– faggatóztunk tovább. Abszolút – válaszolt a pártigazgatóféle –, az elmúlt időben több alkalommal is előkerült a mezőgazdaság, erről a területről ugyanis mind az ellenzék, mind a kormánypártok megfeledkeztek. Ezért két gazdával csináltak népfősulit, a meghívottak arról beszéltek, hogy az agráriumot miért a nihil jellemzi, miért van, hogy ezekben az ágazatokban is megelőznek bennünket a térség államai, holott mi jobb adottságokkal rendelkezünk, miért van arra szükség, hogy túl sok közvetítőn keresztül jussanak el a termékek a termelőktől a fogyasztókig, nem lehetne-e lerövidíteni ezt a láncot, miért nem lázadnak a gazdák, amiért nincs pénzük fejlesztésekre, jó-e, hasznos-e az, hogy az emberek a jövedelmük sokkal kisebb részét költik ezekre az élelmiszer-ipari termékekre, mint a korábbi évtizedekben.
Szívnak a háborúsorbáni drágulás miatt
A horrorisztikus élelmiszerárak mellett ezt a megjegyzését viccnek szánta? – tettük fel a kérdést. „– Valóban nagy a drágaság, de paradox módon itt arról van szó, hogy hatalmasat változott a világ, és most már az emberek a megszerzett jövedelmük egyre kisebb hányadát költik ételre, italra, többet fordítanak más fogyasztási eszközökre, kocsira, benzinre, tévére, szolgáltatásokra, fodrászra, Netflixre stb. Ez pont a hozzánk hasonló háromgyerekes családokra nem igaz teljesen, a bevételek jelentős hányada kajára megy el – szívunk is most eleget a háborúsorbáni drágulás miatt” – magyarázta a pártigazgatóféle, de megnyugtattuk, értettük, mit akart mondani, csak mi is viccelni szerettünk volna egyet. Így – oldotta meg a gordiuszi csomót Nagy Dávid – igazából attól függ, honnan nézzük,
vagy a tábor volt átitatva politikával, vagy a politika volt átitatva táboros hangulattal.
Miután így alaposan kiveséztük a tábor témáját, rátértünk arra a kérdésre, hogyan fogadták az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének legújabb pártpreferenciával kapcsolatos eredményeit, miszerint a 16-29 éves korosztályban a második helyen állnak.