Az ellenzéki pártok a kormány helyett egymást akarták a víz alá nyomni a nyáron

A nyári uborkaszezon valóban érződött a belpolitikában, de az ellenzéki politikusok mintha jobban tartottak volna attól, mint a kormánypártiak, hogy a nagy hőség árt a közéleti tevékenységnek. Ezért nem is nagyon csináltak semmi érdemlegeset, leszámítva azt, hogy néhányan megjelentek lakossági fórumokon, hogy a résztvevők lássák, ők is hatalmas elánnal tiltakoznak az akkumulátorgyárak ellen. 

Horn tanácsát sem fogadták meg

Pedig a balliberális oldal szimpatizánsai, megmondóemberei nem egyszer felhívták a figyelmüket, hogy az ellenzéknek sokkal aktívabban kellene fellépnie, minden percet, minden lehetőséget meg kellene ragadnia annak érdekében, hogy úgy tűnjön, komolyan lehet őket venni, ám nem nagyon hallgatnak rájuk.

Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke – egykori SZDSZ-es politikus, aki továbbra is rendkívül aktív – június elején például azt javasolta, ne hagyják szó nélkül a miniszterelnöki péntekenkénti interjúit, vagy ahogy a Klubrádióban fogalmazott, a „borzalmas szövegeit”. Szerinte ugyanis van több mint kétmillió politikailag aktív választó, akik nagyon rosszakat gondolnak a rendszerről, de magukra hagyták őket, sőt, ennél is rosszabb a helyzet, 

De Horn tanácsát sem fogadták meg, Orbánnak, a közrádióban elhangzott állításaira sem reagál az ellenzék nagyobb hangerővel, s főleg nem egységesen.

Ha a kormánnyal, a Fidesszel nem is volt idejük, kedvük, energiájuk az ellenzéki politikusoknak foglalkozni, egymással ezt megtették, a Horn által emlegetett belső ellenzéki villongások ugyanis egyre erősebbnek tűnnek. Ez nem véletlen, szeptembertől ugyanis valóban egymás ellen kell megvívniuk a csatáikat – még akkor is, ha ezt egyeztetésnek hívják a nyilvánosság előtt –, hiszen eljött az idő, hogy felkészüljenek az önkormányzati és európai uniós választásra. A különböző településeken az indulók kiválasztása, a listák összeállítása pedig sokkal bonyolultabb feladat lesz, mint a tavalyi parlamenti voksolás előtt volt, hiszen jövőre sokkal több helyi politikus sorsáról kell dönteni, sokkal több eltérő érdeket kell összehangolni, így sokkal több konfliktust is lehet előre borítékolni.

Gyöngyösi valóban nagyon kiakadt

Persze az sem meglepő, hogy a létükért küzdő, az uniós választáson az öt százalékot ostromló pártok jártak elől abban, hogy kóstolgassák – egykori – szövetségeseiket. Ezt az elmúlt hetekben a Jobbik, és különösen az elnöke, Gyöngyösi Márton meglehetősen magas szinten művelte, számos alkalommal szólította fel Karácsony Gergelyt és Márki-Zay Péter, hogy öntsenek végre tiszta vizet a pohárba a „pénzezgetésük” ügyében – azaz számoljanak már be végre a kampányfinanszírozásukról, vállalják a felelősségüket –, mert nem szeretné, ha a pártja látná ennek kárát, nekik kellene pénzbüntetést fizetniük. Gyöngyösi megszólalásaiból az látszik, hogy valóban nagyon kiakadt a történteken.

A még a Jobbiktól is rosszabbul álló LMP pedig a Momentum folyamatos támadásában látja a jövőt, s egyértelmű, hogy a lila szimpatizánsok egy részéből zöldet csinálna, amire persze több esély van, mint újpestiből Fradi-drukkert faragni, így nem csoda, ha ezzel próbálkozik. Ungár Péter a minap például azért támadta Donáthékat, mert a Momentum plakáttal tiltakozott Erdogan budapesti látogatása ellen. A társelnök egyszerűen blődségnek nevezte az akciót – megjegyzem a momentumosok közül is csodálkoztak néhányan mindezen –, olyannak, amely az egész ellenzéki politika hitelét veszélyezteti. Ungár azt írta a Facebook-oldalán, hogy 

