Most akkor mennyi is a valódi átlagfizetés Magyarországon? Mutatjuk!

Egy ismert videoblogger fogalmazott egyszer úgy a képviselői vagyonbevallásokról, hogy ez a magyar „házmester-Forbes”. Az átlagfizetés-jelentések, ha úgy tetszik, ennek a népi verziói: felkavarják a mindenkori állóvizet, mert persze mindenkinek van saját elképzelése arról, hogy valójában mennyi az átlagfizetés, s hogy ez mire is elég a való életben. Akad, aki biztos benne, hogy kizárólag pénzügyi machinációk miatt magas (vagy alacsony). Más azzal is tisztában van: nincs is olyan, hogy átlagfizetés, amit látunk, az átverés, hasból mondott adat. Az avatottabbak pedig azt is tudni vélik, hogy az átlagfizetést a jegybankelnök és a pénzügyminiszter főzi a KSH pincelaborjaiban, és ukrán feketemunkások kevergetik öles kondérban.

Mi pedig sorra vettük a parázs vitákban (empirikus, szigorúan nem reprezentatív felmérésünk alapján) leggyakrabban elhangzó érveket, pro és kontra. Lássuk ezeket!

„Tíz haveromból hat kevesebbet keres, mint az átlag, vagyis az átlagfizetés hazugság”

Távol álljon tőlünk, hogy bárkit is kiuntassunk a világból, de az átlagfizetések kapcsán beszélni kell az átlag és a medián különbségéről. Az átlag „konyhanyelven” annyit tesz, hogy összeadunk mindent és elosztjuk annyival, ahány darab volt az a minden. A medián – szintén „konyhanyelven” – pedig annyit, hogy tornasorba rendezve az előbb említett mindent, ez a tornasor közepén levő elem. Pontosan ugyanannyi darab nagyobb van nála, mint kisebb. Ebből adódóan, ha az átlag és a medián között nagy az eltérés, az annyit tesz, hogy jóval több van a nagyon kicsi vagy a nagyon nagy adatból.

Magyarán igaza van annak, aki ezt felhánytorgatja: ha nagy a különbség az átlag- és a mediánbérek között, az azt jelenti, hogy a felső jövedelmi kategóriákba tartozó kevesek sokszorosát keresik a középrétegnek, de egyrészt kérdés, hogy mi számít nagy különbségnek, másrészt ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az alacsonyabb jövedelműek fizetései ne nőnének. Vegyük csak a minimálbér összegét, ami tök konkrétan 2010 óta mostanáig több mint háromszorosára növekedett, ez pedig – mielőtt jönne valaki az inflációval és társaival – 180%-os vásárlóérték-változásnak felel meg.

Zárójel: ilyenkor szokott jönni a következő vád, miszerint senki se érzi meg a minimálbér-emelést, vagy épp az, hogy ne már minimálbéren kelljen élnie a tanult embernek. Itt jön képbe a garantált bérminimum intézménye, amely a 330%-ára növekedett 2010 és 2023 között. Nade, a minimálbér és a garantált bérminimumok emelése jelentős lökést ad a keresetek és az egyéb jövedelmek növekedésének is. A keresetek emelkedését a garantált bérminimum emelése befolyásolja jobban, mivel a munkavállalóknak csak egy nagyon kis része, általában 2-300 ezer fő dolgozik minimálbéren, s jóval többen a szakmunkás minimálbérnek nevezett garantált bérminimumon.

„A KSH nem közöl adatokat a mediánfizetésekről”

A KSH igenis közöl medián adatokat is. Egészen pontosan két adatot közöl minden hónapban az írásos tájékoztatójában: „a bruttó kereset mediánértékét”, valamint „a kedvezmények figyelembevételével számított nettó kereset mediánértékét”. A kritikában annyi igazság lakozik, hogy a KSH a kommunikációban tényleg az átlagadatokat „tolja”. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni a KSH egyik közleményét, amelyben kerek perec leszögezik, hogy

Zárójel bezár.

