Ekkor csupán néhány órát töltött hazánkban, majd folytatta útját: Szlovákiába volt hivatalos, ahová apostoli látogatásra ment – akárcsak most hozzánk. Noha akkoriban a sajtó egy része azon élcelődött, hogy Magyarországnak milyen kevés idő jutott a programjából, a Mandineren már akkor rámutattunk arra, hogy abban a speciális helyzetben nem az volt hangsúlyos, mennyi időre, hanem az volt nagy dolog, hogy egyáltalán eljött.
Ő maga erről néhány nappal később így nyilatkozott: „Először nem értették az emberek: »Csak a szertartásra jön, és minket, magyarokat meg sem látogat?«; és van, aki rosszat feltételezett. Nem! Elmagyaráztam, hogy a szlovákiai látogatás már el volt tervezve – de csak a fejemben –, és azt a látogatást utána (az eucharisztikus kongresszus után) kezdtem meg. De megígértem az elnökötöknek, akivel találkoztam – ez a harmadik alkalom, hogy találkozom vele –, hogy átgondolom, vajon jövőre vagy a rákövetkező évben el tudnék-e jönni,
mert nagyon sok értékük van a magyaroknak...”
A Hősök terén Ferenc pápa két beszédet mondott el. Az első a szentmise homíliája (szentbeszéd) volt, amelyben az egyházfő az egyes becslések szerint százezres nagyságú tömeg előtt inkább teológiai mélységeket tárt fel és arra sarkallta hallgatóságát, hogy Jézus csodálásától jussanak el Jézus követésére. Arról tanított, hogy Jézus nyomában járni „azt jelenti, hogy járjuk az élet útját azzal a jézusi bizalommal, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. Ugyanazon az úton járunk, mint Mesterünk, aki szolgálni jött...”
A második beszéd a mise után a hívekkel közösen elimádkozott Úrangyala előtt hangzott el. Ebben hangsúlyosan fordult a magyarokhoz, kiemelve: „Amikor újfent hálámat fejezem ki az engem fogadó állami és vallási vezetőknek, szeretném kimondani: köszönöm nektek, Magyarország népe! (...) Régen ti, magyarok tiszteletből nem mondtátok ki Mária nevét, hanem úgy szólítottátok meg, mint királynét. A »Boldogasszony, régi pátrónátok« kísérjen és áldjon meg benneteket! Áldásom innen, ebből a nagy városból szeretne mindenkit elérni, főként a gyermekeket és a fiatalokat, az időseket és a betegeket, a szegényeket és a kirekesztetteket.