Nem akarok sértett öregemberként nézni a világra

„»Ezt a kört még végigfutom, ha életben maradok« – nyilatkozta 2021-ben, miután újabb öt évre megválasztották a Katona József Színház igazgatójának. Azóta eltelt két év. Milyenek a kilátásai?

El kéne mennem vérvételre, érik a helyzet ilyen szempontból. Le kell ellenőrizni, mi a pálya. Nem szeretek orvoshoz járni, de a túlsúly miatt és az egyéb küzdelmeim során el-el megyek, és akkor minden egyebet is megnéznek.

Ebben az odavetett »ha életben maradok«-ban azért ott van, hogy kezd nagyon elege lenni.

Ez is benne volt, természetesen, ebből a mostani színházi helyzetből nagyon elegem van.

Figyeli, ki lehetne az ideális jelölt az igazgatói posztra, ha ön leköszön?

Persze, ez bennem van, de nem én fogom kijelölni az utódot, pályázni kell.

Neveket nyilván nem mondhat, de nagyjából tudja, kiket tartana alkalmasnak a Katona vezetésére?

Igen.

Mindenképp a színházon belülről kell jönnie az utódnak?

Szerencsésebb lenne, igen, mert a Katona speciális közösség. Egy kívülről jövő embernek, hacsak nem akar mindent kisöpörni innen, nehéz dolga lenne, hiszen ismerni kell ezt a közeget, az embereket, az eddigi hagyományokat. Ezt nem lehet megspórolni. Hacsak nem akarják ledózerolni az egészet. Láttunk már erre példát.

Rendezőnek kell lennie az igazgatónak, vagy megtenné egy színész is?

Végzettségemnél fogva én is színész vagyok, de aki kizárólag színész, annak a színházvezetés kétséges foglalkozás. 

A színésznek nagy rutinja van például abban, hogy önmagát tekintse fontosnak, ez a pálya, a szerephez jutás természetes velejárója. Egy igazgatónak ennél szélesebb rálátásra van szüksége, hiszen az egyik fő feladata, hogy összefogja a társaságot. És nem árt némi olvasottság, de legalábbis a darabok ismerete, aztán a társadalmi változások iránti érzékenység, a közéletben való eligazodás, és még sorolhatnám azokat a tulajdonságokat, amik nélkül – legalábbis egyik-másik nélkül – egy színész meglehet, de egy színházigazgató nem. Ebből a szempontból szerencsésebbnek tartom, ha rendező igazgatja a színházat.

Ami a közéletet illeti, nemrég kikérte magának, hogy még a vécén ülve is a miniszterelnökre kell gondolni. Azóta alábbhagyott, vagy fokozódott a »vécén ülve Orbán Viktorra való gondolás« kényszere?

Úgy érzékelem, hogy a magyar állampolgárok zöme így él. A miniszterelnök neve persze szimbolikus ebben az esetben. Amit mondtam, semmi mást nem jelent, mint hogy a politika mennyire beszűrődött a mindennapjainkba. Azok közé tartozom, akik azt gondolják, az a jó ország, ahol az emberek legfeljebb hosszú gondolkodás után találják el, kik a miniszterek, illetve ki a miniszterelnök.

Meg tudja mondani, hogy hívják az agrárminisztert?

E pillanatban nem jut az eszembe, de védekezem is az ellen, hogy ilyen részletességgel ismerjem a kormányt. 

Volt idő, hogy az agrárminiszter nevét is tudtam. De innen felfelé tudom sorolni a neveket. A külügyminiszteré meg a többieké kapásból megy.”

Kép forrása: a Katona József Színház Facebook-oldala