Az átlagfizetésben az a jó, hogy olyan, mint a foci, a járvány, vagy a háború: mindenki ért, sőt, mindenki jobban ért hozzá. Mi inkább számoltunk egy kicsit.
Egy ismert videoblogger fogalmazott egyszer úgy a képviselői vagyonbevallásokról, hogy ez a magyar „házmester-Forbes”. Az átlagfizetés-jelentések, ha úgy tetszik, ennek a népi verziói: felkavarják a mindenkori állóvizet, mert persze mindenkinek van saját elképzelése arról, hogy valójában mennyi az átlagfizetés, s hogy ez mire is elég a való életben. Akad, aki biztos benne, hogy kizárólag pénzügyi machinációk miatt magas (vagy alacsony). Más azzal is tisztában van: nincs is olyan, hogy átlagfizetés, amit látunk, az átverés, hasból mondott adat. Az avatottabbak pedig azt is tudni vélik, hogy az átlagfizetést a jegybankelnök és a pénzügyminiszter főzi a KSH pincelaborjaiban, és ukrán feketemunkások kevergetik öles kondérban.
Mi pedig sorra vettük a parázs vitákban (empirikus, szigorúan nem reprezentatív felmérésünk alapján) leggyakrabban elhangzó érveket, pro és kontra. Lássuk ezeket!
Távol álljon tőlünk, hogy bárkit is kiuntassunk a világból, de az átlagfizetések kapcsán beszélni kell az átlag és a medián különbségéről. Az átlag „konyhanyelven” annyit tesz, hogy összeadunk mindent és elosztjuk annyival, ahány darab volt az a minden. A medián – szintén „konyhanyelven” – pedig annyit, hogy tornasorba rendezve az előbb említett mindent, ez a tornasor közepén levő elem. Pontosan ugyanannyi darab nagyobb van nála, mint kisebb. Ebből adódóan, ha az átlag és a medián között nagy az eltérés, az annyit tesz, hogy jóval több van a nagyon kicsi vagy a nagyon nagy adatból.
Magyarán igaza van annak, aki ezt felhánytorgatja: ha nagy a különbség az átlag- és a mediánbérek között, az azt jelenti, hogy a felső jövedelmi kategóriákba tartozó kevesek sokszorosát keresik a középrétegnek, de egyrészt kérdés, hogy mi számít nagy különbségnek, másrészt ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az alacsonyabb jövedelműek fizetései ne nőnének. Vegyük csak a minimálbér összegét, ami tök konkrétan 2010 óta mostanáig több mint háromszorosára növekedett, ez pedig – mielőtt jönne valaki az inflációval és társaival – 180%-os vásárlóérték-változásnak felel meg.
Zárójel: ilyenkor szokott jönni a következő vád, miszerint senki se érzi meg a minimálbér-emelést, vagy épp az, hogy ne már minimálbéren kelljen élnie a tanult embernek. Itt jön képbe a garantált bérminimum intézménye, amely a 330%-ára növekedett 2010 és 2023 között. Nade, a minimálbér és a garantált bérminimumok emelése jelentős lökést ad a keresetek és az egyéb jövedelmek növekedésének is. A keresetek emelkedését a garantált bérminimum emelése befolyásolja jobban, mivel a munkavállalóknak csak egy nagyon kis része, általában 2-300 ezer fő dolgozik minimálbéren, s jóval többen a szakmunkás minimálbérnek nevezett garantált bérminimumon.
A KSH igenis közöl medián adatokat is. Egészen pontosan két adatot közöl minden hónapban az írásos tájékoztatójában: „a bruttó kereset mediánértékét”, valamint „a kedvezmények figyelembevételével számított nettó kereset mediánértékét”. A kritikában annyi igazság lakozik, hogy a KSH a kommunikációban tényleg az átlagadatokat „tolja”. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni a KSH egyik közleményét, amelyben kerek perec leszögezik, hogy
a medián érték és az átlag szembeállítása statisztikailag nem helyes, egyik mutató sem jobb a másiknál, mást mutatnak, egymás információtartalmát kiegészítik.”
Zárójel bezár.
