Az Axióma podcastjában a homoszexualitás megítéléséről, Jézus tanításairól, az evangalizációs küldetésről is szó volt.
Hodász András nagy és meglehetősen kacskaringós utat tett meg az elmúlt években. A volt katolikus pap történetének apropóján beszélgetett a valódi empátiáról, a keresztény etikáról és a terápiás társadalomról az Axióma podcastműsorában Földi-Kovács Andrea újságíró, főszerkesztő, Filemon Norbert jogász, vezető kutató, Bakos Marcell szerkesztő és Czopf Áron eszmetörténész.
A résztvevők többségét meglepetésként érte a korábban a keresztény tanítást bátran és ötletesen képviselő, később a papi szolgálat alól felmentést kérő atya Instagram-bejegyzése és a Válasz Online-on megjelent interjúja, amelyben homoszexualitásáról nyilatkozott.
Czopf Áron azonban nem nagyon lepődött meg. „Nem vagyok nyilván szakértője a kérdésnek, nem tudom megállapítani egy emberről a szexuális irányultságát, de láttam, hogy valami zűr van” – jelentette ki és hozzátette, Hodász atyának kőkemény nárcisztikus vonásai vannak, amely találkozott a média összes lehetőségével. „Most vastag hangon megszólalt az együttérzők, empatikusok kórusa” – mondta az eszmetörténész, majd kijelentette, „minden megnyilatkozás az volt, hogy de jó, most már könnyebb neki. Jaj, milyen nehéz lehet neki, satöbbi, de egy pillanat. Mi van azokkal, akiknek a lelki vezetője volt? És azoknak nem nehéz? Vagy azoknak, akik megpróbálnak ezzel máshogy megküzdeni?” – tette fel a kérdést.
Földi-Kovács Andrea szerint kár lenne tagadni, hogy nagyon sok negatív indulat van a homoszexualitással kapcsolatban, keresztény és nem keresztény közösségekben is. Nagyon sokan talán éppen ezt a feszültséget vagy értetlenséget oldják föl dühvel, agresszióval, és ezt artikulálják. „Ez nem a megfelelő keresztény hozzáállás ehhez a témához.
A katekizmus is kiemeli, hogy empátiával és megértéssel kell a homoszexuális emberekhez fordulni” – mondta a főszerkesztő.
Filemon Norbert megjegyezte, az interjúban Hodász atya éppen az empátiát hiányolta az egyházból. Ezt követően pedig olyan személyes dolgokat osztott meg magáról, amelyek nem feltétlenül voltak egyértelműek. „Viszont az interjú vége mégis csak az, hogy egy hivatás nagyon súlyos krízisben van, és elképesztő ellentmondásba jutott András atya, amikor azt mondja, hogy még minden héten jár szentmisére, tíz perccel a kezdés után érkezik, leghátulra áll, és aztán elsőként távozik, és tény, hogy nem járulhat Oltáriszentséghez. Viszont hiszi, hogy Jézus ott van, és hogy ezzel ő nem lázad ellene, hanem ezzel hajlik meg előtte. Olyan, mintha a személyisége is szétesett volna.”
Az Axióma vezető kutatója szerint nagyon fontos, hogy imádkozzunk érte, de azokat az állításokat, esetleges kétértelmű utalásokat, amelyek az egyház tanításába ütköznek, el kell utasítani, mert igazság nélkül nincs valódi empátia. Az interjúban például meleg párkapcsolatokról beszélt, amelyek szeretetkapcsolatok, illetve az úgynevezett állami melegházasság melletti érvekről. Ha ez ellen a tendencia ellen nem lépünk fel, akkor sem András atyának, és az Egyháznak sem segítünk – szögezte le.
Bakos Marcell úgy véli, a militáns homoszexualitás-ellenes nyelvezet és a teljes elfogadás közötti középutat kell megtalálni: „Az igazság az, hogy azért tartjuk fontosnak, hogy elmondjuk az igazságot valakinek, mert szeretjük, mert törődünk vele”. S azt mondta, „ami esetleg elszomorított minket itt az interjú kapcsán az az, hogy mintha ehhez a bűnhöz való hozzáállása változott volna meg Hodász atyának, és mintha ebben talált volna egy megnyugvást, hogy akkor ezen nem lehet változtatni. ...
Nem az van, hogy vannak azonos nemű vágyakkal küzdő emberek, és nekik ez a keresztjük, és másoknak nincs keresztje.
Mindenkinek van, csak mindenkinek más, és mivel más az egészről való kommunikáció, mivel a többi, mondjuk úgy, amit a Biblia bűnnek nevez, annak nincs egy erőteljes médiajelenléte vagy egy lobbija. Az LMBTQ-nak, meg a homoszexualitásnak megvan, ezért ez kerül előtérbe, és ezért sokszor erről úgy gondolkoznak, hogy tőlük olyan dolgot vár el Isten, amit mástól nem vár, vagyis az önmegtartóztatást.”
Czopf Áron szerint s homoszexualitás mint homoszexuális hajlam nem, de a homoszexualitás mint homoszexuális gyakorlat kimeríti a bűnnek a különböző eseteit. Földi-Kovács Andrea feltette a kérdést: az ember identitása leredukálható-e a szexuális orientációjára. Czopf Áron szerint itt nem egy identitásról van szó, hanem hajlamról, persze identitássá bármi tehető. Nyilván a média teszi identitássá, mert a média kínál föl ilyen árnyékidentitásokat, vonzóvá tesz bizonyos identitásmintákat.
