Bármilyen fájdalmas is, mi magyarok vagyunk, akik ezeket elkövették

„1944-ben 14 ezer újpesti zsidó honfitársunkat deportálták. Nekik állít emléket az »Elfeledett újpestiek« című kiállítás az Újpesti Rendezvénytérben. Az alábbi gondolatokkal zártam a tegnapi kiállításmegnyitón elmondott beszédem:

Ezzel a kiállítással a magyarországi zsidóság 1944-es tragédiájára, gettóba zárására, deportálására, döntő többségük megsemmisítésére emlékezünk. A saját történelmünkre. Kell hát, hogy legyen bennünk elég bátorság szembenézni az emberi sorsokkal, és ha ezt tesszük, talán meghalljuk Elie Wiesel igazságát is. A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny. A szépség ellentéte nem az ocsmányság, hanem a közöny. A hit ellentéte nem az eretnekség, hanem a közöny. És az életnek nem a halál az ellentéte, hanem az élet és halála között választani nem hajlandó közömbösség. A fájdalmas múlt és az abból tanulni képes jövő között tehát a különbség mi vagyunk, magunk. Mi, akik nem vagyunk közönyösek. Akiknek van bátorságuk a szembenézésre és van bátorságuk hozzá, hogy ne felejtsenek. Hogy megértsük: különbözőségünkkel nem gyengítjük, hanem erősítjük egymást. És erősítjük a nemzetet, erősítjük a városunkat is, amely különleges sorsközösségbe hozott össze bennünket.

Ismerjük meg ezt a sorközösséget. Ismerjük meg az elhurcolt újpesti zsidó magyarok történét. És ismerjünk meg minden meghurcolt, megalázott, kiszolgáltatott, semmibe vett, lemészárolt magyar történét a rettenetes 20. századból. Ismerjük meg ezeket a sorsokat, mert mi magyarok, különböző vallású, korú, meggyőződésű, osztályhelyzetű magyarok, de mind mi, magyarok vagyunk azok, akikkel ez megtörtént. Bármilyen fájdalmas is, javarészt mi magyarok vagyunk azok is, akik ezeket elkövették. Bármilyen fájdalmas is ez a sors, a sorstalanság még rosszabb. A sorstalanság – ahogy Kertész Imre csodálatos művéből tudjuk – maga a közöny, a beletörődés.”

Nyitókép: Karácsony Gergely Facebook-oldala