Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet elemzési igazgatója szerint a kiindulási alap az első két ciklus volt, enélkül nehéz értelmezni 1998-at, azt, hogyan kerülhetett kormányra ez a koalíció. Az első négy év a tanulás fázisa volt mindenki, így a politika és a társadalom számára is. A kommunista nomenklatúra azt tanulta meg, hogyan kell nem diktatúrában politizálni, az új generációnak pedig magát a politikát kellett megtanulnia. Az Antall-kormány tagjainak ráadásul a kormányzást is. Ez azonban nem sikerült jól, az emberek elvárásaihoz képest alul is teljesítettek. Ezért a választók a másik opcióhoz nyúltak és visszaszavazták a kommunistákat, akikkel összeállt az SZDSZ. A Horn-kormány pedig egy nagyon kemény megszorító intézkedést hozott magával. Miután pedig az emberek mind a két verziót kipróbálták, végül egy harmadik opciónak szavaztak bizalmat.
Boros Bánk Levente hangsúlyozta: összehasonlítva a többi Orbán Viktor vezette kormányok intézkedéseivel, prioritásaival, ideológiájával, azt látjuk, hogy teljes mértékben koherens az elsővel. Emellett az eredményiben is hasonló, hiszen Orbán Viktor első kormánya alatt is csökkent a külső és belső hiány, az államadósság és a munkanélküliség. Az első Orbán-kormánynak ugyanakkor egy nagyon nehéz koalíciós helyzetben kellett helyt állnia. Minden párt akkora ment át egy tisztulási folyamaton, akár az MDF-et, a kisgazdákat, az SZDSZ-t vagy éppen a Fideszt nézzük. Abban azonban hibáztak, hogy azt gondolták: a jó kormányzás elég a választások megnyeréséhez. A 2002-es vereség után szembesültek azzal, hogy nem elég csak jól kormányozni, be is kell bizonyítani az eredményeket, el is kell adni azt az embereknek. A 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormányok pedig már nem csak jól kormányoznak, hanem hatékonyan is politizálnak - húzta alá az elemző.