Több mint húsz éve kaphatunk komplex képet a magyar ifjúságról, hála a négyévente megjelenő ifjúságkutatásnak. A legutóbbi kutatásban 12 ezer anyaországi és határon túli fiatalt kérdeztek meg, kiderült többek között, hogy elégedettebbek, mint nyolc éve, legégetőbb problémának pedig a bizonytalanságot látják. Ezt a felmérést vádolta meg szakmaiatlansággal (többek közt adatok elhallgatásával) az „A lábjegyzeten is túl – magyar ifjúságkutatás 2020” című kötet szerkesztője.
Adathamisítással vádolták meg a 2020-as Kárpát-medencei nagymintás ifjúságkutatás készítőit. Nagy Ádám a nyáron megjelent, A lábjegyzeten is túl – magyar ifjúságkutatás 2020 című kötet szerkesztője a hvg360-nak azt mondta, a kutatásból készített – a Társadalomkutató által jegyzett –, 2021 nyarán közzétett gyorsjelentésben közölt adatok néhol „kifejezetten tévesek”. Mindezek mellett „tények elhallgatásával” és „egyes témák sajátos értelmezésével” is meggyanúsította a kutatás készítőit.
Székely Levente 2012 óta vezeti a nagymintás ifjúságkutatást, amelyből 2000 óta –
A legutóbbi kutatás adatfelvétele a pandémia kellős közepén, 2020-ban történt, 8 ezer anyaországi és 4 ezer határon túli, 15-29 év közötti magyar fiatalt kérdeztek meg részletes, sok témával foglalkozó kérdőív segítségével.
A kutatásból többek között kirajzolódik, hogy a fiatalok többsége házasságpárti, zömmel gyermekeket is terveznek, jellemzően két gyereket vállalnának, és ez igaz minden vizsgált régióra. A kutatás cáfolta továbbá a „lusta fiatalok” sztereotípiát: legalább felük aktív a munkaerőpiacon; ezt az arányt 2016-ban sikerült elérni és ez tovább erősödött 2020-ra, annak ellenére, hogy 2020 őszén kérdezték a fiatalokat, a koronavírus-járvány második hulláma közepén. A vizsgált korosztályba tartozók jellemzően elégedettek az életükkel – és
A 2020-as kutatás adatainak felhasználásával több publikáció is készült eddig, a legutóbbi kötet bemutatója azonban leleplezést ígér – mint a hvg360 fogalmaz – „a magyarországi 2020-as nagymintás ifjúságkutatás autonóm narratíváját írja le húsz társadalomkutató, ifjúságszociológus”. Legfőbb megállapításaik, hogy „másfél évig titkolták a 2020-as magyar ifjúságkutatás adatait”, „mindig a kormánynak kedvező narratíva felé hajlottak el a megállapítások”, valamint „a kutatás az adatfelvétel szempontjából is megkérdőjelezhető volt”.
Székely Levente a Mandiner kérdésére úgy fogalmazott: „nagyon sok szakember megfeszített munkával és töretlen lelkesedéssel viszi – immáron két évtizede – ezt az ifjúságkutatási projektet”. Kiemelte, a Lábjegyzet bemutatója kapcsán a legnagyobb csalódottságot az okozza számára, hogy a tizenkétezer fiatalt megkérdező kutatást „berángatják a politikai mezőbe”. A nagymintás ifjúságkutatás fogalom erős presztízse van, hiszen ez az, ami hosszú éveken keresztül megbízható alaptudást biztosított a fiatalokról. Ez a felmérés orientálja az ifjúságpolitika döntéshozóit és megbízható képet ad a társadalomtudományos érdeklődéssel bíró kutatóknak is.
„Azzal, hogy politikai narratívát aggattak a kutatásra, veszélybe kerül a közös alap, amire lehet építkezni”
– hangsúlyozta Székely Levente, aki jelenleg a Nézőpont Intézet és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) együttműködésével létrehozott Ifjúságkutató Intézetet vezeti.
