Ők szívták vérünket

„Bámuljuk a dobozt. Eljött a rendszerváltás, rendszerváltoztatás időszaka, a Szabó-családból Szomszédok lettek, valami új, valami más, és mégis kellemetlenül ugyanaz. Életigenlés helyett a középszerűség diadala. Vérszívók, energiavámpírok különböző karakterekbe öltöztetve, látszólag emberek, de valójában varjak, lélek-tolvajok. Más szempontból ők a becsületes, »keményen dolgozó« kisemberek, például az otthonkába bújt, örökkön panaszkodó »Lenke néni«. Ő az egész sorozat alatt a férje, »Taki bácsi« vérét szívja, aki valamiért hagyja ezt. A valóságban ezekből a házasságokból lesznek a családi tragédiák. „Lenke néni” egy szomorkás péntek reggelen, egy hosszabb, még számára is unalmas panasz-ária után kirepül az ablakon. 

És a sorozatban? »Taki« taxisként dolgozik, de mégsem jómódú, senki sem érti, hogyan, mégsem jutnak egyről a kettőre, igaz, nem is akarnak. Ők megszeretik ezt a proli-létet, szeretve gyűlölik. Kertes házat cserélnek panelre, de belenyugszanak. 
Nem emeli fel őket senki, és szeretnek beleragadni a sárba.. »Lenke néni« sem tudja otthagyni a boltot, dolgozik öregen is, totyogva, lehurrogva a lusta, figyelmetlen fiatalokat, hűségesen követve egykori főnökét, akit persze belül megvet. Néha »Taki bácsi« is váltani akar, de a szerelő, akinél próbálkozik, természetesen csaló. Karvalyképére van írva. Csak a pénz, a mutyizás érdekli. Hol van ez a régi idők böcsületes kommunistáitól?

»Taki bácsi« is igazi moralista, nem választja, nem választhatja ezt az utat. Nem érdemli meg a jómódot. ”

Nyitókép: Mező Gábor Facebook-oldala