Adathamisítással vádolták meg a 2020-as Kárpát-medencei nagymintás ifjúságkutatás készítőit. Nagy Ádám a nyáron megjelent, A lábjegyzeten is túl – magyar ifjúságkutatás 2020 című kötet szerkesztője a hvg360-nak azt mondta, a kutatásból készített – a Társadalomkutató által jegyzett –, 2021 nyarán közzétett gyorsjelentésben közölt adatok néhol „kifejezetten tévesek”. Mindezek mellett „tények elhallgatásával” és „egyes témák sajátos értelmezésével” is meggyanúsította a kutatás készítőit.
Székely Levente 2012 óta vezeti a nagymintás ifjúságkutatást, amelyből 2000 óta –
négyévente képet kaphatunk a magyar fiatalok közérzetéről, jövőképéről, kihívásairól.
A legutóbbi kutatás adatfelvétele a pandémia kellős közepén, 2020-ban történt, 8 ezer anyaországi és 4 ezer határon túli, 15-29 év közötti magyar fiatalt kérdeztek meg részletes, sok témával foglalkozó kérdőív segítségével.
„Megérteni a megérthetetlen generációt" - fogalmazta meg a Magyar Fiatalok 2020 című nagymintás kutatás célját nyitóbeszédében Rácz Zsófia helyettes államtitkár; a tizenkétezer, 15-29 év közötti személy megkérdezésével készült kutatás gyorsjelentéséből alapvetően pozitív kép rajzolódik ki a magyar fiatalok közérzetével és jövőképével kapcsolatban, de akadnak kihívások is, derült ki a kutatást vezető Székely Levente beszámolójából; ahogy az is kiderült: dimenziót vált a magyar ifjúságkutatás az MCC és a Nézőpont nagyszabású projektjeinek köszönhetően.
A kutatásból többek között kirajzolódik, hogy a fiatalok többsége házasságpárti, zömmel gyermekeket is terveznek, jellemzően két gyereket vállalnának, és ez igaz minden vizsgált régióra. A kutatás cáfolta továbbá a „lusta fiatalok” sztereotípiát: legalább felük aktív a munkaerőpiacon; ezt az arányt 2016-ban sikerült elérni és ez tovább erősödött 2020-ra, annak ellenére, hogy 2020 őszén kérdezték a fiatalokat, a koronavírus-járvány második hulláma közepén. A vizsgált korosztályba tartozók jellemzően elégedettek az életükkel – és
elégedettebbek, mint négy vagy nyolc évvel ezelőtt – a nemzedékük legégetőbb problémájának a bizonytalanságot látják.
A 2020-as kutatás adatainak felhasználásával több publikáció is készült eddig, a legutóbbi kötet bemutatója azonban leleplezést ígér – mint a hvg360 fogalmaz – „a magyarországi 2020-as nagymintás ifjúságkutatás autonóm narratíváját írja le húsz társadalomkutató, ifjúságszociológus”. Legfőbb megállapításaik, hogy „másfél évig titkolták a 2020-as magyar ifjúságkutatás adatait”, „mindig a kormánynak kedvező narratíva felé hajlottak el a megállapítások”, valamint „a kutatás az adatfelvétel szempontjából is megkérdőjelezhető volt”.
Székely Levente a Mandiner kérdésére úgy fogalmazott: „nagyon sok szakember megfeszített munkával és töretlen lelkesedéssel viszi – immáron két évtizede – ezt az ifjúságkutatási projektet”. Kiemelte, a Lábjegyzet bemutatója kapcsán a legnagyobb csalódottságot az okozza számára, hogy a tizenkétezer fiatalt megkérdező kutatást „berángatják a politikai mezőbe”. A nagymintás ifjúságkutatás fogalom erős presztízse van, hiszen ez az, ami hosszú éveken keresztül megbízható alaptudást biztosított a fiatalokról. Ez a felmérés orientálja az ifjúságpolitika döntéshozóit és megbízható képet ad a társadalomtudományos érdeklődéssel bíró kutatóknak is.
„Azzal, hogy politikai narratívát aggattak a kutatásra, veszélybe kerül a közös alap, amire lehet építkezni”
– hangsúlyozta Székely Levente, aki jelenleg a Nézőpont Intézet és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) együttműködésével létrehozott Ifjúságkutató Intézetet vezeti.