Most mi lesz az oroszbarát kipcsak kommentelőkkel, ha már fentről is olyasmit mondanak, hogy ejnyebejnye Putyin, nem engedünk az 56-ból?

„Olvasom a Párt első számú napilapjában, hogy az új putyinista Sztálin-mosdató történelemkönyv Nyugat által szervezett fasiszta felkelésnek nevezi az 56-os magyar forradalmat. Legnagyobb meglepetésemre erre úgy reagált a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese, hogy ez történelemhamisítás, és »hasonlóan elítélő véleményt fogalmazott meg a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója is«. És bizony ez nem kedvez az eddig remek együttműködésnek sem az orosz történészkollégákkal. (A cikk azért persze a rossz hírt a korábbi ukrán magyarellenes történelemhamisítással próbálja kompenzálni, nehogy itt első felindulásunkban letérjünk a helyes felfogás útjáról.)

Pedig azt vártam volna, hogy 56 egy amerikaiak által kiprovokált, eleve kudarcra ítélt felkelés volt, melyben az olyan árulók, mint Nagy Imre és bűntársai mellett számos jószándékú, megtévesztett, hazafias érzésektől vezérelt kisember is részt vett és vesztette életét. Ők a mi igazi ötvenhatosaink, nem azok a kommunisták, akik jó pénzért beugrasztották az országot ebbe a nyilvánvalóan nyugati érdekeket szolgáló provokációba. (Ezt ugyanis már sok évvel ezelőtt hallottam jobberektől. Sőt olyat is, hogy azok a kisemberek se voltak hősök.)

Úgyhogy a nerhű kommenthuszároktól is olyasmit vártam volna el, hogy háááát, ez érthető, az oroszoknak Sztálin egy nagy vezetőjük volt, bár nekünk kissé furán hangzik, de 56-ban is csak a saját érdekeiket védték, mint minden birodalom, stb. (Bizony ilyen dumákat is olvastam kommentekben.) Mert ugye a magyar jobber köztudottan mindig is az ilyen megértő, toleráns és empatikus hozzáállásáról volt híres.

Na jó, de most mi lesz az oroszbarát kipcsak kommentelőkkel, ha már fentről is olyasmit mondanak, hogy ejnyebejnye Putyin, nem engedünk az 56-ból?”

Nyitókép: Fortepan/Nagy Gyula