Gyurcsány kenyeret süt, a Momentum pakkot rak, Lili „jourovázik” – sehogy se akar összejönni a nyár a baloldalnak!

Némi nyári szünet után ismét kordont bontott a Momentum, pontosabban annak néhány képviselője, köztük Gelencsér Ferenc pártelnök és Hajnal Miklós képviselő. Meg még páran. Az apropó ezúttal az ukrán függetlenség napja volt, ezért a szokásos performansz után a miniszterelnöknek szánt kijevi utazótáskát is oda akartak adni a rendőröknek, akik azonban nem vették át azt, így egész egyszerűen letették a földre a pakkot. Bátor!

Természetesen az ilyenkor szükséges Facebook-posztok is elkészültek, Fekete-Győr András például azt írta ki, hogy aki „kordont bont, rendszert bont”.

Túl azon, hogy jelen időben ilyet kijelenteni a közvélemény-kutatások tükrében a valóság igen egyedi értelmezésének mondható, az időzítés sem tűnt ésszerűnek. Előző nap volt ugyanis kormányülés, ha már emberkedni akarnak, akkor talán még miniszterekkel is találkozhattak volna. De igazából jobb ez így. Unalomba fulladt, enyhén tragikomikus akciósorozat ez, amiben a többi ellenzéki párt látványosan nem vesz részt, sőt. Az LMP például látványosan kritizálja.

Ja, ami a táskát illeti, nos, annak tartalma csak tovább növelte a „humorfaktort”. Fegyőrék ugyanis tettek bele egy tükröt, némi szotyit, egy CD-t (!), meg valami interjút az ukrán nagykövettel. Egyértelmű, tudtuk eddig is: a Momentumnak az Ukrajnának és a Nyugatnak való megfelelés jelenti a prioritást, ám azért ezen a csomagon illett volna még picit agyalni. Csak egy ötlet: ha már interjú, kinyomtathatták volna az exelnök korábbi nyilatkozatát arról, hogy Gyurcsány Ferencnek végre el kellene takarodnia a közéletből. Sebaj, legközelebb, úgyis mennek még kordont bontani!

Ez a nyárvégi bohóckodás is arra világít rá, hogy

még úgy sem, hogy információink szerint a legtöbb párt a tavaly áprilisi választási sokk óta valóban a saját arcélen és a megújuláson dolgozik. Persze csak olyan nyáriasan. Szocialista forrásunk így fogalmaz: a közelgő, jövő évi voksolásokra való felkészülés, az ezzel kapcsolatos tárgyalások az ősz folyamán indulnak meg érdemben, egyelőre senki nem hozott döntést a továbbiakról, mindenki „építkezik”.

A politikusok ezt olykor nyíltan is hangoztatják. A Párbeszéd-frakcióban ülő Jámbor András nevével fémjelzett Szikra Mozgalom hétvégi rendezvényén Jámbor az LMP-s Ungár Péterrel és Hajnal Miklóssal vitatkozott a lehetőségekről, ám túl sok közös pontot nem találtak, pláne nem megoldást, leszámítva azt, hogy az erőviszonyok miatt valamilyen típusú együttműködés mindenképp szükséges.

Legyen a program, a vízió az elsődleges, vagy fontosabbak a technikai keretek? Lehet-e közösen bizalmat kérniük a választóktól olyan formációknak, amelyek között fontos kérdésekben van véleménykülönbség? Mi legyen a Demokratikus Koalícióval, ami kétségtelenül pártszerűen működik, s immár a legerősebb ellenzéki formációvá nőtte ki magát, de hát ott mégis Gyurcsány az úr?

Ezek a szokásos dilemmák mind felmerültek, ám az inkább nyegle értelmiségi elemzésnek és latolgatásnak tűnő diskurzus annak ellenére sem vezetett különösebb eredményre, hogy

Mindenesetre a következő hetekben tényleg élesbe fordulhatnak az önkormányzati és az európai parlamenti választásokról szóló háttértárgyalások. Míg az előbbi esetében, ha nem is mindenütt, de a legtöbb helyszínen közös jelöltet állítanak majd a pártok, addig a tisztán listás EP-választásnál jelen állás szerint mindenki külön próbálkozik. Így ez politikai értelemben szabályos élet-halál harc lesz a kisebbek számára, a tavalyi „hatosfogat” közül ez az MSZP-t, a Párbeszédet, az LMP-t és a Jobbikot jelenti, a DK és a Momentum náluk bátrabban vághat neki a megmérettetésnek.

