A filmes szerint idehaza „tabuvá vált” kimondani a politikusok nevét egy-egy filmben.
Reisz Gábor a Magyarázat mindenre című filmjével idén elnyerte a legjobb filmnek járó díjat a velencei filmfesztiválon. A filmes az RTL-nek többek között arról nyilatkozott, hogy a Nemzeti Filmintézet nem támogatta harmadik nagyjátékfilmjének elkészítését. Továbbá kijelentette, hogy „zavarosnak véli a magyar filmes rendszert és megosztottnak találja az egész filmes szakmát Magyarországon”.
(Ugyanakkor, ahogy arról a Mandiner is beszámolt, a kormánykritikus film elkészítését az AVF-Szlovák Audiovizuális Alap támogatta – szerk.)
Ezután azzal folytatta, hogy annak ellenére, hogy kettészakadtnak véli a magyar filmipart úgy véli, sok szempontból érthető, ha valaki mégis „bevállalja” ennek terheit.
Reisz kritizálta a filmipar pályáztatási rendszerét is. Mint fogalmazott, „amíg ez így néz ki, én nem akarok pályázni”.
Ezt is ajánljuk a témában
Fideszes apuka buta kisfia megbukik történelemből, majd jön a rendszer, és felkarolja – ez így elsőre igen sovány, balos sablonfilmnek hangzik. A Magyarázat mindenre mégis valahogy több ennél.
Véleménye szerint nagyon rossz rendszert tart fenn Magyarország, ugyanis „semmi nincsen papírra vetve annak ellenére, hogy rengeteg filmes szakszervezet van”.
A rendező szerint mindenegyes új alkotás előkészítésekor és pályáztatásakor „a nulláról kell kezdeni”, és a döntőbizottság „hangulatától” függ, hogy ki kaphat támogatást és ki nem.
Az interjúban arra is kitért, hogy az amerikai, a francia vagy az olasz filmekben nem csinálnak abból problémát, ha kimondják egy-egy politikus nevét, „míg nálunk ez tabuvá vált, ami szerintem rossz irány,
nagyon is érezhető ez a fajta elfojtás a magyar társadalmon”
– hangsúlyozta Reisz Gábor.
Reisz Gábor nyilatkozatát alább tekinthetik meg:
Nyitókép: Képernyőfotó
A főváros a hagyományos utcai lomkupacok helyett gyűjtőpontos rendszert vezetne be.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Bassár el-Aszad egy elszegényített társadalmon uralkodó erőszakapparátus élén volt elnök negyed évszázadon keresztül, rendszere túlélte a polgárháborút, 2024-ben azonban támogatók hiányában beomlott.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
