A kutyapártiak kezében egyelőre nincs hatalom, ők beérik az ecsettel

Az „örök élet”, „ingyen sör”, az „adók eltörlése”, a „kutyáknak adott szavazati jog”,az „Adriával összekötött Balaton” után most már kissé realistább ígéretekkel (később kiderül, ezek nem is ígéretek...) rukkolt elő a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, s ezzel úgy tűnik fel, a leghalálkomolyabban – na jó, talán annyira mégsem, de majdnem – készülnek az önkormányzati választásra. Ezt bizonyítja, hogy „Ha nincs a kezedben hatalom, akkor van benne ecset!” – mottóval meghirdették a várospolitikai programjukat, ami nem is program.

Hasznos, vicces és szép, de ebből legalább kettő

Ők azonban unalmasnak tartják a várospolitika szót, ezért városalakítási tevékenységről beszélnek, s valójában – mint írják – „nem nevezhető klasszikus értelemben vett programnak sem, hiszen inkább összegzése mindannak, mit csináltunk eddig a területen”. Tehát olyan módszerek, amelyek a programok megvalósítását segítik elő: városalakítás kis- és mikroléptékű beavatkozásokkal, önkéntes munkával, főleg az adófizetők pénzéből, időnként közadakozásból. S szerintük a polgárok képessé tételéről szól az egész: kritikus gondolkodásra, agilitásra, kreativitásra, önbecsülésre, állampolgári tudatosságra.

A kutyák nem azt várják, hogy az állam vagy az önkormányzat megcsinálja helyettük, nélkülük, úgy vélik, a város a demokrácia színtere, a használatából és az alakításából senkit nem lehet kizárni (aki nem okoz közbotrányt).

Azért, mert továbbra sem írnak feltételes és jövő idejű mondatokat, inkább olyan dolgokat mutatnak be rendszerezve, amiket már megcsináltak. Három kritériumuk van: legyen hasznos – vicces  – szép, ebből legalább kettő szempontot teljesíteni kell. A szavakon persze fölösleges is tovább lovagolni, pontosabban kutyagolni, inkább érdemes a tíz pontban felvázolt valóban nagyívű listából szemezgetni.

Bevezetőjükben az elnökük iránti nem kis mértékű tiszteletükről tesznek tanúbizonyságot (v.ö.: személyi kultusz) leszögezik, hogy a kutyapárti buli 2006 környékén még Kovács Gergő egyszemélyes projektjeként indult, ám „hamar kialakult körülötte egy kemény mag, akiknek tetszett a koncepció és együtt ötleteltek a folytatáson – ez a folyamat jutott el mostanra az országos szervezetépítéshez”.

Előbb cselekszenek, utána indulna a közhatalomért

S amióta párttá alakultak, a közösségépítésre helyezik a legnagyobb hangsúlyt, ezres nagyságrendben szerveztek eddig akciókat, hoztak létre klubokat, tartottak városbejárásokat, hiszen foglalkoztatja őket a környezet, ahol élünk. S rögzítik, mint egy igazi párt – bár lehet, ők komolyan is gondolják –, hogy nem a közhatalmat követelik ahhoz, hogy cselekedjenek: „Előbb cselekszünk, és ha értelmét látjuk, elindulunk a közhatalomért.” De hogy nem szenvednek önbizalomhiányban, azt jól jelzi, hogy a választásokra készített összesítésükkel megpróbálnak rámutatni arra, miért is állják meg a helyüket az önkormányzatokban, miért gondolják azt, hogy „akár egyetlen kutyapártos képviselő is sokat lendíthet a helyi ügyeken, amennyiben szót és hatáskört kap” – fogalmaznak.