Aztán ott van az az érv, miszerint a KSH-nál egyszerűen lecsalják az alsóbb jövedelmi rétegeket, hogy javítsák az átlagot. Az általunk megkérdezett szakértők szerint ez se igaz, bár a KSH kifejezetten közli, hogy az átlagkeresetet a „legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél” nézik. Emellett 2019 óta a nyilvános adattáblákban megtalálhatók a munkáltatók teljes körére számolt kereseti adatok is minden hónapban. Általánosan elfogadott, hogy a nagyobb létszámú cégeknél sokkal megbízhatóbbak a kereseti adatok, hiszen ezeknél jóval kevésbé gyakorlat, hogy a fizetéseket „megoldják okosba”, s a fizetés egy részét feketén kapja a munkavállaló. Amióta azonban felerősödött az igény a teljes munkáltatói kör adataira, azóta mindkét értéket nyilvánosságra hozza a KSH.

A régi adatok hiánya miatt a korábbi időszakkal történő összehasonlításra az előző adatsor használható.

„Azért magas a szám, mert nem számolják bele a közmunkásokat”

A valóság ezzel szemben az, hogy „kénytelenek” beleszámolni a közmunkásokat is, ugyanis a fent említett „legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek” kritériumának megfelelnek a közmunkásokat foglalkoztató önkormányzatok, igazgatóságok, civil szervezetek stb.

Fontos hangsúlyozni, hogy mindkét adat elérhető, a közfoglalkoztatottakkal együtt számított és a közfoglalkoztatottak nélküli is, de ez utóbbit az adatbázisokban kell keresni, a rövid írásos jelentés nem tér ki külön rá – legfőképp terjedelmi okból.

„Csak és kizárólag a kiemelten jól keresők miatt magas az átlagfizetés”

Ennek szemléltetésére előveszik vagy a régi viccet, miszerint ha van egy zöld meg egy túlérett almád, akkor átlagban két érett almád van, gyakorlatilag meg éhen maradsz; vagy az utóbbi időkben Hófehérkét és a hét törpét, bemutatandó, hogy miközben „a fiúk a bányában dolgoznak”, valójában csak a gonosz kapitalista Hófehérke jár jól, és ő nyomja fel az átlagfizut mindenki számára hihetetlen magasságokba.

A dolog több sebből vérzik: egyfelől Hófehérkének bányatulajdonosként esze ágában nem lesz fizetést adni magának, hogy a 2340 aranyából körülbelül 963 aranyat egyből be is fizethessen maga után munkáltatóként és munkavállalóként (ha mondjuk főbányatanácsosként foglalkoztatja magát), inkább kiveszi az egészet osztalékként, vagyis az ő keresete nem munkajövedelem lesz, hanem tőkejövedelem, így nem is számolnak vele az átlagkeresetnél KSH-ék. Megjegyzés: ha Hófehérkének nem lenne máshol biztosítotti jogviszonya, akkor Hófehérke bejelentené magát jellemzően a garantált bérminimumra munkavállalóként, tovább rontva a statisztikát. S persze nyilván ez sem lenne idegen a jelen hazai céges gyakorlattól. Másfelől a példában a keresetek szórása köszönőviszonyban sincsen a valósággal – a főmérnök és a ténylegesen foglalkoztatott ügyvezető sem 150-200 százalékát keresi egy jelentősen alacsonyabb végzettségű és felelősséggel bíró bányász fizetésének, és így tovább.

Vegyünk egy példát: a bányamérnökök 2021-ben 669.941 forintot kerestek (teljes munkaidőben, bruttó átlagkereset). A bányászati szakmai irányító, felügyelő pedig 699.126 forintot (hasonló feltételek mellett). De ide hozhatnánk akár a takarítókat (327.158 forint), a gyorséttermi eladókat (270.592 forint), vagy akár a könyvtárosokat (337.111 forint). A legmagasabb egyébként a légiforgalmi irányító (laza 1.975.693 forint), a legalacsonyabb pedig a nád- és fűzfeldolgozó, seprű-, kefegyártó (127.861 forint) – mivel ez a tavaly előtti minimálbér, 167.400 Ft alatti érték, valószínű itt több közfoglalkoztatott is húzta le az átlagot. A kettő között elképesztő kereseti különbségek vannak, viszont a két munkakör közötti eltérések is hasonlóan elképesztőek.

