Érzékenyítés padfestés közben

„Azok, akiknek valóban emberhez méltó gondjaik vannak, első ránézésre irigyelni fogják az én problémáimat. De csak első látásra tűnök majd piszlicsáré dolgokat felnagyító felelőtlennek. Mert ismét a békafőzés módszertanáról lesz szó, amit, ugye, hideg vízben kezdünk el, szép lassan forralva. Amikor ezt írom, festenem kellene. Fiam pár hete lecsiszolta húszéves kerti bútorainkat, és a nagyobb padot le is kente a felesége, ami most úgy pompázik hálatelt csillogással, mintha új lenne. 

Az asztalt már nekem kellene megajándékoznom a kártevők ellen is védő bevonattal, de teljesen elbizonytalanodtam a Ferencvárosban elhelyezett szivárványos pad miatt. Mi, ugye, meglehetősen ókonzervatív, már-már homofób módon szép sötétbarna lazúrt választottunk. Erre most kiderül, hogy már megint hátrafelé nyilazó, bőgatyás, árvalányhajas mucsai bunkó vagyok, aki még a padok színének szimbolikáját sem érti. Mint az Amnesty International nevű bajkeverő társaság szíves közléséből megtudtam, a szivárványos színezet jelenti egy pad esetében azt, hogy mindenkinek van helye az ülőkén. Sőt a szeretet mindig legyőzi a gyűlöletet.

Milyen gyűlöletet? Majd elfelejtettem, hogy a szivárványos giccs nem tetszett mindenkinek a IX. kerületben. Állítólag ferencvárosi ultrák sebtiben zöld-fehérre festették át, és megüzenték a rendkívül haladó gondolkodású, modern műveltségű, a színszimbolikát értő és napi szinten gyakorló polgármester asszonynak, hogy ez a város nem az a város. Ferencváros. Lassan Baranyi és a többi libernyák is megtanulhatná. Foglaljuk össze ezen a ponton a történet meglehetősen összetett képi világát előbb progresszív megközelítésben.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd