Az EU, minden kihívás dacára, sokkal erősebb, mint négy éve volt

„Irányadó felszólalásnak tartotta von der Leyen beszédét vagy inkább olyannak, mintha a Bizottság elnöke a közelgő választások miatt már nem akart volna megosztó témákba belemenni?

Nem ért váratlanul, hogy az elmúlt négy év értékelése benne volt a beszédben, és hogy von der Leyen fel fogja sorolni azokat a valóban megsüvegelendő eredményeket, amelyeket elért. A koronavírus, az ukrán-orosz háború, a gazdasági válság, az energiaválság, a közös hitelfelvétel, a jogállamisági mechanizmus mind olyan pontjai ennek a négy évnek, amelyeket fontos felírni eredményként a falra. Az EU, minden kihívás dacára, sokkal erősebb, mint négy éve volt. Ellentétben Orbán Viktor diagnózisával, aki szerint 50-50 százalék, hogy szétesik-e vagy megmarad. Számítottam rá, hogy kapunk valamiféle célzást arra, hogy von der Leyen elvállal-e újabb öt évet vagy sem, de ez végül elmaradt. Az olyan típusú kijelentéseinél azonban, hogy Kínával szemben versenyhátrányban van az EU például az elektromos autók tekintetében, mert a nagy állami szubvenciók tönkreteszik az európai autóipart, komolyabb bejelentést vártam volna.

Önnek az érthető volt, hogy kizárólag a kínai importról beszél-e von der Leyen vagy az Európába telepített kínai befektetésekről is?

Ez sem volt világos. Összesen három ilyen homályos kijelentést hallottam, három fontos témában, de mindhárommal kapcsolatban hiányérzetem volt. A menekültekkel kapcsolatban megállapította, hogy az embercsempészet elképesztő méreteket öltött, s ezért konferenciát szentel a témának. Zárójelben jegyzem meg, hogy Magyarországról is százával engedjük ki a börtönökből az embercsempészeket. A konferenciát én kevésnek tartom. Mint ahogy azt is, hogy a kis- és középvállalkozások megtámogatás érdekében kineveznek egy nagykövetet, aki majd közvetlenül a Bizottság elnökének jelent a szektor problémáiról. Felesleges ehhez különmegbízottat kinevezni.

Mit szól a bővítéshez? Az hangzott el a beszédben, hogy még a szerződésmódosítást sem kell megvárni ahhoz, hogy akár 30 tagúvá váljon az EU.

Úgy látom, hogy az EU intézményei alapvetően a hat alapító államra lettek kitalálva, s talán még kibírta azt, amikor 15 tagú lett az unió, sőt még azt is, amikor a mediterrán, illetve az északi országok csatlakoztak. Amikor aztán a 2004-es nagy hullám jött, amellyel a poszt-szocialista európai világot felölelte az EU, már látható volt, hogy ha minden marad a régiben, akkor ez a szerkezet a hatékonyság rovására fog menni. Ilyen értelemben szerintem már túl vagyunk azon a ponton, ahol arról kell dilemmázni, hogy szükséges-e ezeknek a szervezeteknek a reformja vagy sem. Nagy híve vagyok a bővítésnek, soha nem volt olyan fontos a keleti és déli irányú bővítés, mint most. De teljesen egyértelmű, hogy úgy nem léphetünk be egy következő bővítési ciklusba, hogy a szervezetet előtte ne alakítanánk át. Az sem járja, hogy ahány tagállam, annyi biztosi portfólió, miközben a biztosok háromnegyedéről azt sem tudjuk, mit csinálnak. Fontos lenne a prioritások megjelölése mellett egyfajta rotációt felállítani a biztosi pozíciókra. Fel kell szedni azokat az akadályokat, amelyek a szervezetek közötti együttműködést lassítják a 21. században. Most lassúak a folyamatok, márpedig az Osztrák-Magyar Monarcia már másfél évszázada felfedezte, hogy egy sok nemzetiségű, sok államból álló multikulturális, multietnikus szervezet csak akkor működik, ha a hadügy, a pénzügy és a külpolitika közös. Az, hogy ezt hogyan valósítja meg egy 27 tagállamból álló EU, lehet vita tárgya, de ebbe az irányba el kell indulni, és erről őszintén beszélni kell. Nem azt mondom, hogy az EU váljon föderális szervezetté, mert sok olyan kompetencia van, ami továbbra is sokkal jobb nemzetállami hatáskörben, de megvannak azok a területek, ahol az EU-nak fontos szerepe van.

Ön szerint mekkora a veszélye annak, hogy a következő Európai Parlamentben visszaszorulnak a centrista, Európa-párti erők?

Én is látom ezeket a folyamatokat, látom Ausztriában, látom Szlovákiában. De vannak megnyugtató jelek is, például ilyen a spanyol választás eredménye. Az olasz választások kapcsán pedig mindenki azt várta, hogy az új fasizmus életre kel Meloni megválasztásával, de józan, higgadt kormányzást láthatunk a Fratelli d’Italia részéről. A radikalizmus a realitásokkal találkozva, képes mérséklődni. Ugyanakkor van bennem félelem, mert az EP-választás tökéletes arra, hogy protest szavazatot adjanak le az emberek, s ilyenkor szívesebben elmennek a szélsőjobb, illetve a szélsőbal irányába. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy mindent elsöprő, nagy áttörés nem lesz.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán