Nagy szünetekkel beszélt, alig tudott járni, az orvosok pedig Parkinson-kórra és jóindulatú daganatra is gyanakodtak.
D. Tóth Kriszta is így emlékezett vissza: a színész kereste a szavait, sokszor csendben volt. Elmondta a művész, hogy „erről nem tudok most sem vidáman beszélni, mert nagyon rossz volt. Amíg baj volt és nyomta az agyvíz a fejemet, azt az idegcsoportot, a szobából kimenni is fájt. Ahogy betették a söntöt, elmúlt a fájdalom, s most már napi két kilométert sétálok.”
Egy másik műsorban a színész kifejtette, hogy milyen volt a gyógyulási folyamat: „Menni sem tudtam, nagy baj volt. Hála az orvosoknak és a Teremtőnek, ma már minden rendben. Mindenfélére lehetett gyanakodni. De ahogy behelyezték a söntöt, amely befolyásolja az agyvíz áramlását, jól lettem. A betegtársaim megtapsoltak, mert csak járókerettel tudtam közlekedni,