Na de akkor most már tényleg érdemes rátérni a pontokra, amelyből a nulladik a „Fenntartási feladatok” címet viseli. Ezzel az a céljuk, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy

Példákat hoznak fel, hogy szemétszedő- és csikkmentesítő-akciókat szerveztek, az állami támogatásukból kátyúzógépet vásároltak, amellyel megszámlálhatatlanul sok úthibát sikerült kijavítaniuk országszerte. Megjegyzik, még Felcsúton is, ahol „bár az önkormányzat felszólított bennünket, hogy állítsuk helyre a kátyú eredeti állapotát, ettől végül eltekintettek”.

Az első (valójában második) pont a „Köztéri művészet”, ennek inkább esztétikai szerepe van (legyen minden szebb, vidámabb, nézzen ki újnak stb.), használati értéket nem feltétlenül ad hozzá a városhoz. De – teszik hozzá – lehet figyelemfelhívó funkciója, és ezáltal konkrét eredménye. Az emberek pedig lelkileg jobban érzik magukat tőle, hiszen vicces, színes. Ugyanakkor lehet identitásformáló ereje is egy jól sikerült alkotásnak. „Ezek az akciók nem feltétlenül csak a kreativitás fontosságát mutatják meg, hanem azt is, hogy alacsony költségkerettel is könnyen meg lehet szépíteni egy-egy városrészt, csak odafigyelés kell hozzá. Az »ős-MKKP« innen indult, Kovács Gergő szegedi gerillaplakátjaival, felülragasztásaival – dicsőül meg ismét az elnökük.

Orosháza legyen street art nagyhatalom

Példaként felhozzák, hogy nagyon sok lepusztult, szétrohadt szellőzőt újítottak fel kreatív asszociációkra építve, talán még mindig ez a párt legfontosabb ismertetőjegye – jegyzik meg. Konkrétan pedig Miskolc aluljárójára térnek ki, amelyet régóta nem használnak, ezért úgy döntöttek, feldobják egy kicsit, hogy az eredeti fíling is megmaradjon. Ezért az „Az” című film bohócát, Pennywise-t hívták segítségül, kezében az elmaradhatatlan piros lufival. Kecskeméten pedig betonbigyókat vettek kezelésbe több helyen is, és ruháztak fel őket tartalommal. Az pedig nem titkolt céljuk, hogy Orosházát is street art nagyhatalommá tegyék: 2021 januárjában csináltak egy akváriumot, ámde egy nagy piros gomb óvatlan megnyomása miatt a halak azonnal fluxuskómába estek.

Ezután hosszasan értekeznek arról, hogy

Ferencvárosban milyen nagyszerű dolgokat vittek végbe: az országban hosszú idő után elsőként hirdették meg a Public Art pályázatot, amelynek keretében helyspecifikus köztéri szobrokat állítanak ki a kerület közterületein. A győztesek között volt korábban a nagy port felvert BLM-szobor, idén pedig a ló nélküli lovasszobor. Kiírtak pályázatot az óriásplakáthelyek kreatív hasznosítására, így unalmas tucatreklámok helyett több helyen is kreatív művészeti alkotásokat lehet nézegetni szintén a IX. kerületben – állítják.

A másodikként feltüntetett harmadik pont a hosszabb távú városfejlesztési stratégia megvalósításának segítése taktikus (cseles), kreatív lépésekkel, azaz „Cseles városfejlesztés”. Ez abban különbözik a street arttól, hogy mindenképpen használati értéket ad a városhoz, ami egészen apró is lehet, például újra le lehet ülni egy padra, vagy el lehet dobni a csikket. A motiváció pedig állampolgári frusztráció, mert a felelősök nem végzik el a dolgukat.

Elégedetlenséget fejez ki civil oldalról, frusztrációt old a hatalom oldaláról, önkormányzati dolgozók is csinálják ezt, amikor a bemerevedett hivatali rend ellen lázadnak. Ezzel szerintük meg lehet változtatni a sokszor rugalmatlan, túlbürokratizált (az eredeti szövegben a „túlbürÖkratizált” szó szerepel, persze lehet, hogy szándékosan, akkor viszont elnézést...) városfejlesztési folyamatokat, meg lehet mutatni az embereknek, hogy fog kinézni a végleges beavatkozás (népszerűsítés), és a visszajelzések begyűjtése alapján korrekcióra van lehetőség, mielőtt hülyeséget csinálna valaki.

