A szellemi tudást termelő munka lehanyatlott a balliberális oldalon

„Mit szólt hozzá, hogy a miniszterelnök a Tranziton említette Antonio Gramsci olasz marxista-kommunista ideológust, akinek ön is a jobboldali követője?

Kétségtelenül örültem. Orbán Viktor ismert tényt fogalmazott meg, és ezt a tihanyi Tranziton résztvevők – többségében fiatalok – előtt tette. Akit érdekelt, eddig is tudta, hogy kiről-miről írta a szakdolgozatát, amely az interneten teljes egészében letölthető. Orbán Viktor a nyilvánosság számára ilyen hosszan, részletekbe menően azonban az 1987-es szakdolgozatával összefüggésben, a gramsciánus felfogásról, vagyis, hogy a politikai hegemóniához a kulturális hegemónián át vezet az út, eddig még sohasem beszélt. Üdítő újdonság volt.

Ez miért fontos?

Két okból nagyon érdekes. Egyfelől, választóvonal abból a szempontból, hogy betekintést nyerhettünk a magyarországi kormányzati központ, azon belül is az azt vezető kormányfő gondolkodásába. Egy ilyen betekintés intellektuálisan mindig izgalmas, ő meg aztán valóban gondolkodó államférfi, ami Európában, sőt a nyugati világ egészében, egyetlen más állam- és kormányfőre sem jellemző. Civilizációnk vezető politikusainak nagy része színtelen-szagtalan technokrata, mélyebb gondolkodás és stratégiai vízió nélkül, akik nem rendelkeznek sem középtávú, főleg nem hosszú távú történelmi kitekintéssel, az intellektuális bátorság pedig egyáltalán nem jellemző rájuk.

Másfelől igazán ínycsiklandó, izgalmas politikai és filozófiai együttállást jelent, hogy a miniszterelnök éppen Gramscira hivatkozott.

Az elmúlt negyven évben egyáltalán nem volt ritka, hogy jobboldali körökben a Gramsci-féle kulturális hegemónia megteremtését tartsák célnak. elég csak Alain de Benoist-t, a francia új jobboldal fő teoretikusát említeni. Lehet, hogy Magyarországon megütközést vált ki a marxista Gramsci hegemóniaelméletére hivatkozni, de valójában ez az újjobboldali gondolkodás alapja, csak ott metapolitikának hívják. A miniszterelnök ezt részletező kijelentése azért is különleges, mert ő ettől a gondolatiskolától függetlenül, saját maga jutott el ide. Ez roppant szellemes, eredeti és stratégikus.

Nem találja ellentmondásosnak, hogy a magyar jobboldali-konzervatív közösség egy marxista-kommunista gondolkodó szellemi vívmányaira épít politikai stratégiát, miközben a mai napig harcos antikommunista retorikát folytat, és rendszeresen lekommunistázza a politikai ellenfeleit?

A politikai praxist és a teoretikus munkát szét kell választani. Antonio Gramsci kétségtelenül a legeredetibb nyugati marxista gondolkodó, mégpedig azért, mert túllép a marxista gondolkodáson. Fiatal korában az olasz idealizmushoz vonzódott, utána valóban ortodox marxista, sőt vezető pártmunkás lett, de a börtönben meghaladta a marxizmus kereteit. Engels mondta Marx munkásságáról, hogy »a feje tetejéről a talpára állította Hegelt«. Nos, Gramsci pedig a talpáról a feje tetejére állította Marxot, aki a gazdasági alapnak adott elsőbbséget, és azt mondta, hogy minden, ami felette van, a »fölépítmény«, azaz a kulturális, a társadalmi, illetve a szociális viszonyok csak függvényei a metariális alapnak. Gramsci ezt fordította meg, ő azt mondta, hogy az alap és a felépítmény kölcsönösen hatnak egymásra, sőt a kulturális komplexum fontosabb, mint a gazdasági alrendszer. Ezzel a felismeréssel nemcsak az egész marxizmust, hanem a polgári filozófiát is meghaladta, és előre látta korunkat, amikor is a kognitív viszonyok összessége határozza meg az egész életet: a nyelv, a közkultúra, az identitás elemei.”

Nyitókép: Földházi Árpád, Mandiner