Ettől függetlenül az észrevétel – miszerint egyesek jobban, mások rosszabbul keresnek az átlagnál – valid, de kizárólag eddig a pontig.

Megjegyzés: A KSH (a FEÁOR szerinti) 462 különféle foglalkozást tart számon. Ezeknek a kereseti mediánja 423.205 forint, az átlaga pedig 482.815 forint volt (2021-ben), a bruttó átlagkereset pedig 438.800 forint.

De ugorjunk egyet, mert a másik oldalról is érik kritikák a számot, mégpedig annak kapcsán, hogy...

„Az ország fele borítékba kapja a fizetését”

Vannak szektorok, ahol nincs feketejövedelem, furcsa lenne, ha pl. a NAV vagy a minisztériumok, önkormányzatok, rendőrség, katonaság dolgozói zsebbe kapnák a fizetésük egy részét. De az óvónők és a tanítónők sem nagyon kapnak feketén pénzeket a munkahelyükön.

Vannak más területek, ahol korábban jellemző volt a zsebbe-borítékba kapott pénz. A korrupcióval is közös metszetet adó hálapénz is nyugodtan idesorolható az orvosok, ápolók részéről (olyannyira, hogy volt kórház, ahol konkrét tarifatáblázattal segítették a kedves páciens tájékozódását, mi mennyit is kóstál).

Érdemes hozzátenni, az egész gazdaság tagadhatatlanul sokat fehéredett 2010 után, hiszen a normális munkáltatónak már nem éri meg a lebukás kockázatát. 2010-ben a munkáltatónak 28,5% adót kellett fizetni, ami mára 13%-ra csökkent, a munkavállalók SZJA-ja pedig akár a 32%-ot is elérhette, míg ma egységesen 15%. A fejlett országok egyik legnagyobb mértékű adócsökkentése zajlott nálunk az elmúlt években. S a minimálbérek emelése is jelentős fehérítő hatást gyakorolt a munkaerőpiacra.

S persze vannak azok a szektorok, ahol a mai napig ez a jellemző: az építőipar (igaz, a családi otthonfelújítási támogatás, vagy éppen az 5 százalékos lakásáfa miatt legalább a vállalkozói számlaadási kedv javult valamelyest), ahol sokszor nem csak a segéd-, de a szakmunkások is zsebbe kapják a pénzüket, és ilyen a vendéglátóipar is (a 2020 őszi covid-járvány idején az állami segítségnyújtás késlekedése feletti jogos panaszáradatot nagyban árnyalta ez a helyzet, hiszen a feketén adott pénzek után a tulaj nem kapott támogatást). E két szektorban igen gyakori a minimálbéres (akár négy-, sőt kétórás) bejelentés, az egyszerűsített, napi bejelentés és társai. 

Na de akkor mennyi is az annyi?

Hogy teljesebb legyen a kép, megkérdeztük Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértőt az ügyben. Szalai kifejtette, hogy 2022-ben a bruttó átlagkereset a munkáltatók teljes körében a közfoglalkoztatottak nélkül eléri az 510 ezer forintot (ha csak a legfrissebb, tavaly novemberi adatot nézzük, az ennél magasabb, 574 ezer forint volt), a bruttó medián a 400 ezer forintot, a nettó átlag pedig 340 ezer forint körül várható (a novemberi kedvezményestül-mindenestül 388 ezer). Ha az 5 fő feletti munkáltatók csoportját nézzük, akkor minden érték kb. 10 ezer forinttal magasabb. A két csoport között kevesebb mint 300 ezer fő a különbség.

Szalai elmondta: úgy becsüli, az 5 fő felettiek esetében a közfoglalkoztatottakkal együtt 470 ezer forint körül lesz a rendszeres része a keresetnek, ás 45 ezer forint a nem rendszeres kifizetésekből adódó összeg.

S a zsebbe-borítékba kapott pénzek? Azt sajnos senki sem tudja megbecsülni sem. Esetleg Ön? Szavazzon!

Nyitókép: Michèle Constantini / AltoPress / PhotoAlto via AFP