Nekiment az MCC-nek Bence-Xavier Széchenyi, az arisztokrata család amerikai leszármazottja, miután eltöltött egy tanévet az intézményben a Hungary Foundationnel közös Budapest Ösztöndíj keretében –
s miután, érdekes egybeesés, felvették a New York-i Columbia Egyetem híres-neves újságíró szakára.
Szerinte az egész MCC az orbáni propagandáról szól, és amikor a saját témáiban (politikai korrupció és kelet-európai etnikai konfliktusok) szeretett volna publikálni, figyelmeztették, hogy legyen óvatos. Miután mégis publikált, akkor állítása szerint pánikrohamok törtek rá. Egyébként az MCC az ösztöndíjak mellett többek közt „pazar vacsorákat, partikat, külföldi utakat” kínál.
Rodrigo Ballester, az MCC korábban az EU brüsszeli bürokráciájában dolgozó tanára azzal tette helyre az ifjú titánt, hogy elmondta:
úgy tűnt, nagyon is élvezte azokat a „pazar vacsorákat”.
Tekintve, hogy Széchenyi Bence korábban Budapesten volt Fulbright-ösztöndíjas, felmerül az emberben a kérdés, hogy miért is pályázta meg a Budapest Fellowshipet.
Még egyszer el akart jönni diákként ősei hazájába? Kutatni akarta a témáit? Vagy csak be akart épülni, hogy utána nekimenjen az MCC-nek?
Ott voltam a program félév végi záróvacsoráján, és emlékszem, Bence milyen szép beszédet mondott: dicsérte az MCC-t, a mentorát, magát a Budapest-ösztöndíjat, és láthatóan elérzékenyülve búcsúzott társaitól. Mindez csak felvett póz lett volna?
Honnan tudhatja a Columbia, hogy legközelebb nem az ő újságírás szakába száll bele Bence, ha épp karrierje következő foka úgy kívánja?
Honnan tudható ezentúl, hogy mikor őszinte és mikor van „beépülve”? Mikor pózol?
A Budapest-program ösztöndíjasainak – mint azt megtudtuk – kötelező részt venniük az MCC által szervezett utakon Budapesten kívülre és a környező országokba, kötelező az MCC-vel egyeztetett módon tanítaniuk és különböző médiaanyagokat készíteniük, legyen az akár egy könyvrecenzió vagy podcast. És természetesen az év végével publikálniuk kell egy tudományos anyagot, egyeztetve a mentorukkal.