Márki-Zay Péter is elszabadult

„(...) Aztán a napokban Márki-Zay is elszabadult. Ő nem kertelt, nem festette magát, minden visszafogottság nélkül megvádolta egy kérdés formájában a kormányt azzal, hogy polgárháborúra készül. Lehet, hogy a Miniszterelnökség munkatársait is ezért képezik ki éles kézigránátokkal? – fűzte hozzá álnaivan, de inkább sátáni gonoszsággal Tokatábornoknak, Magyar Péter bizalmasának egy bejegyzésére reagálva.

És nem maradt adós elmeháborodott következtetéseivel sem. Kifejtette, hogy az a hatalom, amely a polgárainak fegyveres leverésére készül, könnyen úgy végezheti, mint Rákosi emberei ’56-ban, amikor a kandelábereken lógtak az ávósok. Vicsorgó fenyegetés ez is, nem intő figyelmeztetés. Ráadásul képtelen átlátni, hogy ez a történelmi párhuzam azokra is érvényes lehet, akik fegyverrel akarnak fölébe kerekedni azon honfitársaiknak, akikkel nem értenek egyet. Semmivel nem védettebbek az erőszak borzalmaitól azok, akik a hatalomra törnek, mint azok, akiktől el akarják ragadni a hatalmat. Mindkét erőcentrum mögött magyar emberek, családok, édesapák, fiúk, lányok, barátok és ismerősök állnak.

Milyen emberek ezek, akiknek teljes természetességgel fordul meg az agyukban, hogy évtizedes sikertelenségük miatti frusztrációjuktól mások halála árán szabaduljanak meg? A válasz is ott bujkál a globalisták bukott miniszterelnök-jelöltjének ócska dumájában. Undorító álszentséggel azt javasolja az erőszak helyett, hogy keresztényi szellemben békésen adják át a hatalmat és a vagyonukat a kormány tagjai.

Még halálbüntetést sem kér ez a begőzölt lúzer, ahogy ő fogalmaz, hazánk ezeréves történelmének legnagyobb tolvajai­ra. Tehát, ahogy az elején levezettem, belekapaszkodik egy semmivel alá nem támasztott balliberális hazugságpanelba – »szétlopták az országot!« –, ebből levonja a következtetést, hogy ezekkel szemben bármi megengedhető, fel kellene őket akasztani a vagyonelkobzás után, de ők annyira rendesek, annyira emberségesek, hogy még a halálbüntetést sem állítják ideiglenesen vissza, amíg kinyírnak mindenkit, akik az útjukban állnak, csak adjanak át önként mindent.”

Nyitókép: AFP / Kisbenedek Attila