„1944-ben 14 ezer újpesti zsidó honfitársunkat deportálták. Nekik állít emléket az »Elfeledett újpestiek« című kiállítás az Újpesti Rendezvénytérben. Az alábbi gondolatokkal zártam a tegnapi kiállításmegnyitón elmondott beszédem:
Ezzel a kiállítással a magyarországi zsidóság 1944-es tragédiájára, gettóba zárására, deportálására, döntő többségük megsemmisítésére emlékezünk. A saját történelmünkre. Kell hát, hogy legyen bennünk elég bátorság szembenézni az emberi sorsokkal, és ha ezt tesszük, talán meghalljuk Elie Wiesel igazságát is. A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny. A szépség ellentéte nem az ocsmányság, hanem a közöny. A hit ellentéte nem az eretnekség, hanem a közöny. És az életnek nem a halál az ellentéte, hanem az élet és halála között választani nem hajlandó közömbösség. A fájdalmas múlt és az abból tanulni képes jövő között tehát a különbség mi vagyunk, magunk. Mi, akik nem vagyunk közönyösek. Akiknek van bátorságuk a szembenézésre és van bátorságuk hozzá, hogy ne felejtsenek. Hogy megértsük: különbözőségünkkel nem gyengítjük, hanem erősítjük egymást. És erősítjük a nemzetet, erősítjük a városunkat is, amely különleges sorsközösségbe hozott össze bennünket.