A baloldal tanácstalansága és népszerűtlensége annak tükrében is nehezen magyarázható a saját tábor irányába, hogy a társadalom ezekben a hónapokban valóban nehéz gazdasági helyzettel kénytelen szembenézni. Márpedig ilyenkor szokás mindenért a regnáló kormányt okolni – a Fidesz-KDNP népszerűsége mégis nagyjából töretlen.

Hogy a nyári felkészülést, a tematizációs lehetőségeket valamennyi balformáció elmulasztatta, arra minap még a Telex is felhívta a figyelmet. Mint írták, az ellenzéki pártok tevékenysége első blikkre kimerült abban, hogy „Facebook-posztokban, sajtóközleményekben és sajtótájékoztatókon reagáltak a napi hírekre, újságcikkekre és kormányzati döntésekre, esténként pedig bejártak az ATV műsoraiba elmondani ugyanezt”. A baloldali lap szerint „hónapok óta egyetlen olyan témát sem tudtak felépíteni, ami akár csak egy napra is meghatározta volna a közbeszédet”.

Ezzel nehéz vitába szállni.

De nézzük az érintetteket egyenként!

A DK szinte szilenciumot tartott, politikusai takaréklángon nyilatkozgattak, nyilvános programok sem voltak, az árnyékkormány is árnyékba vonult; Gyurcsány Ferenc aztán augusztus 20-án egy kenyérsütős Facebook-poszttal jelezte, mostantól megint „készülünk”, véget ért a vakáció. Azóta megint szinte síri csend.

Igaz, a nyár elején a bukott miniszterelnök már jelezte, az év végéig pontos belső menetrendjük van, s a közelgő tárgyalásokra is alighanem ők érkeznek majd a legnagyobb mellénnyel. Az önkormányzati választás kapcsán még kitérünk rá, de a DK számára alighanem Budapest lesz a legfontosabb, nem is a főpolgármester-jelölti poszt (bár ezt sem lehet még kizárni), hanem az, hogy a legtöbb kerületben szerezzenek polgármesteri székeket, s ezzel erősítsék a dominanciájukat a Fővárosi Közgyűlésben.

A Momentum szintén látványosan igazodik Brüsszelhez, a nyár elején rátelepedtek az oktatási témára, Pankotai Lilivel karöltve újabb feltételek támasztását követelték Magyarországgal szemben az uniós forrásokért cserébe. Sikerült összehozni az augusztus 20-i tűzijátékra is a dühös diáklánnyal egy vizitet hazánk „nagy barátjánál”, Vera Jourovánál.

Voltak ugyebár kordonbontások is, no meg Facebook-posztok a „korszerű vasútért”,

A jelszó: „Vezessük új útra Magyarországot!” Eredeti!

Akárcsak a DK-nak, a Momentumnak is volt valamiféle nyári tábora, amiről néhány fotón túl sokkal többet nem lehet megtudni, továbbá valamiért elővették a Fudan Egyetem ügyét.

A Jobbik látványosan elkezdett migránsozni, most épp a vendégmunkásoktól félti a magyar munkavállalókat – munkaerőhiány idején. Úgy tudjuk, a párt marad ezen a Fideszt jobbról előző vonalon, amivel könnyen elvághatják magukat a DK-tól és a Momentumtól. Kérdés persze, a tavalyi összefogás után mennyit számítanak még az ideológiai ellentétek. Mindenesetre a Jakab Pétertől és szavazóinak jó részétől egyaránt megszabadult régi-új radikálisok immár Jobbik-Konzervatívok néven próbálkoznak előrébb jutni, egy vezető politikusuk név nélkül

„A Jobbik-Konzervatívok nyáron bemutatta a normális Magyarország programjához tartozó Normális Autózásért Programját, más ellenzéki pártokkal ellentétben kiállt a vidéki vasútvonalak bezárásával szemben, sőt az elmúlt időszakban egyedüli ellenzéki pártként harcol az ázsiai migránsmunkások behozatala ellen” – tudatták. Annyit érdemes megjegyezni, hogy a vasutak ügyében a DK is megnyilvánult, akárcsak a vendégmunkások esetében – kétségtelen, migránsozás nélkül.

