Horthy sem akadályozhatta volna meg a vidéki zsidóság deportálását

„Mire vonatkozik itt a tisztesség, milyen álláspont tekinthető tisztességesnek? Szerintem az, ami nem méri Horthyt más mércével, mint más történelmi szereplőket, nem tulajdonítja Horthynak, amit nem ő követett el, viszont nem kisebbíti a felelősségét azért, amit elkövetett vagy ami mulasztásban nyilvánul meg.

»Horthynak a zsidósághoz fűződő viszonya nem volt ellenséges« – állítja Bánó. Köves Slomó rabbi ezzel a numerus clausust állítja szembe, mint Horthy antiszemitizmusának legkorábbi bizonyítékát. Tény, hogy a törvény méltánytalan és kirekesztő volt, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy Amerikában az orvosegyetemeken még az ’50-es években is numerus clausus volt, illetve csak most szüntette meg az amerikai Legfelsőbb Bíróság azt az eljárást, amivel az amerikai egyetemek a feketéknek a társadalmi arányuknak megfelelő számú helyet akartak biztosítani – a fehérek (köztük a zsidók) és az ázsiaiak rovására. Nem beszélve arról, hogy

Az »egyenlőtlenség« felszámolása, azaz mindenkinek minden jóból a születési csoportja létszámarányának megfelelően kellene részesülni, ma a művelt nyugaton többségi álláspont.

Bármennyire fájó, a numerus clausus mögött ugyanez a gondolat van.

Ne felejtsük el azt sem, hogy Horthy államfő volt, meghatározott jog- és hatáskörrel, nem abszolút uralkodó. Mégis minden rosszat, ami a korszakban történt, neki tulajdonítanak és az ő felelősségét emelik ki. A törvényeket az Országgyűlés hozta, a végrehajtó hatalom a kormány kezében volt. Nem mellesleg a numerus clausust az egyetemi hallgatóság erőteljes nyomására vezették be, egy vesztes háború után, amikor a trianoni Magyarországra kellett költöztetni a pozsonyi és a kolozsvári egyetemet. A korszakban egyébként a nőhallgatók felvételét is korlátozták.”

Nyitókép: MTI / Máthé Zoltán