A napokban szavazott az Európai Parlament egy új jogszabályról, amelynek értelmében a tényfeltáró újságírók, jogvédő civil szervezetek, NGO-k, aktivisták minden jogi felelősségre vonástól mentesülhetnek, ha arra hivatkoznak a bíróság előtt, hogy sérül a közéleti részvételük. Schaller-Baross Ernőt, a Fidesz EP-képviselőjét kérdeztük a részletekről.
Honnan származik az úgynevezett stratégiai perek, vagyis a civil szervezetekkel indított jogi eljárások megközelítése? Valamiféle új európai fogalomról van szó?
A fogalom nem új, és a koncepció nem európai. A nyolcvanas években az Egyesült Államokban merült fel először ez a megközelítés, csakhogy teljesen más tartalommal. Szó sem volt arról, hogy az NGO-k jogon kívüliségét kell megteremteni, inkább azt az esetet akarták körülírni, amikor valaki visszaél a perindítás lehetőségével és rosszindulatból perek garmadát akasztja valakinek a nyakába. Az európai baloldal képviselői kiforgatták ezt a fogalmat, így lett a civil szervezetekkel, aktivistákkal szemben indított per egy külön kategória, ahol
gyakorlatilag azt mondják ki, hogy az NGO-k közéleti részvételhez való joga erősebb, mint a társadalom bármely tagjának ahhoz fűződő joga, hogy beperelje őket.
Ez a jogállamiság durva megsértése, hiszen alapelv, hogy a jog előtt mindenki egyenlő.
Pontosan kiktől akarja megvédeni Brüsszel az NGO-kat és milyen indokkal?
Külön felháborító, hogy az állami szervek által indított perek is ebbe a kategóriába tartozhatnak, vagyis saját tagállamaitól, a tagországok bíróságitól akarja megvédeni Brüsszel a civileket. Vagyis inkább álcivileket, mert azoknak a szervezeteknek, amelyek pénzért, egyéb előnyökért valójában politikai tevékenységet végeznek, valójában semmi közük sincs a civilekhez. Az európai baloldal a politikai kampányok során, különösen a társadalom szerkezetét érintő alapvető kérdésekben, a választói felhatalmazást nélkülöző és a nyílt társadalom eszméje köré szerveződő „civil” szervezetekre támaszkodik. Ma ezeket a szervezeteket kívánják előnyhöz juttatni. Nonszensz, gyakorlatilag
a törvénytelenségek utólagos eltussolásához vezet, ha ezeket az NGO-kat, önjelölt jogvédőket, egyes komoly gazdasági károkat okozó klímaaktivistákat és az illegális migráció szervezőit a velük szemben kezdeményezett perek alól csak azért felmentik,
mert a per sérti a közügyekben való részvételüket. Az Európai Unió látszólag a civil érdekek védelme érdekében a jogállamisági elveket lebontva egy olyan önkényuralmat hozna létre, ahol a brüsszeli és baloldali politikai érdekeket kiszolgáló NGO-k felsőbbrendűek. Azért is érthetetlen ez, mert az új uniós jogszabály azt vonja kétségbe, hogy a nemzeti bíróságok képtelenek eldönteni, hogy egy adott ügyben mely kereset befogadható, tehát mikor indulhat el az eljárás és hogy melyik félnek van igaza.
Mi lehet az oka annak, hogy az EU a jelek szerint nem bízik meg saját tagállamai bíróságaiban?
Ma a jogállamiság, a szabadság és a demokrácia elveinek tagállami érvényesülése garanciát jelent arra, hogy az Európai Unió nemzeti bíróságain senkinek sem kell elszenvednie olyan szörnyű jogsértéseket, mint a kommunista évtizedek koncepciós perei.
Mi magyarok, közép-kelet európaiak jól ismerjük, milyen az, amikor valaki visszaél egy jogi eljárással.
Ezért is felháborító, hogy Brüsszel úgy állítja be, mintha az NGO-kkal ez történne a nemzeti bíróságokon. Ma Európában a bíróságok az EU normákkal konform nemzeti szabályok alapján, mindenki számára egyenlő elbírálást biztosítva hozzák meg ítéleteiket, függetlenül attól, hogy a peres fél magánszemély, cég, állami szerv, vagy éppen civil szervezet. Egy NGO eddig annyi kockázatot vállalt egy perrel kapcsolatban, mint bárki más: ha nincs igaza, elveszíti a pert, eleget kell tennie a bíróság előírásainak, ki kell fizetnie a bírságot, be kell fejezni a jogsértő magatartást, hogy csak néhány példával éljünk. Most a brüsszeli szabály érdekében ezt mind elkerülheti, ha arra hivatkozik, hogy ez sérti azt a jogát, hogy a közéletben működjön.
Értelmezhetjük úgy ezt a szabályt, hogy bizonyos értelemben az NGO-k mostantól a jog felett állnak?
Erről van szó. Ráadásul addig, amíg a nemzeti bíróságok a jogállamiság elvei szerint működtek eddig, ezt az új szabály leépíti a demokráciát. Milyen jogállam az, ahol nincs már bíróság előtti egyenlőség, mert az NGO-k, akik egyébként is minden tekintetben a demokratikus renden kívül léteznek, hiszen senki sem hatalmazta fel őket arra, hogy céljaikat bárki nevében képviseljék, rendkívüli előjogokat kapnak? Milyen igazságszolgáltatásban bízhat az, aki emiatt a szabály miatt nem tud ítélettel érvényt szerezni jogos érdekeinek? Ráadásul még meg is bírságolhatják azért, mert perbe fogta az NGO-t.
Ha valakinek úgy döntik el az ügyét, ahogy ez a szabály előírja, az nem tekinthető igazságszolgáltatásnak, az legfeljebb jogszolgáltatás.
Ahol pedig ez a kettő elválik egymástól az nem jogállam. Szomorú, hogy Brüsszel az európai demokrácia legelemibb elvét adja fel azért, hogy megvédje a baloldali érdekeket szolgáló álcivileket.
Nyitóképünk illusztráció: JOHN THYS / AFP
A kormányfő Sátoraljaújhelyen ismertette, hogy a skandináv országban bűnözői hálózatok gyerekeket használnak gyilkosként, tudva, hogy a rendszer nem ítéli el őket.
Elképesztő összegeket költött és költ jelenleg is az Európai Unió. Mindezt hétköznapi szemmel nézve teljesen felesleges, vagy épp megmagyarázhatatlan területekre világszerte a nyilvánosságra hozott uniós NGO-lista alapján. A Mandiner sorozatban mutatja be a furcsa támogatásokat.
Elképesztő összegeket költött és költ jelenleg is az Európai Unió. Az uniós pénzek hétköznapi szemmel nézve teljesen felesleges, vagy épp megmagyarázhatatlan területekre folynak el világszerte a nyilvánosságra hozott NGO-lista alapján. A Mandiner sorozatban mutatja be a furcsa támogatásokat.
Elképesztő összegeket költött és költ jelenleg is az Európai Unió. Mindezt hétköznapi szemmel nézve teljesen felesleges, vagy épp megmagyarázhatatlan területekre világszerte a nyilvánosságra hozott uniós NGO-lista alapján. A Mandiner sorozatban mutatja be a furcsa támogatásokat.
Horváth József, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatója hangsúlyozta, hogy a szóban forgó szervezetek megrendelésre jönnek létre, a működésüket külföldről finanszírozzák, és pénzelőik még azt is meghatározzák, hogy milyen eredményeket hozzanak ki a kutatásaikból.
Nem mindennapi jelenetek.