Az MSZP nem ennyire bátor, Komjáthi Imre társelnök volt az első a baloldali térfélen, aki bedobta a közös lista ötletét az EP-választásra. Ezzel lényegében elismerte, vagy legalábbis azt sugallta, a szocialisták sem tartják reálisnak magukkal kapcsolatban, hogy legalább egy mandátumot szerezzenek jövő nyáron az Európai Parlamentben. Ez a szék ugyebár jelenleg Ujhelyi Istváné, aki azonban egyesek szerint épp azért hagyta ott a pártját, mert az legközelebb Tüttő Kata főpolgármester-helyettest tenné meg listavezetőnek. Ujhelyi végül nem állt össze a DK-val, ahogy a szintén új formációt gründoló Mesterházy Attila sem.

A szocialisták az elmúlt években rengeteg kiemelt politikusukat veszítették el, ám forrásunk állítja, zömük inkább a saját karrier építésével volt elfoglalva, nem közösségben gondolkodott. „Rég nem volt ilyen jó a hangulat a pártban” – bizonygatta lapunknak az egyik vezető.

A Párbeszéd lényegében a mérhetetlen pártok kategóriájában focizik, ám amíg megvan a parlamenti frakciójuk, illetve Karácsony Gergely személyében ők adják (egyelőre) a főpolgármestert, továbbra is a víz felett tudnak maradni. Ők most állításuk szerint leginkább az EP-választásra készülnek, szintén önállóan indulnak, céljuk pedig nem kevesebb, minthogy egyetlen mandátum megszerzésével visszajuttassák Jávor Benedeket a brüsszeli és strasbourgi törvényhozásba. Ő most ugyebár a Főváros brüsszeli képviseletében tengődik.

Közben mozgolódik a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Mi Hazánk is, ők mindenképp önállóságban gondolkodnak, akárcsak a Márki-Zay Péter által némi spéttel megalapított új párt, ami a Mindenki Magyarországa Mozgalomra kíván elsősorban építeni. Hogy ebből mi fog kisülni, egyelőre nehéz lenne megjósolni, ám ne feledjük: akármennyien is tagadták meg az egykori szövetségesek közül, MZP hónapokig az ellenzék közös listavezetője és miniszterelnök-jelöltje volt!

Ahogy arra már utaltunk,

Karácsony jelöltsége megingathatatlannak tűnik, ráadásul a főpolgármester életében először a színfalak előtt is forszírozza az indulását. Sőt, a magabiztossága olykor már zavarba ejtő, miközben információink szerint mind a DK, mind az MSZP, mind az LMP elégedetlen vele, sőt, a tavalyi előválasztási visszalépése miatt többen, köztük maga Gyurcsány Ferenc, kifejezetten haragszanak rá. Ettől függetlenül neki egyelőre egyik térfélen sincs kihívója, ám jelzésértékű, hogy a kormánnyal való teljes szembenállást választó, bármiféle egyeztetést vagy együttműködést elképzelhetetlennek tartó DK-sok nyilvánosan is kritizálják. Úgy tudjuk, ha lenne nála esélyesebb, 

– ezért is törekszik a DK a lehető legtöbb helyet megszerezni a kerületek szintjén.

Így továbbra is „foghatnák” a szíve szerint pártlogók nélkül induló, a Párbeszédtől is távolodó városvezetőt. Ami viszont információink szerint ugyancsak kiverte a biztosítékot a partnereknél, az az előválasztás idején kapott, ködösen megmagyarázott félmilliárdos támogatás, amit végül a villamos által mégis „elcsapott” volt zuglói polgármester gyűjtött össze, tisztázatlan módon. Ez finoman szólva sem erősítette felé a bizalmat, a további részletek napvilágra kerülése pedig ronthatja még Karácsony pozícióját!

A széttagoltság és az együttműködési kényszer között vergődve keresnek tehát saját témát az egyes ellenzéki szereplők, a kutatások szerint kevés sikerrel, miközben a válság legnehezebb időszakát és a nyári hónapokat sem tudták politikai szempontból kihasználni.

(Nyitókép forrása: Fekete-Győr András Facebook-oldala)