Aztán ott van az az érv, miszerint a KSH-nál egyszerűen lecsalják az alsóbb jövedelmi rétegeket, hogy javítsák az átlagot. Az általunk megkérdezett szakértők szerint ez se igaz, bár a KSH kifejezetten közli, hogy az átlagkeresetet a „legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél” nézik. Emellett 2019 óta a nyilvános adattáblákban megtalálhatók a munkáltatók teljes körére számolt kereseti adatok is minden hónapban. Általánosan elfogadott, hogy a nagyobb létszámú cégeknél sokkal megbízhatóbbak a kereseti adatok, hiszen ezeknél jóval kevésbé gyakorlat, hogy a fizetéseket „megoldják okosba”, s a fizetés egy részét feketén kapja a munkavállaló. Amióta azonban felerősödött az igény a teljes munkáltatói kör adataira, azóta mindkét értéket nyilvánosságra hozza a KSH.
A régi adatok hiánya miatt a korábbi időszakkal történő összehasonlításra az előző adatsor használható.
A valóság ezzel szemben az, hogy „kénytelenek” beleszámolni a közmunkásokat is, ugyanis a fent említett „legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek” kritériumának megfelelnek a közmunkásokat foglalkoztató önkormányzatok, igazgatóságok, civil szervezetek stb.
Fontos hangsúlyozni, hogy mindkét adat elérhető, a közfoglalkoztatottakkal együtt számított és a közfoglalkoztatottak nélküli is, de ez utóbbit az adatbázisokban kell keresni, a rövid írásos jelentés nem tér ki külön rá – legfőképp terjedelmi okból.
Ennek szemléltetésére előveszik vagy a régi viccet, miszerint ha van egy zöld meg egy túlérett almád, akkor átlagban két érett almád van, gyakorlatilag meg éhen maradsz; vagy az utóbbi időkben Hófehérkét és a hét törpét, bemutatandó, hogy miközben „a fiúk a bányában dolgoznak”, valójában csak a gonosz kapitalista Hófehérke jár jól, és ő nyomja fel az átlagfizut mindenki számára hihetetlen magasságokba.
A dolog több sebből vérzik: egyfelől Hófehérkének bányatulajdonosként esze ágában nem lesz fizetést adni magának, hogy a 2340 aranyából körülbelül 963 aranyat egyből be is fizethessen maga után munkáltatóként és munkavállalóként (ha mondjuk főbányatanácsosként foglalkoztatja magát), inkább kiveszi az egészet osztalékként, vagyis az ő keresete nem munkajövedelem lesz, hanem tőkejövedelem, így nem is számolnak vele az átlagkeresetnél KSH-ék. Megjegyzés: ha Hófehérkének nem lenne máshol biztosítotti jogviszonya, akkor Hófehérke bejelentené magát jellemzően a garantált bérminimumra munkavállalóként, tovább rontva a statisztikát. S persze nyilván ez sem lenne idegen a jelen hazai céges gyakorlattól. Másfelől a példában a keresetek szórása köszönőviszonyban sincsen a valósággal – a főmérnök és a ténylegesen foglalkoztatott ügyvezető sem 150-200 százalékát keresi egy jelentősen alacsonyabb végzettségű és felelősséggel bíró bányász fizetésének, és így tovább.
Vegyünk egy példát: a bányamérnökök 2021-ben 669.941 forintot kerestek (teljes munkaidőben, bruttó átlagkereset). A bányászati szakmai irányító, felügyelő pedig 699.126 forintot (hasonló feltételek mellett). De ide hozhatnánk akár a takarítókat (327.158 forint), a gyorséttermi eladókat (270.592 forint), vagy akár a könyvtárosokat (337.111 forint). A legmagasabb egyébként a légiforgalmi irányító (laza 1.975.693 forint), a legalacsonyabb pedig a nád- és fűzfeldolgozó, seprű-, kefegyártó (127.861 forint) – mivel ez a tavaly előtti minimálbér, 167.400 Ft alatti érték, valószínű itt több közfoglalkoztatott is húzta le az átlagot. A kettő között elképesztő kereseti különbségek vannak, viszont a két munkakör közötti eltérések is hasonlóan elképesztőek.
Ettől függetlenül az észrevétel – miszerint egyesek jobban, mások rosszabbul keresnek az átlagnál – valid, de kizárólag eddig a pontig.
Megjegyzés: A KSH (a FEÁOR szerinti) 462 különféle foglalkozást tart számon. Ezeknek a kereseti mediánja 423.205 forint, az átlaga pedig 482.815 forint volt (2021-ben), a bruttó átlagkereset pedig 438.800 forint.
De ugorjunk egyet, mert a másik oldalról is érik kritikák a számot, mégpedig annak kapcsán, hogy...
Vannak szektorok, ahol nincs feketejövedelem, furcsa lenne, ha pl. a NAV vagy a minisztériumok, önkormányzatok, rendőrség, katonaság dolgozói zsebbe kapnák a fizetésük egy részét. De az óvónők és a tanítónők sem nagyon kapnak feketén pénzeket a munkahelyükön.
Vannak más területek, ahol korábban jellemző volt a zsebbe-borítékba kapott pénz. A korrupcióval is közös metszetet adó hálapénz is nyugodtan idesorolható az orvosok, ápolók részéről (olyannyira, hogy volt kórház, ahol konkrét tarifatáblázattal segítették a kedves páciens tájékozódását, mi mennyit is kóstál).
Érdemes hozzátenni, az egész gazdaság tagadhatatlanul sokat fehéredett 2010 után, hiszen a normális munkáltatónak már nem éri meg a lebukás kockázatát. 2010-ben a munkáltatónak 28,5% adót kellett fizetni, ami mára 13%-ra csökkent, a munkavállalók SZJA-ja pedig akár a 32%-ot is elérhette, míg ma egységesen 15%. A fejlett országok egyik legnagyobb mértékű adócsökkentése zajlott nálunk az elmúlt években. S a minimálbérek emelése is jelentős fehérítő hatást gyakorolt a munkaerőpiacra.
S persze vannak azok a szektorok, ahol a mai napig ez a jellemző: az építőipar (igaz, a családi otthonfelújítási támogatás, vagy éppen az 5 százalékos lakásáfa miatt legalább a vállalkozói számlaadási kedv javult valamelyest), ahol sokszor nem csak a segéd-, de a szakmunkások is zsebbe kapják a pénzüket, és ilyen a vendéglátóipar is (a 2020 őszi covid-járvány idején az állami segítségnyújtás késlekedése feletti jogos panaszáradatot nagyban árnyalta ez a helyzet, hiszen a feketén adott pénzek után a tulaj nem kapott támogatást). E két szektorban igen gyakori a minimálbéres (akár négy-, sőt kétórás) bejelentés, az egyszerűsített, napi bejelentés és társai.
Hogy teljesebb legyen a kép, megkérdeztük Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértőt az ügyben. Szalai kifejtette, hogy 2022-ben a bruttó átlagkereset a munkáltatók teljes körében a közfoglalkoztatottak nélkül eléri az 510 ezer forintot (ha csak a legfrissebb, tavaly novemberi adatot nézzük, az ennél magasabb, 574 ezer forint volt), a bruttó medián a 400 ezer forintot, a nettó átlag pedig 340 ezer forint körül várható (a novemberi kedvezményestül-mindenestül 388 ezer). Ha az 5 fő feletti munkáltatók csoportját nézzük, akkor minden érték kb. 10 ezer forinttal magasabb. A két csoport között kevesebb mint 300 ezer fő a különbség.
Szalai elmondta: úgy becsüli, az 5 fő felettiek esetében a közfoglalkoztatottakkal együtt 470 ezer forint körül lesz a rendszeres része a keresetnek, ás 45 ezer forint a nem rendszeres kifizetésekből adódó összeg.
S a zsebbe-borítékba kapott pénzek? Azt sajnos senki sem tudja megbecsülni sem. Esetleg Ön? Szavazzon!
Nyitókép: Michèle Constantini / AltoPress / PhotoAlto via AFP
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Üzbegisztánban járt Frank-Walter Steinmeier német államfő, ahol szakképzett munkaerőt keresett hazája számára.
A magyar emberek egy átlátható, hatékony és működő országot szeretnének – ezt bizonyítja az áprilisi, elsöprő erejű választási győzelem.
Íratlan szabálynak számított, hogy egyik politikai erő sem áll elő egyoldalúan ilyen indítvánnyal, hiszen a nyilvánosság előtt rendkívül nehéz racionális érvekkel megvédeni a parlamenti díjazásokat.
Közeleg az első igazi erőpróba, most bizonyíthat Magyar Péter és a Tisza Párt.
Aki lenézi az ipart, az valójában a dolgozó embereket nézi le.
Kiderült, a kormány a szakmai érdekképviseleti szervezetekkel történő előzetes egyeztetés nélkül hozta meg döntését egyes külföldi munkavállalók foglalkoztatásának megszünéséről.
Ebben a három órában mérsékeljük a klímaberendezések használatát, helyette éjszaka vagy a hajnali órákban hűtsük le otthonunkat!
A szakmai ajánlást jóváhagyva a mai naptól Magyarország terrorfenyegetettségi fokozatát az eddigi 2-es (magas) szintről 3-as (közepes) szintre mérsékeltem.