A szociológus szerint a megfogalmazott vádakat nehéz nem aktuálpolitikai indíttatásúnak tekinteni. „Sajnálom, hiszen a kutatásba bekapcsolódó szakértőket alapvetően a szakmai kíváncsiság, az ifjúság ügye hajtotta és hajtja most is és nem az adatok politikai, világnézeti szempontú értelmezése. Ha valaki veszi a fáradtságot, és megnézi, könnyen beláthatja azt is, hogy a kutatás készítői, közreműködői nem politikai, hanem szakmai teljesítményük és elismertségük alapján kerültek kiválasztásra” – emelte ki.
„A szakmai vitának természetesen helye van,
erre alkalmasak az olyan tanulmánykötetek, amelyek a kutatások eredményeire épülnek, azonban az eredmények leegyszerűsítő, politikai narratívába ágyazott közlése, az adathamisítás vádja a szakmai vitát lehetetleníti el” – vallja Székely
Eltitkolt adatok?
A Lábjegyzet kötet szerkesztőjének legdurvább vádja kapcsán, miszerint „másfél évig titkolták a 2020-as magyar ifjúságkutatás adatait” Székely azt válaszolta:
„A kolléga bizonyára rosszul emlékszik”.
Mint mondta, a nemzetközi tudományos gyakorlatnak megfelelően az adatokat mindig az adott szakterületen ismert és elismert szerzők dolgozzák fel elsőként és publikálják, és ezt követően válhatnak az adatok széles körben is nyilvánossá, bár ez a gyakorlat egyáltalán nem nevezhető általánosnak idehaza.
„Inkább üdítő kivétel, ahogyan a nagymintás ifjúságkutatás során bánunk az adatok elérhetőségével”
– szögezte le. A tudományos értelemben teljes értékű tanulmánykötet megjelenését követően a kutatás 2020-as dokumentumai is elérhetővé váltak az érdeklődők számára.
Mint mondta, egy ilyen munka elkészítéséhez időre van szükség. 12 ezer (!) interjú elkészítése, az adatok tisztítása, gyorselemzése, majd részletes elemzése roppant időigényes. A 2020-as kutatás adatfelvételét 2020 végén, véglegesen 2021 elején fejezték be, majd 2021 nyarán mutatták be a gyorsjelentéseket. A magyarországi tanulmánykötet és a magyarországi adatbázis 2022 februárjában vált elérhetővé.
„Tehát adatokat már fél évvel az adatfelvétel befejezését követően publikáltunk, jó egy évet követően az adatbázis hozzáférhető volt, így a »bő másfél év« sehogyan sem jön ki” – emelte ki Székely. Nem állja meg a helyét tehát az sem, hogy csak a választások után lehetett hozzájutni az adatbázishoz, a vádakat megfogalmazó Nagy Ádám például az elsők között, már 2022. februárjában dolgozhatott az adatokkal.
Kormánypárti narratíva?
Azon vádakra, miszerint „a kormánynak kedvező narratíva felé hajlottak el a megállapítások” Székely azt válaszolja, hogyha a kormányzat számára kedvező kép kialakítása lett volna a szándék, biztos helye lett volna az első publikációkban a pártpreferencia taglalásának, illetve azon téves percepció cáfolatának, miszerint a fiatalok többsége az ellenzékre szavaz. „De nem ezt történt, mivel
a kutatási gyorsjelentés célja a sugalmazottal ellentétben nem a politikai kommunikáció,
hanem az ifjúságról egy gyors, összegző és ebből fakadóan nem részletes kép nyújtása volt” – mondta Székely Levente.
Mi a helyzet az adatfelvétellel?