Bakos Marcell szóba hozta a szeretet ma oly sokszor félreértett fogalmát. „András atya az eredeti Insta-posztjában mintha azt feltételezné, hogy a szeretet csak az lehet, amikor mindenben támogatsz valakit, függetlenül attól, hogy mondjuk az az ő javát szolgálja-e vagy sem. És ez is a két víziónak, két szeretetvíziónak az ütközése” – fogalmazott.
Czopf Áron szerint a szeretet végül is azt jelenti, hogy valakinek a legfőbb javát szolgáljuk. A szeretet nemcsak egy gondolati aktus, hanem kell, hogy legyen valami konkrét következménye is. Kérdés, tényleg milyen összefüggésekben lehet és hogyan lehet hatékonyan akarni a másik legfőbb javát. Mert ha Hodász Andrásnak például az a meggyőződése, hogy objektíve helytelen a homoszexuális kapcsolat megélése, akkor nem akarhatja egy másik férfinak a legfőbb javát ezen az úton. Ha így gondolja, akkor itt van egy önellentmondás. Ha nem így gondolja, akkor viszont a másik irányba borul a dominó.
Földi-Kovács Andrea úgy véli, sokszor halljuk, hogy Jézus szereti a melegeket, illetve hogy Jézus ott vonulna a Pride-on.
„A Jézus szereti a melegeket állítással egyetértek, de Jézus nem ünnepelné a bűnt együtt a homoszexuálisokkal, ez hazugság, de mondjuk, ha megengedőbb vagyok, akkor tévedés.
Az igaz, hogy Jézus mindenkit úgy szeret, ahogy van, de sohasem fejezik be ezt a mondatot. Jézus nem szeretné, hogy úgy maradjunk, ahogy vagyunk.” Az esetleges örökletes hajlamok sem igazolják a bűnök megélését – tette hozzá, rámutatva, hogy létezik hitből fakadó keresztény állásfoglalás az alkoholizmussal, és az erőszakkal kapcsolatban is, függetlenül attól, hogy ezeknél a hajlamoknál sok esetben igazolható az örökletesség. A homoszexualitás esetében azonban ilyen egyértelmű genetikai bizonyítékok még nincsenek. Mégis – a coming out kultúra miatt – fel sem merül az önmegtartóztatás lehetősége.
Filemon Norbert kijelentette, ma már nem elég azt mondani, hogy toleráljuk a homoszexuális életvitelt propagálókat, akik ezt jónak tartják, hanem azt várják el tőlünk, hogy a közösség is ismerje el azt, hogy ez a magatartás jó. Ezt nyilvánvalóan nem tehetjük meg, mert ez a homoszexuálisoknak sem jó, a társadalomnak meg pláne nem jó. A másik gondolata pedig a tiszteletről szólt, mert nemcsak Jézus Krisztus direkt vagy indirekt módon beszél a homoszexualitásról, de az általa alapított egyház is beszél, és különösen jól beszél, hogyha Joseph Ratzinger bíboros prefektus hangján teszi. 2003-ban ugyanis a Hittani Kongregáció az azonos neműekről kiadott egy dokumentumot, és ennek a lényegi befejező szakasza így szólt:
„Az egyház tanítja, hogy a homoszexuális személyek iránti tisztelet semmiképpen nem vezethet a homoszexuális magatartás jóváhagyásához,
vagy a homoszexuális együttélések törvényes elismeréséhez. A közjó követeli, hogy a törvények ismerjék el, támogassák és védelmezzék a házassági együttélést mint a társadalom alapvető sejtjének, a családnak alapját. A homoszexuális együttélések törvényes elismerése, vagy azok házassággal való azonosítása nem csupán egy deviáns magatartás jóváhagyását jelentené, azzal a következménnyel, hogy a mai társadalom egy modelljévé teszi, hanem alapvető értékeket is elhomályosítana, melyek az emberiség közös örökségéhez tartoznak. Az egyház nem teheti meg, hogy ne védelmezze az ilyen értékeket az emberek és az egész társadalom javára.”
Földi-Kovács szerint a jelen kor keresztényeinek van evangelizációs küldetése a szexualitás terén is. És annál inkább van, minél nagyobb a zavar a szexuális szokások terén. Kiemelte: különösen aggasztó, hogy bár a keresztények feladata a példaadás, ma már egyre több az olyan progresszív és liberális felekezet, akik magát a bűnt szeretnék elfogadottá tenni, a saját közösségeiken belül is.
Nyitókép: Hodász András Facebook-oldala
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Európa liberális véleményformálói abban bíznak, hogy a döntés nyomán Magyarországon is legálissá válhat a melegházasság.
Ettől reméli, hogy az ilyen érintettségű hívek, akik szerinte a diszkrimináció miatt vesztették el hitüket, majd most visszatérnek a templomokba.
Tűzfalcsoport, szerint a szavazás törvénybe ütközik, ráadásul a kiskorúak sérelmére.
A Magyar Szemle különszáma a kultúr- és politikai kereszténység kérdését járta körbe. A lapbemutatón a szerzők Orbán Viktor tusványosi szavaira is reagáltak.
A „nincs különbség” elméletét állítólag alátámasztó kutatások többsége módszertanilag hibás és politikailag motivált – erről beszélgettünk a Kansasi Állami Egyetem professzorával, Walter Schummal.
A politikus azt nyilatkozta, azért Brazíliában tartották a szertartást, mert ott elismerik a melegházasságot.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
