„Botrányosnak és aggasztónak” nevezte Jeszenszky Géza a Klubrádióban azt a Magyar Nemzetben megjelent cikket, amely arról szólt az 1968-as prágai tavasz leverésének évfordulója kapcsán, hogy „nekünk nem cseh vagy szlovák szemszögből kell megítélnünk történelmünket, hanem kizárólag magyar nézőpontból. Eszerint honvédeink elbitorolt magyar földre léptek 1968-ban, és ott magyar reménnyel, magyar hűséggel találkoztak. Magyarországnak, a magyar nemzetnek ezért semmi szégyenkeznivalója nincs”.
„A szégyent viselje a gyáva és szolgalelkű hazaáruló Kádár-rezsim, mely – akárcsak dicstelen elődje, az 1919-ben győztes felvidéki hadjárat után a felszabadított országrészt feladó és ezzel a hősies véráldozatot hiábavalóvá tevő Kun Béla – pisszenni sem mert a nemzeti érdek érvényesítéséért. Pedig ha csak fikarcnyi nemzeti érzés és kevéske bátorság szorult volna az internacionalista vörös diktatúra magyarországi vezetőibe, a kényszerű részvételt megpróbálhatták volna a magyar ügy előnyére fordítani. Talán – talán! – 1968-ban is elérhető lett volna igazságos, etnikai alapú határkiigazítás, és hazatérhettek volna színmagyar területek” – olvasható az Ágoston Balázs tollából megjelent írásban.