Tojást sütöttek a játékcsúszdán

Ennek az előnye az olcsóság és a rugalmasság (alakíthatóság), egyébként kétféle célja lehet, figyelemfelhívás vagy elvégezni, amire a felelősök képtelenek. Lehet akciójellegű is, például mobilzebrás tüntetés, park(ing) day, s van engedély nélküli (gerillaakció), illetve szentesített (hivatalos) formája is, csinálhatja civil, vállalkozó, politikus, szakember is. A kutyák természetesen példákat is felhoznak, ilyenek a padfelújítások, a csikkszavazók, a madáretetők kihelyezése, a buszmegállók felújítása, a parkolóőrök kiképzése stencilezésre Ferencvárosban, hogy maguk fújhassák fel a lakossági parkolók jelzéseit, és ugyancsak a IX. kerületben közösségi gyereksütőt hoztak létre: tojást sütöttek az egyik játszótér csúszdáján, az akció után pedig az (akkor még fideszes vezetésű – teszik hozzá) önkormányzat befedte ponyvával a játékalkalmatosságot.

melynek az volt a célja, hogy a vendéglátóhelyek más kerületekhez hasonlóan Erzsébetvárosban is létesíthessenek teraszt parkolóhelyeken, bár végül nem gyűlt össze elegendő aláírás. Zuglóban szemetet újítottak fel a sínek mentén, hogy ha már nem viszi el az önkormányzat, legalább nézzen ki jól. Csodák csodájára – állapították meg –, gyorsan elszállították.

A Kutyapárt természetesen elkötelezett a „Zöldfelületek fejlesztése” mellett, így ez a terület is megkapta a megérdemelt pontját, a 3-ast. Azt ugyan elismerik, hogy a faültetéseknek viszonylag nagy divatja lett önkormányzati szinten is az utóbbi években, és a közösségi kertek szintjén is látszanak előremutató jelek, de ők ezen a téren is szeretnének irányt mutatni.

Kavicsfa a Margit körúton

Ennek érdekében közösségi fűszerkertet hoztak létre a XII. kerületi Németvölgyi úton, kavicsfát a Margit körúton, miután véletlenül kavicsot ültetett az önkormányzat fa helyett az egyik Mechwart téri fahelybe. Ki is nőtt belőle egy kavicsfa, de egy hétre rá megtörtént a csoda, odakerült az elvárt fa – számolnak be nem kis elégedettséggel. Ezenkívül a Sétáló Budapest aktivistáival és az újbudai önkormányzattal együttműködve elültettek két mandulafát a XI. kerületi Daróczi út és a Bocskai út sarkán levő zöldfelületre, növény tetejű buszmegállókat alakítottak ki, s volt közparadicsom-projektjük Ajkán. S mivel az újpesti önkormányzat több ízben elutasította azt az igényüket, hogy a zöldfelületeket pollerekkel védjék az oda parkoló autók elől, biopollereket ültettek több helyszínen is, melyek a Demszky-karóknál olcsóbb, zöldebb és barátságosabb megoldások.

Persze van még sok-sok elmesélnivalója a Kutyapártnak – többek között az okos városról, az alapjogok érvényesítéséről, a társadalmi egyeztetésről és sok más egyébről –, de miután ők felhívták szimpatizánsaik figyelmét, hogy két mondatnál hosszabb fejezeteket írtak, ez a cikk pedig már sokszorosan meghaladja ezt a terjedelmet, egyelőre ennyit osztunk meg a Mandiner olvasóival.

Ám ha nagyon hasznosnak találják azt, amit olvastak, akkor természetesen folytatjuk majd a cikkünket, ha viszont a kutyát sem érdekli – pontosabban legfeljebb csak őt –, akkor nem.

Nyitókép: YouTube