Majd kijelentette, hogy nem baj, ha valakik a Nyugatot másolják, csak akkor nem ártana a nyugati híreket elolvasni. „Magyarország jobb ellenzéket érdemel, a kétláb jó négyláb rossz kinyilatkoztatások senkinek sem segítenek” – vonta le a lesújtó konzekvenciát. Ezek után persze a kommentekben kapott támadásokat kellett elhárítania, miszerint ő a Fidesz kollaboránsa, beépített ügynöke, az anyja a kormánnyal jó viszonyt ápoló Schmidt Mária, s egyébként is, milliárdos.

Ungár az LMP-t tekinti az igazi zöld pártnak

Gelencsér Ferenc, a Momentum elnöke is megszólalt Ungár oldalán, azt írta, úgy érzi szinte már csak velük foglalkozik, de van ennek egyszerűbb módja is – majd belinkelt azt az oldalt, ahol az LMP-s politikus csatlakozhat a párthoz. Arra utalhatott Gelencsér, hogy a párt társelnöke a közösségi médiában többek között amiatt is bírálta a Momentumot, mert az azt javasolta, hogy az Európai Bizottság az uniós pénzekről szóló döntésében újabb követeléseket is emeljen be.

De Ungár a másik zöld pártba, a Párbeszédbe is bele-beleáll időnként, nyilván az LMP-t tartja az első számú zöld alakulatnak, s bár előfordul az is, hogy bocsánatot kér Karácsony Gergelytől – mint amikor nem hitte el neki, hogy nem engedi vissza az autókat a Lánchídra, de azután mégis ez történt –, de az, hogy az üledékes kőzethez hasonlította, mondván a főpolgármester marad a jelöltjük a posztra jövőre is, finoman szólva sem volt túl barátságos megjegyzés. 

De a történelme legrosszabb időszakát élő MSZP – amely a Medián júniusi felmérése alapján 1 százalékon áll – is nekiment az ellenzéknek, saját szövetségeseinek. Molnár Zsolt pártigazgató éppen a Mandinerben nyilatkozta azt, hogy az az ellenzéki politika, amely a tagadásra, a kormány kizárólagos támadására épül, nem vezet győzelemre, sőt: totális zsákutca. „Meg kell húzni persze a határvonalakat, s bár minden tiszteletem a DK elnökének, úgy hiszem, az általa húzott határvonal nem helyes” . S finoman, de elhatárolódott a Karácsony Gergely által „összeperselyezett” félmilliárd forintos adománygyűjtéstől is. Azt mondta, csak a sajtóból értesültek róla, de a főpolgármester magyarázatát az ellenkező állítások bebizonyításáig el kell tudni fogadni, ugyanakkor hozzátette, ez az ügy valóban nem erősítette a bizalmat. 

Új pártok, új konfliktusok

Mindez annak a fényében is érdekes, hogy nem is olyan rég még az MSZP és a Párbeszéd szövetségként működtek, s szó volt a két párt egyesüléséről is, de mostanra odáig jutottak, hogy ez sem segítene rajtuk sokat, legfeljebb két százalékon állnának. Így nem volt teljesen váratlan Komjáti Imrének, az MSZP egyik társelnökélnek az a totális elkeseredettséget, félelmet bizonyító gondolatkísérlete, hogy az ellenzéki pártoknak közös listát kellene kialakítaniuk az EP-választásra. Ez ugyanis az egyetlen megoldás arra, hogy ne derüljön ki, milyen elképesztően gyengék most a szocialisták. 

De az sem javít az ellenzék helyzetén, hogy a nyártól immár pártként léptek azok a nemrég alakult politikai erők – immár jogerősen bejegyezték a Mindenki Magyarországa Néppártot, de a Nép Pártján mozgalom is továbblépett –, ezek tovább fragmentálják ezt az oldalt, ráadásul a vezetőik, Márki-Zay Péter és Jakab Péter egy kanál vízben meg tudnák egymást fojtani, de ebbe a műveletbe szívesen beszállnának mások is, főleg a DK színeiben.

Nyitókép: Mandiner Archív