Nehéz helyzetben vagyunk, de ez a pápalátogatás új lendületet adhat nekünk! – Bese Gergő atya a Mandinernek

Délelőtt a Sándor-palota előtt találkoztunk, ahol annak ellenére jelen volt, hogy ott elsősorban nem mint pápát, hanem mint államfőt, a Vatikánvárosi Állam vezetőjét fogadták Ferencet. Miért tartotta fontosnak, hogy papként jelen legyen ott is?

Maga a látogatás is hatalmas élmény, különösen nagy dolog, hogy másfél éven belül másodszor látogatott el hozzánk. Nagyon szerettem volna a lehető legtöbb eseményen jelen lenni, hiszen egy pap életében különleges élmény az, hogy itt van nálunk a római pápa. Van, akinek egész papi szolgálata során nem adatik meg, hogy testközelből lássa az egyházfőt, akiért minden misén imádkozunk, akinek nyomon követjük az útjait, akivel egységben vagyunk és közel állunk hozzá. Amikor a hazánkba látogat, természetes, hogy a papok megmozdulnak. Sok atyát ismerek, aki már nehezen hagyja el a települést, ahol él, de vasárnap itt lesz az ünnepi szentmisén, mert együtt ünnepelhetünk a pápával.

Ünnepel az egyház?

Igen, nekünk, papoknak is szükségünk van a megerősítésre, a vállveregetésre. Ha a pápa itt van és ránk mosolyog, megáld minket és azt mondja: 

akkor az óriási erőt ad nekünk. 

Márpedig kora este a Szent István-bazilikában nagyon erőteljes lelkesítést adott önöknek. Ön azok között volt, akik a találkozó előtt a közös rózsafüzér előimádkozói voltak. Milyen érzés volt? 

Szentségimádással készültünk a szentatya érkezésére, tizenöten imádkoztuk a rózsafüzért, egy tizedet három részre bontva, átölelve az egész magyar egyházat, minden egyházmegyét. Isten különleges ajándéka volt ez a szolgálat is számomra. Minden szemet más szándékra ajánlottam fel, hogy ezzel is idehozzam azokat, akik személyesen nem tudnak jelen lenni, főleg a betegeinket, illetve azokat, akik szolgálatban vannak: tűzoltókat, rendőröket, katonákat, betegápolókat, vagy a fiatalokat, akik esetleg nem azért nincsenek itt, mert nem tudnak eljönni, hanem azért, mert most még távol vannak az egyháztól. És persze a családtagjaimat, szeretteimet és az egész magyar egyházat. Azért imádkozom, hogy az Úr küldjön munkásokat az aratásába. Nehéz helyzetben vagyunk, mert kevés a hivatás, de reméljük, hogy a pápalátogatás lelkesedése segítségére lesz azoknak a fiataloknak, akikben már megszületett a vágy a papi vagy szerzetesi hivatásra, de még nem mondták ki az igent. Bátorítom őket, hogy merjenek belevágni ebbe a hatalmas kalandba!

Bír missziós erővel ez a látogatás? Képes megszólítani egy 86 éves pápa olyan fiatalokat, akik távol vannak a hittől? Vagy inkább azoknak szól, akik már vallásukat gyakorló katolikusok, keresztények, őket hivatott megerősíteni? 

Mindkét felvetés igaz, a látogatás alkalmas mindkettőre. Mi, akik már benne vagyunk a sűrűjében, megerősödünk. Akik felszínesen vallásosak, azok hitét elmélyítheti, ez pedig máris erőteljes misszió. A lelki ébredés a pápalátogatások sajátja, a pápák útjait jellemzően mindig is statisztikailag is kimutatható mozgolódás követte, megnőtt az érdeklődés az egyház irányába. Nem tudom persze, hogy ezután több keresztelés lesz-e, de

mit viszünk haza ezekből az élményekből, rajtunk áll, hogyan adjuk át azokat a saját közösségeinknek. Abban bízom, hogy Ferenc pápa magyarországi látogatása a saját egyházközségeinkben is elindítja a megújulás folyamatát.

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád