolat, hogy az MCC-tagokat »megfigyelik«” –fogalmaz Stephen Sholl.
A 444 ironikus hangnemben számolt be Orbán Viktor interjújáról.
A Nyugat soha nem érzékelte, hogy a saját kultúrája veszélyben lenne, ellentétben velünk – mondta Tuzson Bence igazságügyi miniszter az MCC Hunyadi Szalon rendezvényén.
Két nő, két külön világ. Az egyik a gyökerekből indult, hogy új értelmet adjon a hagyománynak. A másik a bizonytalanságból, hogy megtalálja önmagát. Különböző utak, mégis összeköti őket valami.
Stratégiai együttműködés jött létre a Belügyminisztérium és az MCC között a közneveléshez kapcsolódó kutatások, valamint a tehetséggondozás erősítése érdekében.
„Ha csak a két nagy rivális felszólalását néznénk, a Fidesz máris megnyerte volna az országgyűlési választást” – jelentette ki Nagy Attila Tibor.
A „tömeg” valójában nem emberekből áll, hanem digitálisan manipulált, ismétlődő mintázat.
Tarr Zoltán felbátorodott Manfred Weber kijelentésén, miszerint „nem létezik olyan, hogy nemzeti szuverenitás”, de Magyar Pétertől is hallottunk már ilyet.
Magyar Péter színrelépésével valami egészen elemi és mélyről jövő gyűlölet tört a felszínre.
