„Úgy tűnik, a múlt rendbetételéért folyamatosan meg kell küzdeni” – mondja a kutató, miután Karácsonyék bevédték a Horn Gyula sétány elnevezését

Ismét napirendre került a Horn Gyula sétány ügye a Fővárosi Közgyűlésben, miután Budapest Főváros Kormányhivatala decemberben kiadott állásfoglalása szerint Karácsony Gergelyék nem jártak el kellő gondossággal, amikor nyáron elfogadták, hogy a kommunista rezsimben is aktív szerepet vállaló, néhai politikusról, egykori tárcavezetőről, miniszterelnökről közterületet nevezzenek el a XIII. kerületben.

„Közterület vagy közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett” – olvasható a baloldali fővárosi városvezetésnek megküldött levélben.

A kormányhivatal arra is kitér, idézve az önkormányzati törvény rendelkezéseit, hogy vitatott esetben a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását kell kérnie a Közgyűlésnek, azonban a döntés meghozatalakor ezt Karácsonyék elmulasztották. Ám

Karácsony: Ez politikai támadás

A városvezető által jegyzett előterjesztésben az áll, a hivatal nem törvényességi felhívást tett, hanem javaslatot fogalmazott meg, amelyből következik: „a közterület-elnevezéssel kapcsolatban nem észlelt jogszabálysértést”.

Karácsony azt is hozzáteszi, hogy egyfelől az MTA utólagos állásfoglalása nem szerezhető be közterület elnevezéséhez, másfelől pedig arra nem kormányhivatali, hanem a helyi önkormányzatban felmerülő kétség esetén van jogszabályi lehetőség.

Csakhogy a Horn Gyula sétány ügyében nincs kétség a részükről, mert egy demokratikusan legitimált közjogi alany, a helyi önkormányzat rendelkezett arról, hogy egy történelmi személyiségről közterületet kíván elnevezni.

„Ezt a demokratikus legitimáción alapuló jogosultságot csak különösen nyomós indokból, a helyi közügyek intézésének jogát a lehető legszűkebb értékben lehet korlátozni” – mondja a főpolgármester, kifejtve, hogy nem (!) javasolja a korábbi közgyűlési döntés visszavonását; majd megjegyezve, hogy a kérdéses közterület közelében majd tíz éve áll Horn szobra,

A javaslat végül 20 igen, tíz nem és egy tartózkodás mellett átment, ezáltal nem vonták vissza a tavalyi közgyűlési határozatot.

De akkor mi a baj Horn Gyulával?

A néhai politikussal, tárcavezetővel, miniszterelnökkel több probléma is akad – ezt már Mező Gábor kutató, újságíró mondja a Mandiner.hu-nak.

Az egyik például, hogy a Szovjetunióban végzett, erős, szovjet kapcsolatokkal bíró politikus volt Horn, aki tevőlegesen is részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlásában. A második számú probléma az, hogy Horn „Harcos” fedőnéven az állambiztonságnak is dolgozott. A harmadik gond Mező szerint az a politikai szerep, amelyet Horn a kommunizmus érájában játszott. A negyedik – legalább ugyanilyen fontos probléma –, hogy a néhai politikus nem volt hajlandó szembenézni saját, pufajkás múltjával. Maradt helyette a pökhendi, cinikus, de tipikus válasza: „Na és?” Az ötödik, s egyben utolsó gond pedig a tevékeny szerepe Magyarország kiárusításában, a felgyorsított privatizációban.

– teszi hozzá a kutató.

Fideszesek is voltak KISZ-tagok

Felvetettük Mező Gábornak, hogy a néhai politikus önként vált pufajkássá, rezsimépítővé és – működtetővé. De erre a baloldali véleményvezérek meg azt mondhatnák: lám-lám, Fidesz-alapítók is szerepet vállaltak a kilencven előtti rendszerben, például KISZ-tagként masíroztak a Felszabadulási téren.

Az újságíró szerint viszont ez egy bevált játszma a részükről, méghozzá „a múltak és a szerepek összemosása”.

„Nem csak én szoktam elmondani, mások mellett Schiffer András is, hogy nagyon nem mindegy, hogy valaki KISZ-es vagy KISZ KB-s volt. (…) Az ügynökök esetében is hasonló dilemma áll fenn, ha rájuk húzzák a vizes lepedőt. Nem mindegy, hogy maguktól, netán kényszerből jelentettek, és hol van a szerepük például az szt-tisztektől – fogalmaz Mező. – Horn Gyula esetében olyan politikusról van szó, aki önként vett részt a rendszerben. Karrierjét többedmagával Moszkvának, a moszkvai irányítású diktatúrának köszönhette. (…) Az pedig már a rendszerváltásunk milyenségét, az eközben zajló világpolitikai és belső hatalmi játszmákat mutatja, hogy kilencvennégyben miniszterelnök lehetett.”

Hogy utólag mindezt még legitimálni is szeretnénk azzal, hogy sétányt nevezünk el róla, amelyre akár fővárosi, állami pecsét kerül(het), egészen elképesztő, fűzi hozzá, megjegyezve:

És mi a gond Göncz Árpáddal?

Merthogy a tizenharmadik kerületben akadt még egy nagyobb közterület-elnevezés, amely körül egy pár éve ugyancsak izzott a közbeszéd: a Göncz Árpád városközpont. Ám Göncz szerepének megítélésében sokkal nehezebb a helyzet, állítja portálunknak a kutató.

Mező Gábor szerint ugyanis elsősorban nem az a probléma, hogy Göncz külügyminiszter volt a szocializmusban, mint Horn, mert ugye nem volt az; ahogy arról sincs tudomásunk, hogy jelentett az állambiztonságnak. „Neki az életútjával van gond, mondhatni: vannak neuralgikus pontok a CV-jében. Például a negyvenhetes magyar közösségi ügy. Ez az első olyan pont, amiből finoman szólva is gyanúsan könnyedén jött ki. Vagy egy másik lépés: miként kerülhetett ötvenhat után a börtönben a későbbi első köztársasági elnök a fordítóirodába – saját bevallása szerint – nulla nyelvtudással?”

Mindezeken túl ott van a rendszerváltás utáni tevékenysége is, amit a balliberális oldalról általános elégedettség kísér. Csakhogy ez a konzervatív oldalról, de még „objektíve” sem igaz – folytatja az újságíró. Mert egyrészt idehaza „nincsenek általánosan kedvelt politikusok”; másrészt az SZDSZ egyik vezető, aktív politikusaként részt vállalt abban, hogy összeálltak az egykori állampárt utódpártjával, az MSZP-vel. „Ez eg

Nyitókép: Facebook