Ha jót akar magának az ellenzék, nem csinál Jászberényből Hódmezővásárhelyet

„Jól mutatja az ellenzéki politizálás állapotát és reményvesztettségét, hogy a politikusok, a pártok, a kutatóintézetek és az újságok egyaránt azt találgatják, milyen következtetést lehet levonni 2024-re abból, hogy a 27 ezer fős Jászberény időközi polgármesterválasztásán a regnáló jobbikos Budai Lóránt győzött a Közösen Jászberényért színeiben, ellenzéki támogatással.

A rövid válasz az, hogy semmilyet, legalábbis semmi olyat, ami eddig ne lett volna világos.

(...)

Az ellenzék azt hitte, helyi politika országos politikára is lefordítható, miközben pont azokon a településeken nem tudtak nyerni, amelyek a Fidesz országos táborát egyébként adják.

Az országos ellenzéki politika halálra van ítélve aktív vidéki; kisvárosi és falusi jelenlét nélkül, egy ilyen helyzetben pedig csak mutogatni lehet a nagyobb városokban elért sikereket, de azok – már az országgyűlési választási rendszer miatt sem – fognak megjelenni, amikor a legfontosabb lenne.

2022-re ráadásul éppen azt felejtette el az ellenzék, amit a leginkább fel kellett volna ismernie, csak önkritika kellett volna hozzá. A 2019-es összefogásnak csak az egyik fontos eleme volt, hogy a pártok nem egymás ellen mentek – legalább ennyire fontos összetevő volt, hogy a civil, párton kívüli politika mennyire jól szerepelt. A tíz megnyert megyei jogú városból ötöt civil húzott be, a városukért felelősséget vállaló közösségek pedig pontosan tudták, kikre kell támaszkodni.”

Nyitókép: Melocco Miklós Lehel vezér szobra Jászberény főterén. Fotó: Ficsor Márton / Mandiner