Luca, a fényhozó, akit egyszerre dicsőítenek és félnek
Ki volt ez a vértanú, Szent Luca, akit egyesek félnek, míg mások dicsőítenek? Ennek jártunk utána!
A Szegeden élő Suhai Niki, vagy ahogy a legtöbben ismerik Fullanyuuuu lassan három éve küldetésként tekint arra, hogy segítse azokat a nőket és gyerekeket, akik bántalmazó kapcsolatból kénytelenek menekülni és talpra állni, illetve nehéz helyzetbe kerülnek. Az önzetlen segítségnyújtásról, a készülő könyvéről és az előadásairól kérdeztük.
A több mint 30 ezres követő táborral bíró szegedi influenszer virtuális postaládájába naponta özönlenek a segítségkérő levelek az ország miden pontjáról. Kinek otthonra, kinek élelmiszerre, kinek bútorra vagy ruhaneműre van szüksége. Azonban, mint hozzáteszi ezeket nagyon szűrni kell. Pedig ha tehetné, mindenkinek segítene. Ugyanakkor ma már eljutott arra a szintre, hogy a kiterjedt követői hálózatának köszönhetően mindig akad egy „jó tündér”, aki az adott településen ott terem a segítségre szoruló ajtaja előtt.
Niki eredetileg testkezelő, mindig is nőkkel, a női lélekkel foglalkozott. „A nők már évek óta bizalmat szavaztak nekem, és a munkásságomnak, hogy visszatérő vendégeim lettek. Ezáltal nagyon sok történetet ismertem meg. Ezeket kezdtem el először egyes szám első személyben megírni. De mindig leírtam, hogy ezek a történetek nem fedik a valóságot, mivel ezeket a bírósági perek miatt nem lehet a neveket kiadni” – fogalmaz a Mandinernek.
Majd azzal folytatja, hogy a „nők nem tudnak kijönni a fényre. Mert attól a perctől kezdve őket hurcolja meg a törvény. Az egyik történetem miatt magam is a bíróságon kötöttem ki, mert az egyik volt kapcsolatom azt gondolta, hogy ez róla szól. Ezért bűnösnek is nyilvánítottak, annak ellenére, hogy a sztori fiktív volt. Ezért sem merik sokan elmondani semmilyen formában, hogy bántalmazottak, mert mindig ők isszák meg a levét. Ez pedig egy ördögi kör” – húzza alá.
„Azt gondolom, hogy a bántalmazás már a nők ledegradálásánál elkezdődik” – véli. Majd példaként olyan megjegyzéseket hoz, mint a „Nem viszed semmire!”, „Egy senki vagy!” „Nélkülem egy semmi vagy!”, „Senkinek nem kellenél, egy ronda nő vagy!”
„Sajnos ehhez hasonló mondatokat kap nap mint nap a női társadalom egy jelentős százaléka odahaza.
De ezek a nők nem tudják, hogy ez már bántalmazás.
Pedig ezzel ellentétben fontos az, hogy értékelni tudjuk önmagunkat, és tudjuk hol vannak a határaink. Mert attól a pillanattól kezdve, hogy igazat adunk a bántalmazónknak, elindul egy lavina: a bántalmazott bevonul a bántalmazó alá. Ez a nárcisztikus, bántalmazó kapcsolatok alapja. Ezek pedig képesek a tettlegességig fajulni. Pedig a nárcisztikus kifelé mindig a szép arcát mutatja” – magyarázza Fullanyuuuu.
Arra a kérdésre, hogy miként lehet ebből kiszállni, kihez érdemes ilyen esetekben segítségért fordulni, Niki azt válaszolja, hogy nagyon nehéz megtenniük ezeknek a nőknek az első lépéseket. „A félelem mellett ott a bizalmatlanság is, hiszen hiába áll rendelkezésre annyi segítő szakember vagy szociális munkás, attól nem fogadnak el sokszor se tanácsot, se segítséget a bántalmazó kapcsolatban élők, aki nem járta meg ezt a poklot, akit nem vertek hozzá hasonlóan véresre”.
Majd azzal folytatja, hogy bár sok lépcső vezet hozzá, de egyetlen kiút van, méghozzá, „ha kapaszkodunk az utolsó utáni hitünkben.
Mert van egy felsőbb erő, ami a férjeden, a bántalmazóidon vagy az iskolatársaidon, netán a szüleiden túl van.
Az a hit, ami téged ebből a helyzetből kirángat, amikor van erőd kimondani, hogy nem az vagy, akinek az agresszoraid látnak. Én valaki más vagyok és sokkal több vagyok. S azt a képet, amit akkor, abban a beszűkült tudatállapotban magam elé képzelek, azt ezután követni fogom” – fogalmaz Suhai Niki.
„Azonban, ha idáig eljut a bántalmazott, akkor szemben találja magát egy olyan űrrel, pontosabban feladattal, amiről azt hitte, hogy nem létezik, akkor jön a társadalom gyűlölete. Nekem a legnagyobb érvágás az a cunami volt, ami a környezetemből érkezett a válásom után. De nincs bennem harag. De idő kell ahhoz, hogy valaki ide eljusson. Mindezt az előzi meg, hogy belátod, hogy a tönkrement kapcsolatodban ott volt a te felelősséged is.
Meghúzhattad volna a határaidat, de nem tetted”
– sorolja.
Ezután kitér arra, hogy több anyaotthon vezetőjétől is azt hallja folyamatosan, hogy bár akadnak fiatal nők, anyák, akik elmenekülnek a toxikus kapcsolatukból, de sokan közülük egy idő után mégis úgy döntenek, hogy visszatérnek a bántalmazójukhoz. „Ennek a döntésnek sok esetben a társadalom megítélésétől és az egyedülálló nő/anyag bélyegtől való félelem az oka. Pedig ezeknek a toxikus kötődéseknek sokszor tragikus végkimenetele lehet” – hívja fel a figyelmet.
Suhai Niki szerint azért találkozni lépten-nyomon ilyen esetekkel, mert a nők „rossz mintákat hoznak még mindig otthonról. „Hiába voltak elég jó anyáink, azt nem tanították meg, hogy miképp kell egy kapcsolatban nőként viselkedni. Például 16 éves korunkban nem hangzott el, hogy mi az, amit megengedhetünk egy fiúnak, és mi az amit nem. Viszont az is fontos, hogy mikor egy nő kijön egy bántalmazó kapcsolatból, ne általánosítson, hogy minden férfi szemét, és ne gyűlölje meg őket”.
Fullanyuuuu nem csak azt a küldetést tűzte ki maga elé, hogy a bántalmazott nőkhöz szóljon. Hanem az anyákhoz is, hogy mit mondjanak a gyerekeiknek, miként lépjenek fel az egyre inkább sokasodó iskolai bántalmazásokkal szemben. A munkahelyi bántalmazásokat, zaklatásokat sem szabad félvállról venni. Ezután példaként egy nem is olyan régi esetet hozott, amikor zokogva hívta fel egy nő, aki kétségbeesésében már nem tudott kihez fordulni.
Mint kiderült, jó ideje az egyik férfi munkatársa vegzálta. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor zuhanyzás közben rányitott. A sértett természetesen jelezte ezt a felettesének, elindult egy belső egyeztetés, és mikor a zaklatót szembesítették tettével, a férfi semmit sem tagadott, ugyanakkor nem volt tisztában azzal, hogy tulajdonképpen szexuális zaklatást követ el. Sőt, a nő egyszer sem mondta, hogy ne, annak ellenére, hogy pszichológus segítségét kellett kérnie időközben. Ez elkerülhető lett volna, ha a bántalmazott tudja a mik a határai – idézi fel.
A fenti gondolathoz hozzáfűzte, hogy az előadásaiban is ezekre hívja fel a figyelmet. Elárulja, hogy először nőnapkor állt Szegeden a nagyközönség elé a színpadra, és osztotta meg a jelenlévőkkel a történetét. Jelenleg pedig a szeptemberi előadására készül, amelynek még ugyancsak a napfény városa ad majd otthont, de a tervek szerit rövidesen a budapesti követői is találkozhatnak vele. De emellett folyamatosan kap felkéréseket női körökbe, ahol a bántalmazó kapcsolatokból való menekülés mellett a különböző női szerepek közötti harmónia megteremtéséről is beszél. Illetve arra igyekszik rávezetni követőit, hogy értékes emberek, nők, akik megérdemlik azt az életet, amit elképzelnek maguknak.
Szót ejt arról, hogy anyaként beleszalad a kiskorúak bántalmazásába is. Nemrég egy iskolai pedofil ügy miatt kellett fegyelmi tárgyalásra mennie egy védence miatt, akit a tanára arra kényszerített, hogy szertárban tolja le előtte az alsógatyáját és „mutassa meg neki a sérülését. A kisfiú ennek a kérésnek eleget tett. A legfelháborítóbb ebben az ügyben az volt számomra, hogy a tárgyaláson senki nem vette figyelembe a gyermeket, ugyanakkor
a tanár is ép bőrrel megúszta az esetet, – csupán távolságtartást kapott az adott osztálytól – , mivel a PDSZ védelme alatt áll.
A szervezet védőként volt jelen a tárgyalóteremben” – hangsúlyozza.
Az LMBTQ-témánál maradva egy szegedi esetet is megoszt, ami második osztályos gyerekekkel történt. Külsős szervezetek képviselői révén a Meseország mindenkié című érzékenyítő mesekönyvet kapta meg nemrég valamennyi gyermek, akiknek a szüleitől utólag kérték, hogy fizessék ki a köteteteket. Mindez úgy történt, hogy sem előzetes tájékoztatást nem kaptak erről a szülők, így bele sem egyezhettek.
Zárásként arról szól dolgozik a könyvén. Ebben különböző, valóban megtörtént eseteket dolgoz majd föl, amelyek a főhőssel, Évával, egy kétgyermekes családanyával történnek meg a cselekmény szerint. Minden fejezet végén helyet kap egy mentoráció, amelynek célja, hogy
lépésről lépésre segítsen kijönni a bántalmazottnak a mérgező környezetéből, és kapaszkodót nyújtson, ha a bántalmazott „vissza akar zuhanni”.
A tervek szerint a kötet decemberben jelenik majd meg, és „olyan puha borítója lesz, mint egy füzetnek, hogy az a bántalmazott, aki forgatja, gyorsan el tudja dugni, ha kell.”
Legvégül Suhai Niki kiemeli, hogy egy bántalmazott nőnek nem szabad elfelejtenie, hogyha anya, hogy ott vannak a gyermekei, és ne felejtse el elmondani nekik, hogy fontosak neki, és szüksége van rájuk. „A legrosszabb helyzetben sem szabad azt mondani egyik gyereknek sem, hogy de kár, hogy megszülettél. Helyette mond azt, hogy te vagy az egyetlenegy mennyei álmom, ami miatt sikerül kijutnom a pokolból.
Te miattad vagyok erős, és te miattad fogom végig csinálni ezt az egészet”
– húzta alá Fullanyuuuu.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 06-1-116-123-as telefonszámot!
Nyitókép: Fullanyuuuu Facebook-oldala