Szegény Lili a tűzijátékozáskor

„Sosem eshet meg olyan, hogy a nemzeti oldal fölemeljen s a közéleti frontharcokban pajzsként maga előtt toljon kiskorúakat. Ilyen megátalkodottságra csak a magyarországi (és a nemzetközi) baloldal képes. Könyörület nélkül terelik maguk előtt a vérhabos csatamezőn az éppen aktuális Greta Thunbergeket, Blankákat, Liliket. Golyófogónak használják ezeket a szellemileg és lelkileg éretlen, dühöngő emberpalántákat. Hírnevet, pénzt, szeretetet ígérnek nekik, ám amint kínossá válnak (s ez rendszerint igen hamar bekövetkezik), lerugdossák őket a pódiumról.

Az éppen aktuális Lili egyelőre a színpadon ácsorog, ki tudja, meddig, és két f…szozás között csak mondja-írja, amire a háttérből a cukrosbácsik bujtogatják. Most éppen ezt:

»Nem lehet elég messzire menni, hogy az ember ne hallja és érezze, ahogy minden egyes durranással szíven üti a valóság. És csak remélni tudom, hogy ti, magukat felnőtteknek valló emberek, öntudatlan vidámságban a gyerekeitekkel álltok, és nézitek a cirkuszt az árstoppos sörrel és kenyérrel a kezetekben. Nem az a valódi gyilkos, aki meghúzza a ravaszt, hanem aki a fegyvert gyártja, és áhítattal nézi utána a vérvörös égboltot. Ma már ez nem Magyarország születése, hanem halálának napja.«

Olvasom ezt a katyvaszt, ezt a se füle, se farka irkafirkát, és az első gondolatom a sajnálat. Ahelyett, hogy élvezné az ifjúságát, tanulna, olvasna, készülődne felnőni, próbálna örülni egy nemzeti ünnepnek, szegénynek ennyire futja. Boldog ifjúkoromban a gimnáziumban egy ilyen színvonalú szöveg nagyjából kettes alát ért – ma viszont boldog-boldogtalan Lilit szemlézi, ájuldoznak magvas gondolatain, este talán az ATV-be is behívják, kifejtendő a sületlenségeit Magyarország elhunytáról, illetőleg káromkodni.”

Nyitókép: Facebook