A további kritika szerint a kutatás az adatfelvétel szempontjából is megkérdőjelezhető volt, hiszen bár megkérdeztek határon túli magyar fiatalokat is, de csak a Kárpát-medencében élőket, a Londonban, Berlinben élő magyar fiatalok véleményére nem volt kíváncsi a felmérés. Székely ennek kapcsán azt mondta, hogy abban nincs vita, hogy
Hozzátette, a Társadalomkutató az elnyert pályázat előírásainak felelt meg, amikor az adatfelvételt végezte, nem volt mód a terület kiterjesztésére, módszertanilag sem lehet összehangolni ezeket a kutatásokat.
Székely hozzátette, meglehetősen sajátos, hogy azok, akik a külhoni Londonban, Berlinben élő magyar fiatalok megkeresését szorgalmazzák, kevéssé foglalkoznak a rendelkezésre álló erdélyi, vajdasági, kárpátaljai, felvidéki magyar fiatalok adataival. Ez abból is következhet, hogy mint a magyarországi adatok értelmezésénél, a politikai keretezés a fontos számukra.
„A nyugati diaszpórával kapcsolatban él a köztudatban az a fajta elképzelés, hogy ők kritikusabban szemlélik a magyarországi politikai vezetést. Mindez hipotézisként legitim, de ki kell ábrándítanom mindenkit, aki azt gondolja, hogy a jelenleg rendelkezésre álló eszközeinkkel ezt olyan magabiztossággal vizsgálhatnánk, mint Magyarországon vagy a nagyobb határon túli közösségek esetében. Tehát
ezzel a kérdéssel kapcsolatban mindenki mondhat, amit akar reprezentatív kutatással nehéz lesz megerősíteni vagy cáfolni”
– tette hozzá Székely.
A nagymintás ifjúságkutatás kutatócsoportja, a tanulmánykötet szerzői a szakmaiságra helyezték a hangsúlyt a munkájukban, ahogy a Magyar fiatalok a koronavírus járvány idején kötet bemutatójának szakmai programja is bizonyítja. A kritikákat megfogalmazók azonban más utat követtek, hiszen a Lábjegyzet kötetet
Kunhalmi nem is mulasztotta el érzelmes szavakkal méltatni a kötetet és a mögötte álló csapatot. Az MSZP jóvoltából a teljes közel kétórás eseményt itt el is lehet érni, ahol olyan mondatok hangzanak el, amelyeket nehéz nem pártpolitikai mezőben értelmezni:
„A szemünk csillog, csillog akkor, amikor olyan csapat áll össze, akik újra akarják értékelni azokat az adatokat, amelyek értékelése nem úgy sikerült, mint ahogy az elvárható lenne egy demokráciában. De hát nem is demokráciában élünk” – hangoztatta az ellenzéki politikus újságírók sora előtt, egy ellenzéki párthoz köthető szervezet által kiadott kötet bemutatóján.
Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner
„A magyar választóknak fel kell ismerniük, hogy ez a gyűlölet nem a megoldás, hanem maga a katasztrófa” – hangsúlyozta összeállításában a Transzparens Újságírásért Alapítvány.
Zürichi kerekasztal-beszélgetés az európai demokráciáról, értelmes politikai vitákról és persze Magyarországról.
Karácsony Gergely támogatja a Tisza Párt adópolitikáját, azt azonban nem tudja ő sem, hogy mit titkol Tarr Zoltán, pedig rendszeresen egyeztetnek.
Lebukott a Tisza Párt. Kiderült, hogy hazudnak. A Tisza-adó botrány lehet a végzetük? Exkluzív interjú Deutsch Tamással Strasbourgból.
Levette a kezét a Mandinerről Mérő Vera, hiszen nem is hallott róla, hogy kollégánkat taszigálta Magyar Péter embere.
A Mandiner adománygyűjtést szervezett a 76 éves Rosinec Máriának, aki egyedül neveli két unokáját, miután fia meghalt az értelmetlen háborúban.
Újraosztanák Budapest belvárosát.
Stratégiai veszélyt is szimatolnak a szomszédban.
