Nem szabad felfüggeszteni az erkölcsöt!

„Úgy emlékszem, hogy az SZDSZ-t is számonkérték ugyanezek az értelmiségiek később, a párt rá is ment a saját holdudvarának meghasonlottságára. Esterházy mondását pedig úgy is lehet érteni, hogy vannak olyan körülmények, amikor nem lehetséges a párbeszéd. Magamból kiindulva: ha valaki azt állítja, hogy Zelenszkij ugyanolyan, mint Putyin, akkor olyan erkölcsi szakadékkal találom szemben magam, amin nem akarok a párbeszéd kedvéért átmenni.

Magyarországon Orbán Viktor politikai érdeke kurzusérdekké lett hamisítva, ez a kurzusérdek lett nemzeti érdekké hamisítva, és ehhez lett hajlítva az erkölcs. A hamisítás ott kezdődik, hogy Orbán Viktor érdeke még csak nem is a jobboldali kurzus érdeke. Hatalombirtoklásilag, meglehet. De értékvilágában? Grófo a király? Ez nem lehet a népnemzeti oldal érdeke. Ez legfeljebb Orbán Viktor pillanatnyi érdeke, hogy éppen újraválasszák. A morális integritást Kádár János már sikeresen felszámolta: Magyarországon a krumplileves erkölcse érvényesül. Hiszen »élni csak kell«. A fogolytáborban vagy a nyomortelepen még el is tudom fogadni ezt a dumát: ha máshogy nem megy, lopni kell, hogy a gyerekemet etetni tudjam. De a Kádár-rendszerben nem az volt a dilemma, hogy élek vagy halok. Az még egy tányér krumplilevesről szólt, a kombi Wartburgról szólt, egy jó kis szakszervezeti üdülésről szólt. A magyar társadalom megalkudott a hatalommal, és meghamisította a jóról meg a rosszról alkotott alapvető fogalmait annak érdekében, hogy a beláthatatlan ideig tartó rendszerben otthon érezze magát. Nem lehetett tudni, hogy a rendszer negyven évig tart, tarthatott volna száznegyven évig is. Kádáré volt a hatalom, ezt tényként könyvelték el az emberek, és nem kérdeztek rá, hogyan lett az övé. Erre kellett berendezkedni. Ehhez tartozott a krumplileves, ahhoz meg az erkölcs. Most ugyanez a helyzet Orbán Viktorral. A rendszer még beláthatatlan ideig fennáll majd, és a magyarok otthon akarják érezni magukat benne.

Ha ez a hagyományos túlélési stratégia egy társadalomban, akkor hogyan lehet olyan főzetet készíteni, ami az általánosan elfogadott hatalomgyakorlás ellenmérge?

Nem szabad felfüggeszteni az erkölcsöt. Egy másik erkölcsi könyvelést kell érvényesíteni ezzel a meghamisított erkölccsel párhuzamosan. Ezt folyamatosan futtatni kell. A másik Magyarország a szellemi térben van.

Látod ennek a jeleit?

A Magyar Narancsban és a Hócipőben nem látom, ott az Orbán-rendszer előzményét és támaszát látom – de mondjuk a Magyar Hangban meg a közegében nem esik nehezemre meglátni ezt. Az egy másik Magyarország. Az se véletlen, hogy a Magyar Hang kinyomtatását egyetlen magyarországi nyomda se vállalta, úgyhogy Szlovákiában készül, ezzel szemben a Magyar Narancs meg a Hócipő valahogy talált hazai nyomdát magának. Amúgy nincs bajom azzal, ha az a másik Magyarország bizonyos körülmények között jelen van az Orbán-rendszer projektjeiben. Azzal se lenne bajom, hogy Molnár Áron szerepel a Hadik-filmben – mégiscsak egy színész, élnie kell valamiből, ettől még simán lehet megbecsült ellenzéki Magyarországon. Molnár Áron Hadik-filmjével két probléma van. Az egyik az, hogy az kifejezetten egy kurzusfilm. Nem pusztán egy film, amit az Orbán-rendszer készít, hanem egy olyan film, amelyben a rendszer önmagát magyarázza, igazolja, teszi élménnyé és magyarságreferenciává. A másik probléma az, hogy Molnár Áron egy olyan politikai aktivista, aki nem azt mondja, hogy »Hunnia is Magyarország, Pannónia is Magyarország, és ezt a két nemzetet egyesíteni kell« – hanem ő azt mondja, hogy »ti álnok, despotikus gazemberek vagytok, mi meg a demokrácia, a jogállamiság, a szabadság és a méltóság képviselői«.

Molnár Áron úgy szerepel abban a kurzusfilmben, hogy ő tartja az azt megelőző kurzust életben, és képezi a személyével annak az utánpótlását. Hídként ível át a szárszói találkozók által reprezentált szekértábor és az Orbán-rendszerrel kritikus mai fiatalok között. Benne él túl az, amit Orbán 2010-ben leváltott, de meg kell őriznie, mert annak a tagadása képezi a legitimitását. A noÁr-jelenséggel az a baj, hogy abban nem az előző kurzus önreflexiója, felelősségvállalása vagy megújulása fejeződik ki, hanem épp annak az ellenkezője: annak a kurzusnak a kizárólagossága, a számonkérhetetlensége és a leválthatatlansága. Molnár Áron így szerepel a Hadik-filmben – ez így nem oké. Benne ráadásul más is kifejeződik. Az, hogy a balliberális kurzus nem tud kiállítani egy gondolkodni tudó politikai aktivistát, aki megszervezi a tiltakozásokat. Egy színészt állítanak ki, aki eljátssza ezt a politikai aktivizmust, mint egy szerepet. Ez az élmény minden megszólalásakor félreérthetetlen. Őt a balliberális kurzus elitje castingolta, hogy legyen belőle politikai aktivista, nagyjából úgy, ahogy a Hadik-filmben huszár lett. Ezzel nagyon sokat árt az oktatásért demonstrálóknak, a diákok ügyének is.

Nemzetegyesítésről beszélsz, de a korábbi »kurzust« és szimpatizánsait teljesen elutasítod.

Nem a kurzust utasítom el, csak azt a szűk brancsot, amelyik elkártyázta a köztársaságot. Csak azt a szűk elitet, amelyik nem vállal felelősséget az Orbán-rendszer létrejöttéért, pedig ők szállították le Orbán lábához Magyarországot. Ha valaki hazudott, csalt, és aztán lebukott, akkor az lemond. Ez a legkevesebb. Ez nem teljesült. Orbán ebbe a következménytelenségbe rendezkedett be. Azt az elitet utasítom el, amelyik Hajós Andrást megrendszabályozta, azt az elitet utasítom el, amelyik hitelesítette Gyurcsány hazudozását, és megerősítette őt a hatalomban, amikor bizalmi szavazást kért maga ellen. Nem lehet a nemzetet egyesíteni addig, amíg a két politikai oldalt ez az árokásó elit uralja. Amíg Rákay Philipek és Molnár Áronok fejezik ki a kurzusok életérzését, akik a kirekesztésben és a hideg polgárháborúban érdekeltek, akiknek az az egyetlen képességük, hogy kijátsszák a magyarságot az európaiság, és az európaiságot a magyarság ellen, addig nyilván nem lesz társadalmi megbékélés, logikus tehát, hogy elsőként őket kell félresöpörni az útból.”

Nyitókép: Baksa Róbert