Van-e, lehet-e egyáltalán kiút ebből a menetrendszerűen ismétlődő csapdából.
„A rossz hír az, hogy az elmúlt több mint egy évtized minden erőfeszítése ellenére Magyarország még mindig nagyon kiszolgáltatott ennek a rendszernek. Megrendítő pontossággal jelzi ezt az a tény, hogy gyakorlatilag a teljes nemzeti termékünkkel azonos az exportunk és az importunk is, ami mögött az az egyszerű összefüggés húzódik meg, hogy a globális exportra képes gazdasági szereplők lényegében kivétel nélkül külföldi tulajdonban lévő és eleve exportra termelő transznacionális vállalatok. Ami önmagában nem feltétlenül volna nagy baj, legalábbis nyugodt és konszolidált időkben nem, de amikor a globális rendszert olyan brutális ütés éri, mint ami az elmúlt másfél év során zajlott le, akkor ez a kiszolgáltatottság drámai következményekkel mutatja meg magát. A rendszer tudatos szétzúzásával a globális hatalomgazdaság uralmi aktorai éppen ezt kívánták elérni, és egyelőre úgy fest, hogy alapvetően sikeresek e romboló szándékaik beteljesülése terén. Mindez lényegében globális erőforrás-szivattyúként működik a szintén mesterségesen »előállított« inflációval együtt.
Az elmúlt több mint egy évszázad során már többször elértük a mindenkori leggazdagabb nyugat-európai országok egy főre eső jövedelmi szintjének felét, de a gyarapodás időszakát követően kivétel nélkül minden esetben »lezsilipelték« rólunk a magyar társadalom valóságos teljesítményén alapuló nemzeti hozadékot. Drámai pontossággal írja le mindezt az elmúlt száztíz év reálbéreinek alakulása. 1913-ban már közelebb voltunk az akkori leggazdagabb nyugat-európai országokhoz, mint ma. Ám az első »csinált« világháború és a még brutálisabban »csinált« Trianon hihetetlen mélységbe lökött minket. Ahonnan szinte csodával határos módon a szintén csinált világválság ellenére 1938-ra megrendítő erővel sikerült kitörni. 1960-ban az egy főre eső reálbérek az ötvenes évek hamis »győzelmi jelentései« ellenére lényegében az 1938-as szinten álltak, vagyis újabb huszonkét év stagnálás után kezdődik egy újabb nekirugaszkodás, melynek eredményként 1978-ig több mint hatvanszázalékos növekedés megy végbe. Ám akkor elkezdődik a rendszerváltozás fedőnevű terrorakció, amelyet a nyolcvanas évek során már, „szocializmus” ide vagy oda a globális SZDSZ lokális ügynökhálózata irányított. Ennek „eredményeként” újabb negyed évszázadnyi stagnálás jön, így 2003-ban lényegében az 1978-as szinten volt az egy főre eső reálbér. Majd a következő húsz év során, a 2002 és 2010 közötti pusztítás ellenére újra hatvanszázalékos növekedés megy végbe. De most előbb a covid csinált világháborúja és most az orosz–ukrán konfliktusnak álcázott világháború, az infláció és a recesszió újra visszalökne minket a tartós stagnálásba.
A nagy kérdés, hogy mi volna a teendő. Van-e, lehet-e egyáltalán kiút ebből a menetrendszerűen ismétlődő csapdából. Hinnünk kellene abban, hogy van, de csak akkor, ha a gyarapodásunk korszakának eredményeit »bent« tudjuk tartani az országban. Erre eddig kizárólag Kelet-Ázsia országai voltak képesek, így az alapvető mintázatot abban a térségben kellene megtalálnunk, de úgy, hogy azt a magyar nemzet nevű emberi közösség lelki, erkölcsi, szellemi mintázataihoz igazítsuk. Augusztus 20. történelmi üzenetének megértése talán segíthet minket abban, hogy végre megtaláljuk a megoldást.”
Nyitókép: Képernyőfotó
A kormányok elkezdtek foglalkozni a bitcoinnal, így nem meglepő, hogy az árfolyama november közepén 36 millió forint közelében is járt. A világ legnépszerűbb kriptovalutáját a nagybefektetők mellett néhány állam is felfedezte tartalékként.
Az infláció az előzetes kormányzati jelzéseknek megfelelően kedvező, alacsony szinten maradt októberben – állapította meg a legfrissebb adatokhoz fűzött kommentárjában a nemzetgazdasági miniszter.
Októberben az elemzői várakozásokat alulmúlva, éves szinten 3,2 százalékra mérséklődött az infláció. Az árcsökkenések a szolgáltatások terén erősítették az infláció fékeződését, miközben az üzemanyagok ára is alacsonyabb, mint egy éve. A következő hónapokban a drágulás üteme enyhén gyorsulhat, de a jövő év elejétől újabb csökkenés várható, ami 2025 nyarára a jegybanki 3 százalékos célérték elérését vetíti előre – értékeli a KSH friss adatait a Makronóm Intézet elemzője.
Felpörgették az inflációt, elszállt a költségvetés hiánya, leállt a növekedés, a versenyképességet lenullázták a forint árfolyamát összerogyasztották, cserébe loptak sokat.
Oroszország legkeményebb nője nem sokat teketóriázott: Elvira Nabiullina, a nemzeti bank elnöke rekordmagasra, 21 százalékra emelte a jegybanki kamatot. A cél változatlanul a katonai kiadások miatt berobbant infláció leküzdése.
Magyarország már messze megelőzi.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
